The Zombinator - 2.1

Minimum aggodalomra okot adó hisztérikus nevetéssel vettem tudomásul, hogy márpedig ilyen zombis horror tényleg létezik. Hosszas kutatómunka után sikerült is hozzájutnom az aranyat érő felvételekhez, és olyan izgalommal ültem neki a filmnek, amit leginkább a kisgyerekek karácsony reggeléhez lehet hasonlítani.

Folytatva a gondolatot, a film első öt perce után az érzéseimet nagyjából ahhoz lehetett hasonlítani, amikor az izgatott kisgyerek kibontja a karácsonyfa alatt helyet foglaló XBox One dobozt, és egy jó adag, napon fehérré szikkadt kutyaszart talál.

Kezdjük a súlyos problémákkal, amik miatt eret lehetne vágni. A főszereplő nő, Joanna, rendkívül idegesítő jelenség. A hangja, a mondanivalója, megjelenése és személyisége egyaránt beleesik abba a tartományba, ami miatt Joanna-t úgy lehetne jellemezni, hogy egy idegesítő tyúk.

Folytatva a problémákat, a hang minősége kegyetlenül szar, és sajnos ide tartozik minden hangeffekt is. Néha a készítők úgy rátolták a "paracsengést" a filmre, hogy nem lehet érteni, mit mondanak a szereplők, és ez rendkívül idegesítő.

Amellett, hogy minőségileg is kifogásolható a hang, a párbeszédek alapvetően nagyon zajosak, és rendszeresen mindenki egyszerre beszél. Nagyjából 20 perc után ténylegesen fájni kezdett a fejem a folyamatos csilingelő többrétegű párbeszédektől.

A súlyos problémák margójára; a filmnek gyíkszarnyi értelme sincs.

Nagyjából 30 perc, olyan rágós felvezetés után mint a kutyacsont, elkezdődnek a valódi események, megjelennek a zombik, felpörög az akció. Illetve fel kellene pörögnie, de ez mégsem sikerül. Felváltva következnek a zajos-lelkis-sikítós jelenetek, mindenféle logika nélkül. Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor három barát megígéri egymásnak, hogy együtt átsegítik egymást ezen a zombihordán, és kevesebb mint egy perccel később egyiküket segélykiáltások közepette felzabálja egy zombi, miközben a másik kettő csak nézi.

Néha a film olyan, mintha egy nem-szándékos fricska lenne a többi zombifilmes klisé felé, máskor pedig olyan, mintha egy hároméves kisgyerek rendezte volna.

Közel 40 perc szopóvonatozás után, végre megjelenik a várva várt Zombinátor. Kiábrándító módon, ő is csak egy neurotikus szociopata napszemüvegben és bőrkabátban, és semmivel nincs tartalmasabb mondanivalója mint bárki másnak a filmben. Arról nem is beszélve, hogy a film során hozzávetőlegesen 30 töltényt lőtt ki a kezében tartott shotgun-ból, egyetlen újratöltés nélkül. Azért volt pozitív hozadéka is a Zombinátor jelenlétének a filmben, a készítők kijátszottak egy-két egyértelműen terminátoros poént/beszólást. Ezeket szerencsére jól eltalálták.

Mindettől eltekintve egy marék szotyi nem sok, de annyit sem ér ez a film, így kéretik messzíről kerülni.

Train to Busan - 8.3

Dél-Korea, és úgy egyáltalán az egész ázsiai földrész egy erősen sajátos kultúrát képvisel és ebbe a filmek is beletartoznak. Nem kell messzire visszanyúlni az időben, hogy eszünkbe jusson néhány egészen tökös dél-koreai horror, mint például az Oldboy, I Saw the Devil vagy a Two Sisters. Mégis, a zombik egy erős vakfoltot képeztek ebben a kiterjedt filmes kultúrával bíró nemzetben, legalábbis én egy említésre méltó zombi-horrort sem tudtam volna említeni, egészen mostanáig.

