Ettől függetlenül persze a film még lehet jó, és valójában az is. A hangulat és a félelem átjön a képernyőn, de érezhetően nem volt nagy költségvetés mindenre, és ez az amiért a legtöbb hasonló próbálkozás elbukik. Egy egészen jó fiatal színészi gárdát szakítottak a filmhez, olyan nevekkel mint például Michael Welch ( Twilight, Isteni sugallat ), Sarah Butler ( Köpök a sírodra ), és a névtelenebb Brittney Alger valamint Richard Kohnke ( Pitch Perfect ). A játékkal nem is különösebben volt baj, és még a sztori is tetszett, minden jeleneten látszik a befektetett munka, sajnos a büdzsé mérete is.
Történetünk a szokásos módon kezdődik, egy csapat fiatal egy házban verődik össze, hogy átbulizzák az elkövetkező néhány napot, amikor híreket kapnak egy vegyi rakétatámadásról, mi aztán meglepő módon egészen közel hozzájuk csapódik be. Annyi baj legyen, a buli megy tovább, de néhány órával később gyanús elemek tűnnek fel a környéken, először csak egy kutya, majd emberek, a kellemes hétvége rémálommá, a csinos nyaraló pedig nagyon sebezhető erőddé változik. Különösen tetszett, hogy az élőhalottak egészen veszélyesen mozognak a képernyőn, szaladnak, ajtókat és üvegeket is betörnek és nem torpannak meg két méterre az áldozatoktól, hogy növeljék a drámai hatást. Hát, legalábbis nem mindig.
Másik pozitívum hogy nagy területet játszanak be a film alatt, tetszett ahogy a hatalmas nyílt terepet minden hátrányával és veszélyével együtt kijátszották, a sokszor főszerephez jutó feka focista sprintel is a fertőzöttek elől mint aki rendőrségi szirénát hallott, később eljutunk kisvárosba valamint iskolába is a megmenekülés reményében, ahol aztán a rendezők elhitetik velünk, hogy a színes bőrű úriember túléli a történteket. Már éppen álltam volna fel, hogy a falhoz csapjam a laptopomat, de aztán megnyugodtam, persze hogy a boxos nem éli túl. Nem volt ez rossz film, aki szereti az élőhalottakat az akár neki is ülhet.
