Hell's Ground - 3.4

Pakisztáni zombis horrorfilmmel eddigi életem során még nem találkoztam, így most a Hell's Ground segítségével ez is megtörtént. Konklúzióként elmondhatom hogy az iszlám köztársaságnak van még hova fejlődnie ezen a téren is, és az biztos, hogy oda sem fogok menni nyaralni.

A történet a szokásos, egyetlen érdekességnek csupán a Közel-Kelet peremvidéki környezetet lehetne nevezni, de ez kevés egy igazán jó filmhez. Hőseink iskolás tinédzserek, akik egy meglehetősen rossz napot választottak arra hogy bulizni menjenek szülői beleegyezés nélkül egy iskolai kirándulásnak álcázva a dolgot. Mindazonáltal útra kelnek, és a riasztó jelek ellenére keresztülvágnak az ismeretlen pakisztáni vidéken. A túra természetesen nem terv szerint alakul, amikor egyszer csak kifogy az autóból a benzin, térerő nincs, az egyik szereplő, OJ pedig méretes fogazást kap egy arra bóklászó élőhalottól. A buli még csak most kezdődik.

Számomra a film meglehetősen zavaros volt, már a történet maga is, hiszen gyilkolós akármilyen jelenetből átkanyarodunk nyílegyenesen a zombi apokalipszis felé, ami szépen fodrozódik is ahogy kell, utazó pubertásainkat egész élőhalott hordák lepik el meglepetésszerűen, de valami folytán ez ennyiben marad, és a film hátralévő részében a texasi láncfűrészes pakisztáni változatával kerülünk kapcsolatba, aki egy lepedő alatt rohangálva hoz cidrit az átkelő népekre, és nő létére úgy hörög mint egy ötvenes erős dohányos férfi.

Több idegesítő dolog is közrejátszott abban hogy bosszankodva néztem a filmet, egyike ezeknek, hogy a filmben végig keverik a szereplők az angolt a pakisztáni nyelvvel, az elbaszottul kemény akcentus miatt azonban nagyon kellett fülelnem arra hogy most végül is miről beszélnek. De ezen felül, hogy csak néhányat emeljek ki, a szereplők még akkor sem gondolkodnak rajta hogy OJ kivágják a furgonból, amikor az zöldet kezd hányni, a felakadt szeme elfehéredik és elkezd hörögni. Másik ilyen amikor gyilkosunk előveszi az első számú fegyverét, egy ránézésre ötven kilós láncon lógó buzogányt, amit úgy pörget a feje fölött mintha csak focilabda lenne. Oké hogy combos a tag, de akármilyen erős is legyen, legalább lengjen egy ki kicsit az egyensúlya futás közben könyörgöm.

Egy szó mint száz, a film nem hozott forradalmat a hússal táplálkozó kriptaszökevények szubkultúrájába, annál inkább bővíti a felejthető ócska 'gyorsan tekerjük végig' kategória népes táborát. Ha a zombik minimális szerepet kaptak a filmben, a baj az hogy a helyére berakott pakisztáni torz gyilkosunk édeskevés az ijesztéshez.


Az élőhalottak éjszakája (1968) - 5.7

Egy film, ami 44 éve készült, a legkomolyabb filmbuzik számára is rágós falat. Egyszerűen mai szemmel nem lehetséges pártatlanul, összehasonlítás nélkül végignézni egy fekete-fehér őskövületet, mint ez is. Az ember nem tehet mást, mint megpróbálja a történetet és magát a kivitelezést elválasztani, és tekintetbe venni a akkoriban jelen lévő korlátokat.

Ha ez megvan, rá fogunk döbbenni hogy nem véletlenül magasztalják fel az egekbe. A történet maga teljes mértékben megegyezik az 1990-es remake-vel, jelenetről-jelenetre ugyanaz, így ezen nem sok mindent lehet kivesézni. Ezen felül betekintést nyerhetünk milyen volt egy fiatal kori Romero film, amikor még ő is csak a szárnyait bontogatta, és az egész zombi dolog meglehetősen friss volt. Ennek megfelelően érkeznek a hírek is a kis túlélő csoportunkhoz, a rádióban, tv-ben nem győzik hangsúlyozni mennyire hihetetlen értesüléseket kapnak, de mégis igaznak bizonyulnak. Kint valamiféle őrület tombol, és az áldozatokat megeszik a frissen feltámadt halottak. Barbara és a túlélők csoportja próbálgatja a zombik korlátait, keresik a kiutat, és rájönnek hogy ha nehezen is, de elpusztíthatóak, a tűztől pedig félnek. Ugyanakkor egyre csak özönlenek, a ház pedig súlyosan sebezhető, ezért fel kell készülni az ostromra.

Mint ahogy már említettem is, bármennyire próbál az ember objektív lenni, valamit csak azért mert öreg, nem illethetünk hendikeppel. Ezért kénytelen vagyok azt mondani, hogy a maga idejében ütős horrorfilm ma már csak az érdekes és kalandvágyó rajongóknak ajánlott, mert a szegényes jelenetek és a kezdetleges megvalósítás miatt az élmény igazán harmatos, a hanghatások hosszabb távon már bosszantóak, a színek hiánya pedig négyzetgyököt von a dologból.

A rendezőnek és a stábnak benne van a szíve és a lelke, de ez nem hozza be közel a közel fél évszázados hátrányt. Na persze azért nem kell temetni a dolgot, annyira nem rossz. Nyitottabb filmeseknek és nosztalgiára vágyóknak kifejezetten ajánlott klasszikus alkotás.