Előzőleg is lehetett sejteni, hogy valami igazán jó filmre készülnek. Erre engedett következtetni a keleten egészen kiugró 8,5 millió dolláros költségvetés és a relative jó, koreai A-listás színészek. Persze ettől a film még lehetne rossz, hiszen ez a rendező Sang-ho Yeon első élőszereplős filmje. Szerencsére nem rossz, sőt, olyannyira nem, hogy eddig magasan ez az év legjobb zombi-horrorja. Zack Snyder-hez hasonlóan, aki szintén egy zombi-horrorral csapott le először a nézőkre, lehet, hogy egy új magasan ívelő karrier születését látjuk.

Kezdjük az elején. Hajnal van, még alig vannak emberek az utcán, de te sajnos utazol a nagyihoz és a vonat baromi korán indul. A nyugati egyébként is egy zombitanya, és még meg sem ittad a reggeli kávéd, így mikor felpattansz a vonatra, semmi gyanúsra nem leszel figyelmes. Cegléd felé közeledve pánik üt ki a vonaton, minden hírcsatorna felkelésről, agresszív egyedekről számol be a fővárosban és több környező településen is, ezért a vonat meg sem áll, csak áthalad mindenhol, de a katonaság már az utcákon van, hogy biztosítsa a rendet. Ekkor kinyílik a vagon ajtaja és bebiceg egy nyakig véres, örülten csapkodó nő, majd ráveti magát az első emberre akit meglát. Többet között ez az a pillanat, amikor rájössz, hogy kurva rossz vonatra szálltál.

A történet nagyon-nagyon dinamikus, a közel két órás filmben szinte nincs is üresjárat, egy percünk sincs unatkozni, hát még a karaktereknek, akiknél folyamatos a pánik, menekülés és a harc a túlélésért, mintha csak a MÁV-on utaznál. Változatos figurákat ad a film, Seok Woo (Yoo Gong) [Aki mellesleg a való életben is Busan-ban született] egy vérbeli materialista üzletember aki kislányával utazik, Sang Hwa egy hétköznapi, mégis talpraesett és cselekvő erőember (Dong-seok Ma) aki terhes feleségét viszi Busan-ba, Jin-hee a tinédzser (Sohee) aki iskolatársaival utazik, és még egy sor jól kitalált, felépített ember van a filmben, akik tökéletes, összetett kis ökoszisztémát alkotnak a vonaton belül, ami néhány óra alatt egy ideiglenes acélteknőből a világgá alakul számukra.

Ami a filmet számomra először kiemelte a tömegből, hogy a karaktereknek van esze. Nem csupán jobbra-balra verődnek a szét CGI grafikázott élőhalottak között, hanem valóban gondolkodnak, szintidőn belül rájönnek logikusan kikövetkeztethető dolgokra a fertőzöttekkel kapcsolatban, és azt fel is használják a túléléshez.

A másik, ami kivételesen tetszett, a brutálisan jó zombi statiszták, valamint a zombik ábrázolása és sminkje. Szinte a hideg kirázott egy-egy jelenetben a puszta látványuktól is, hát még amikor igazán akcióba lendültek.

A történet előrehaladtával, a sok éves tanulás, szocializálódás, jogi és társadalmi szabályok által felvitt rétegek szépen lassan lebomlanak, megszűnik az udvariasság és az empátia minden formája, egészen addig amíg már tényleg semmi nem marad, csak az egyszerű ösztön, hogy túlélj. A cél érdekében bármit megtehetsz, akárkit feláldozhatsz, terhes anyukát, gyereket, vagy a saját anyádat, lényeg hogy még egy percig életben maradj és meglásd, hova is tart a vonat valójában. Kitudja, talán azt fogod kívánni, bár elsőnek haltál volna meg.

The Burning Dead - 1.3

Alig tértem magamhoz a Tom Sawyer vs. Zombies okozta sokk után, máris itt a következő delikvens, a The Burning Dead, ami olyan rossz, hogy ZS kategóriásnak nevezni sértés a többi ZS kategóriás filmre nézve. Mindez nem véletlen, a filmet Rene Perez rendezve (Tom Sawyer vs. Zombies). Én már akkor megmondtam, hogy megéri figyelni erre a rüszmeteg csókára.

Visszatérő vengédünk Danny Trejo (Machete), aki most már rendszeresen felbukkan hasonló, szinte minősíthetetlen filmekben mint húzóember, ezúttal egy indián apukát alakít, aki egy keretbe foglalja a filmet egy történet elmesélésével, a hegyen élő gonosz szellemről.

