A pocsék filmek szép lassan iparággá fejlődnek, és a legtöbb meg is marad a simán pocsék színvonalon, de időnként megszületik egy "Helldriver" amit nézel cirka 117 percig és az ég világon semmit nem értesz belőle, pedig esemény az van bőven. Még valamiféle díjat is nyert, ami bizonyára annak köszönhető hogy minden zsűritag kibaszottul ketyós volt, mert a film nem más mint egy hatalmas felhúzott szemöldök a néző arcán.
Kezdünk valahol Japánban, ahol a közbiztonság már az utolsókat rúgja a két éve tomboló zombijárvány okán, amikor megismerjük Kika-t, a halálközeli sérüléséből felépült japán zombiölő királylányt akit egy motoros láncfűrésszel a mellkasára erősítve basznak ki az utcára, mert azt úgy kell. Jön néhány egészen fura jelenet, amit még több fura szarság követ, a film végefelé közeledve pedig túl sok a szál és a teljesen emészthetetlen abszurd baromságok. A film tele van a jellemző japán steampunk motívumokkal, ( például a mellkasra erősített motoros láncfűrészkard ) több száz liter művér fröcskölődik szét a kamerára és teret nyer a nem is annyira burkolt beteges japán szexualitás is, ilyen leharapott spriccelő mellbimbók, női nemiszervbe harapott levágott zombifejek és faszcsokrok társaságában.
A színészi munkáról érdemben nem tudok nyilatkozni, japánok, ordibálnak, a hangsúly és a hangerősség pedig olyan náluk mint a hullámvasút, kivéve hogy itt nem látod előre az emelkedőt vagy a szakadékot. Kicsit ugyanakkor bajban vagyok, mert számomra a legnagyobb negatívum a filmmel kapcsolatban az, hogy túlságosan is japán, másnál viszont lehet hogy ez előnyt jelent, ezért a történetet és a csavarokat nem kezdem el szétbontogatni, ezt meghagyom a szigetország stílusát jobban kedvelő vállalkozó szellemű zombirajongóknak. Nálam finoman szólva sem ez lett az év filmje.