Ha fegyvert tartanak a halántékomhoz se vélek felfedezni semmilyen értelmet a történetben. A gonosz szellem eredete egészen 1846-ba nyúlik vissza, ahol a hegyen élő kannibálokat a vulkánkitörés lávába temette, ezzel a szellemüket is konzerválta egészen napjainkig, amikor a vulkán újabb kitörésre készül, itt kezdődik valódi történetünk, amiben a hegy evakuálását követhetjük nyomon, mindenféle felesleges családi drámával tarkítva.

A menekülés már javában tart, a történetünk középpontjában álló családunk jó ideje távolodik a vulkántól az autóban, amikor megtörténik a vulkánkitörés, és elkezdődnek az igazán nagy filmes gondok. A lávát és minden mást próbáltak CGI animációval megoldani, ám ez minősíthetetlenül rossz. Láttam én már nagyon sok rossz filmet, ideértve az Anakonda 4-et, és a Csillagközi Inváció 3-at, de ilyen gyenge animációval még soha nem találkoztam.

Láva CGI at its finest

A láva egy dolog, de a filmet kapitális logikai hibák is tarkítják. Főhőseink, vagyis a család javában távolodik a vulkántól az evakuációs utasításnak megfelelően, azonban egyszercsak az emelkedő láva szemből útjukat álja, miközben parton lefelé mennek. Na már most én nem vagyok vulkanológus, de távolról azért vannak kétségeim ezzel kapcsolatban; legjobb tudomásom szerint a láva nem felfelé folyik, kiindulási pontja pedig a vulkán, tehát hogy a faszba kerül láva az autó elé, ami a vulkántól távolódik?

A zombik feltünése nem igazán dobja fel a filmet, talán azért mert a történet szerint a vulkán kitöréskor takonyzöld csóvákkal egyszerűen kiköpi a láva-meghajtású élőhalottakat a földre, ahonnan ők nekiállnak kóborolni és húsira vadászni. Láva-meghajtású, igen. Ez komoly hangsúlyt kapott a film során, például szereplőink rájöttek, hogy ha poroltóval lehűtik a húsevő totyogókat, akkor azok megállnak. A zombik sminkje továbbá kritikán aluli, a játékuk pedig olyan hiteltelen mint Merkel bevándorlás politikája.

A rendezőtől szinte elvárt húzás, hogy megpróbál női melleket csempészni a jelenetekbe, mégis itt láttam életem eddigi legötlettelenebb és felesleges meztelenkedését. A vulkán kitörés kezdetén, egyszer csak megérkezik egy nő a hegyhez, aki kamerájával megpróbál néhány meztelen képet lőni magáról, háttérben a vulkánnal.

Ahogy csordogál a történet, egyszercsak jön egy nagy robbanás, és a zombik visszaszopódnak a vulkánba, a láva kihűl, és mindenki megmenekül. Háromszor tekertem vissza a filmet, mivel nem értettem az egész végkifejlettet, nem volt semmi értelme. Persze alapból hiba bármiféle logikus következtetést keresni a filmben, mégis vártam volna valami ok-okozati kapcsolatot a befejezés és a szereplőink cselekménye között, de nem volt semmi ilyesmi, a film egyszer csak végetér. Mintha csak hirtelen 20 perccel meg kellett volna rövidíteni a filmet, vagy az egész befejezés olyan röhelyes lett volna, hogy ki kellett vágni.

 

Infected - 2.0

Ha egy "ZS" kategóriás zombis filmben van egy ismerős színész, az reménykeltő. Ha már kettő van, az gyanús. Az Infected c. horror a leggagyibb fosok közé sorolható, ezért nem is tudtam hova tenni Michael Madsen (Kill Bill, Reservoir Dogs) és William Forsythe (rengeteg-rengeteg mellékszerep) jelenlétét. Egy biztos, nem a remek forgatókönyv miatt vállalták el a szerepet.

Vannak unalmas filmek, és vannak simán rosszak, a gond ha a kettő összetalálkozik, mint esetünkben is. Történetünkben egy csapat vegyes életkorú társaság egy vidéki házban veti meg magát, de ez még csak nem is vad bulihétvége, inkább amolyan laza barátlátogatás, amikor is felüti fejét a fertőzés.

Talán a két vénember jelenlétének köszönhetően, de a színészi munka egyszerre borzalmas és viselhető. Nagy alakításról persze nem lehet beszélni, Louis és Dr. Dennehey is kiöregedett vadász figura, akik csak néha-néha szólalnak meg, amikor épp nem sörrel a kezükben a tábortűzbe bámulnak, de azt legalább hitelesen teszik. Ezzel szemben van mindenki más, akiknél színészi játék, mint olyan, nem létezik.

Akciót nem nagyon tartalmaz a film, és a legnagyobb feszültség is akkor keletkezik az emberben amikor a fogcsikorgatóan szar párbeszédeket kell hallgatni. Az élőhalottak jelmeze nagyon gyér, látszatra felkentek egy kis púdert eperlekvárral és el volt intézve, talán ami érdekességként megemlíthető, hogy a fertőzés rohamok formájában tör az emberekre, vagyis egyszer-egyszer visszanyerik testük felett a kontrolt, mielőtt végleg emberdiátéra állnak. A gond az, hogy ez az apró momentum érdekesnek tűnik a filmben, de nem azért mert valóban az, hanem mert minden más szar. Messziről kerülni ajánlott.

Tom Sawyer vs. Zombies - 1.5

Tudom most mire gondolsz. Én is arra gondoltam. Itt egy újabb lepukkant, olcsó zombi-vígjáték, amit ugyan nem lehet élvezni, de legalább van olyan szar hogy lehessen róla írni. Én is ezt gondoltam.

Ezzel szemben a Tom Sawyer vs. Zombies (aka. The Dead, The Damned and the Darkness) egy teljesen komolynak szánt akció-zombi-horror. Viszont az igazság ennél jóval árnyaltabb, ne kerteljünk, ez a film nagyon rossz. Ha egy átlagosan gagyi filmre számítasz, helyenként viselhető színészi  munkával, szövegkönyvvel, vérrel, akcióval, akkor túl magasra helyezted az elvárásokat, ahogy én is.

A rémisztően rossz párbeszédeknél csak a színészi munka rosszabb. Minden kiejtett mondat fájdalmasan értelmetlen, logikátlan, és még végtelen számú párhuzamos univerzumban is életszerűtlen. Egyetlen ember van aki a párbeszédek szempontjából felhúzza az átlagot, a főszereplő nő, aki szerepe szerint süketnéma, tehát nem beszél.

Az úgynevezett történetről azt hinné az ember, hogy egy öt éves kölyök kotorta össze a wc-ből barnázás után, de nem, ezt felnőtt emberek hozták össze, név szerint Barry Massoni (szövegkönyv) és Rene Perez (rendező), a forgalmazó pedig a nevenincs  iDiC Entertainment. Érdemes odafigyelni rájuk, az Asylum kezdheti félteni a vérmes küzdelemmel kivívott helyét a filmes kultvilág legalján, mert itt az új kihívó.
  
A szereplőgárda nincs bőre eresztve, jobbára be kell érnünk a már említett aranyosnak szánt süketnéma fiatal nővel, Stephanie-vel, aki egyben túlélő és egyben áldozati bárány is. Sután mozog, nem hogy túlélési ösztöne de reflexe is alig van. Kihasználva a fiatal nő adottságait, a film rájátszik a perverz szexualitásra. Stephanie indokolatlanul sokat vetkőzik, mindig kilátszik valamije és a bemutatkozó jelenetben rögtön meg akarja erőszakolni valami kövér kezeslábas csöves szaki, alias the Rapist, hivatalos IMDB szereposztás szerint.

A második számú főszereplő egy jóképű terminátor baszógép Sawyer alezredes low-budget vasember szerkóban. Különös ismertetőjele, hogy 24/7 szomorú bánatos pofával néz, kezében pedig terepmintás uzi gépfegyver van, ami látványosan játékpisztoly.

A zombik úgy festenek mintha a nyugati aluljáróból bugáztak volna farsangi jelmezeket. A legtöbb élőhalott nagyon gagyi gumi álarcot visel, halál esetén pedig hol zöld, hol pedig piros művér fröcsköl belőlük, még ezt sem sikerült normálisan megcsinálni.

A jelenetek, ahogy az várható volt, látványosan megrendezettek, minden perc kiszámítható és hamis, semmi izgalmat vagy félelmet nem tartogat a néző számára. Hogy valami átlagosat is mondjak a filmről, a zenét nem mindig rontották el, értsd úgy, hogy akció jelenetben nem A Négy Évszak szól, és szerencsére nem mobiltelefonnal rögzítették a filmet, ezért legalább a képminőség nézhető kategória, még ha a film nem is.

Walking Deceased - Sétáló agyhalottak - 2.5

Én imádom a Walking Dead-et. Nem csupán azért, mert zombis, hanem mert messze túlmutat már azon ahová a legtöbb zombis film elmerészkedett. Egyre többen hangoztatják, hogy a sorozat leült, de tegyük hozzá hogy 6 évad után nem könnyű új és érdekes dolgokat előhozni, amikor a kannibál túlélőket, legjobb barát árulását, anarchista örülteket és szinte minden mást is láttunk már. A kritikák ellenére a nézettség nem apad, és várható volt, hogy előbb-utóbb megjelenik egy paródia.
 
A Sétáló agyhalottak a maga műfajában lehetne jó film, ha nem lenne szar. A film megpróbálja egybegyúrni a Walking Dead és a Warm Bodies sztoriját, és átemel dolgokat még több neves produkcióból, mint például Shaun és Ed karaktere a Haláli Hullák Hajnalából, vagy a pláza a Holtak Hajnalából. Részint sikerül is elkapni egy-egy jellegzetes karakter gyenge pontját és kifigurázni.

A baj az, hogy a poénáradat nagyjából 20 percig tart ki, utána viszont a film teljesen leül, kihalnak a vállalható poénok, a cselekmény is megáll, semmi nem történik, és ezt nem engedheti meg magának egy paródia. 6 évad alatt az eredeti sorozat annyi karaktert és eseményt ölelt fel, hogy bőven lehetett volna poénokat kiélezni belőlük, csak hogy néhányat említsek, volt félszemű kormányzó, színesbőrű ninja csaj és koreai pizzafutár is, amiből azért nem nehéz poént kovácsolni. Az egyetlen karakter aki végig szórakoztató volt számomra az Darnell (vagyis Daryl) a játék nyílpuskájával és suttyó hunyorításával.

Ijesztő dolog nincs a filmben - leszámítva a színészi játékot - ezért erre kár is időt pocsékolni, a zombik paródiához elmennek, de túl nagy hangsúlyt kapott az erőtlen történet és a gagyi humortalan párbeszédek, ami olyan mélyre sodorja a nézőt hogy inkább lenne tényleg egy sétáló agyhalott.

 

[Rec] 3 Genesis - 4.2

A remekül sikerült [REC] harmadik része, aminek már semmi köze az első részhez, legalábbis nem igazán fedeztem fel párhuzamot. Talán jobb is, a második rész után egyébként is mindenki kedve elment a lépcsőházi balhétől.

Millió példát láthattunk már arra, hogyan kell egy jó filmet folytatásokkal teljesen szétbombázni, sajna ez sem lesz kivétel. A harmadik rész filmes tekintetben semmit nem hoz magával az első két részből ami jó lenne, a kézikamerás felvétel, ami az első két rész sajátossága volt, majdnem teljesen eltűnt és vele együtt a klausztrofóbia is. A horror sokszor már inkább komédiába ugrik át és amolyan akció-belezős-horror, mint mondjuk Dead Rising az utóbbi időkből.

A helyszín is más, ahogy arra már utaltam, itt nem lépcsőház történéseit, hanem egy nagyszabású eskűvőt követhetünk nyomon, váltakozó időszakban, tehát nem tök sötétben ahogy eddig. Ez a két dolog számomra pozitívumként hat, és ha nem harmadik részként tekintünk a delikvensre, hanem különálló filmként, akkor nem is olyan borzalmas.

Történetünk Clara és Koldo esküvőjéről szól, ahol az éjszakai buli közepén elszabadul a pokol és egy gyorsan terjedő fertőzés vérszomjas őrültekké változtatja a násznép túlnyomó többségét, amiből végre combos öldöklést láthatunk. A villódzó diszkófény és az ugráló véres zombik egyvelege egészen jó atmoszférát hoz össze, ahol még borzongásra érdemes jelenetek is akadnak. Ezt rontják el a rosszul elhelyezett humoros elemek és az irreálisan buta karakterek.

Ami jellemző volt az első két részre, itt is az életképes hatóság teljes hiányában küszködünk - a második rész "elit" kommandósairót inkább szót se ejtsünk - de ez itt még hihető is, hiszen egy távoli helyszínről van szó, és a történet mindössze egy éjszakát foglal magába.

A zombik teljesen rendben vannak, számomra mind a jelmez és a smink is stimmel, és nagy meglepetésemre a színészi munka sem rossz. Felületesen, de a történet veszi a fáradtságot hogy karaktereket mutasson be, majd építsen fel, majd belezzen ki.

Tekintve hogy az akció tulajdonképpen folyamatos, a jumpscare teljesen erejét veszíti és a horrort kiváltja a hentelés, ennek megfelelően aki nagyon borzongani szeretne, keressen magának másikat, de aki csupán szeretne egy véres akció-horrort, annak ez egy nézhető darab.

[Rec] 2 - 4.0

Meg kell mondjam, az első rész után igen magas elvárásokkal ültem neki a filmnek, és ahogy az lenni szokott, nagyot csalódtam. Egy igazán ütős, kézi kamerás, szűk folyosós, alvadt vér szagú produkciót vártam, ami után sprintelve kell majd kimennem pisálni, ehelyett egy ötlettelen, olcsó, kakiszagú kupacot kaptam.

A történet ott folytatódik, ahol abbahagytuk. A fertőzés epicentrumát alakító lépcsőházban, a totális karantén közepén, amikor is a hatóságok úgy döntenek, bevetik a különleges egységet, és behatolnak. Az első és talán legkomolyabb problémám a különleges egységgel volt, amiben olyan figurák voltak, akik még a fegyvert sem tudták rendesen megfogni.

Elit egység ellenére fosnak minden sarkon, és a veszély legkisebb jelére is úgy durrogtatnak, pánikolnak mint aki teljesen összeszarta magát. Tulajdonképpen a film koncepciója, hogy beküldtek három embert, akiknek a háttere biztosítja, hogy kitartsanak a film végéig, de a viselkedésük már nem. Erejét veszíti a jumpscare, a sötét szűk folyosó, a kamerába lihető zombó, mert tudod hogy csak kamu az egész. Talán a legnagyobb különbség az első részhez képest, hogy ott valódi karaktereket kaptunk, akikért ténylegesen lehetett aggódni, de itt csak három felejthető fickót kapunk akik mindhárman ugyanazokat a személyiségjegyeket viselik. Ellensúlyozandó, kapunk pár kölyköt, akik a bulit keresve utat találnak a karantén alatt álló lakóházba, és párhuzamosan követhetjük nyomon a két csoportot, ahogy felderítik a fertőzést.

A zombik jelmezével nincs gond, és próbáltak vinni egy kis spirituális-woodoo vonalat is a történetbe, sőt a végén még visszatérő karaktereket is kapunk, de semmi nem működik, semmi nem jön át, súlytalan.

Ha már behatolásról van szó, és egy jókora átfésülésre váró területről, nem értem mirefel a három fő?  Felderítők, értem én, azért mennek, hogy kiderítsék mi történt, de akkor miért nem jelentenek senkinek? Mindenféle külső rádiókapcsolat nélkül játszanak végig, aminek semmi értelme. Erősítés sehol. Egy ilyen helyzetben katonák tömege hatolna be az épületbe, és úgy falhoz nyomnának mindent ami mozog, hogy esélyük sem lenne kamerába lihegni. Ha már spirituális genyó, miért nem játszottak több szereplővel? A film egyébként is rámutat, hogy nem csupán harapással terjed a fertőzés, akkor miért ne lehetett volna egy nagyobb behatoló egységet kikezdeni?

Világítás luxus? A három elit kommandós bemegy a vak sötétbe a gagyesz zseblámpákkal, éjjellátó nélkül, ennél még egy TEK egység is felkészültebb lenne.

A készítők próbálnak mindent görcsösen megmagyarázni és érdekesen tálalni, de a vége csupán egy izzadtság szagú zokni, ami pont a nagyujjnál van kiszakadva. Ideje kidobni.