Az élőhalottak éjszakája (1990) - 8.2

Kellett már magyarázkodnom azért, mert egy-egy klasszikus kimaradt az életemből, miközben a legszarabb zombis tákolmány is belefért, ezúttal viszont büszkén mondhatom hogy a Romero féle Élőhalottak éjszakája volt az első zombis élményem, és a mai napig imádom, mert zseniális és kortalan mű.

Előtörténet, magyarázat, bevezetés az nincs. És a legérdekesebb, hogy amint feltűnik az első kannibál koporsószökevény, már nem is hiányolod őket. Egyszerűen csak követed az eseményeket a szemeddel, és a végén a stáblistát bámulva ráébredsz, hogy csak film volt az egész. Jó persze ez kicsit túlzás, de az ember már csak így emlékszik vissza gyermeteg fejjel gyerekkora egyik legfélelmetesebb másfél órájára. Akkoriban még a jó öreg VHS szörnyetegek tekertek a tévé alatt, ha pedig a tékából egy ilyen remekműt hoztál ki a közös filmezésre, akkor az egy olyan szeánsznak számított ahol a behúzott függöny és a teljes sötétség alapkellék.

Nagyon kevés film van, ahol a totyogó élőhalottak valóban életveszélyesnek tűnnek még képernyőn keresztül is, és ebben azt hiszem a legjobb a jelenleg górcső alá vett klasszikusunk. Hiába hatalmas nyílt terület, jó fényviszonyok, mégis szaladni kell, mert ezek a lények elpusztíthatatlanok és halálosak. Ezt az első perctől kezdve el is hisszük. George Romero napjainkra már úgy tűnhet hogy kicsit kijött a gyakorlatból, de ebben a filmben mindent pontosan eltalált.

A temetőben vizitelve Barbara főhősnőnk kénytelen rádöbbenni, hogy élőhalottakkal van körbevéve, de a pánik közepette még sikerül eljutnia egy elhagyottnak tűnő házba a temető mellett, ahol még néhány túlélő is csatlakozik hozzájuk, eltérő történettel. Kezdenek szivárogni az információk arról, hogy mi is történik, ahogy pedig megy le a nap, egyre jobban elözönlik a környéket az élőhalottak, míg nem kezdetét veszi a kimerítő harc a túlélésért. A leges legnagyobb sablon, amivel a zombigyárak dolgoznak, de ez itt tökéletes. Félsz, rettegsz, és aggódsz a többiekért, akik maguk is sokkos állapotban próbálják minél tovább kint tartani a szörnyetegeket a házból, amikor pedig erre már esély sincs, visszavonulnak a pincébe, ahol újabb meglepetések várják őket. Megkapjuk a szokásos karaktereket, a hősalakot, a bunkó seggfejet, a beteg kislányt, ésatöbbi. Mindegyiküknek jól kialakított helye, kulcsfontosságú szerepe az élőhalottak éjszakáján.

Mondanám, hogy aki szereti a zombis/horror, vagy úgy egyáltalán a filmeket, az bátran üljön neki, de ezt nem mondom. Ehelyett inkább úgy fogalmaznék, hogy aki szeret szórakozni, az bátran üljön neki.
 

Dellamorte Dellamore - 7.1

Többször szemeztem már a filmmel, ígéretes dolgokat hallottam róla, de mégis csak néhány napja jutottam el odáig hogy megnézzem. Sosem szerencsés, ha valaki nagy elvárásokkal ül neki egy hasonló produkciónak, de itt most szerencsére a kapott élmény megfelelt az elvárásaimnak.

Nem volt szerencsém még temetőőrrel találkozni, de biztosan nem olyannak képzeltem el mint a filmben Mr. Dellamorte-t. Viszont hozzá kell tenni, hogy a legtöbb temetőben nem munkaköri leírás az élőhalottak kivégzése és visszatemetése. Igen, Dellamorte temetője speciális, ugyanis néhány hete minden eltemetett lélek, pontosan két héttel elhunyása után kikel a sírból és bóklászni kezd a környéken. Francesco Dellamorte és segédje, a szellemileg korlátolt óriáscsecsemő Gnaghi olyan rutinosan tartja kézben a helyzetet hogy öröm nézni. Remekül végzik a munkájukat, és ezért tiszteletben is tartja őket a város. Ha úgy tetszik mindketten megbecsült emberek, annak ellenére hogy senki nem tud az élőhalottakról.

Főhősünk boldogságához azonban ez nem elég, valójában az élőhalottak feltámadását is csak unottan figyeli, mert őt már évek óta a változás gondolatai foglalkoztatják. Ki akar törni ebből a nyavalyás kisvárosból, és nem akar többé temetőőr lenni. Többre vágyik, és ehhez minden képessége megvan. Soha nem volt még a városon kívül, de nem szívesen hagyná itt a munkahelyét, mivel nem hiszi hogy bárki más el tudná látni olyan jól a feladatát, ahogy ő teszi. Ebben igaza is van. Azonban a változás gondolatai nem hagyják nyugodni őt, és ez egy egészen ízletes befejezést ad a filmnek. Nem kertelek, én jól szórakoztam. Nyilván nem egy mai csirke, de a viccek - ugyanis komédiáról beszélünk - rendre telibe találnak, a párbeszédek szórakoztatóak és értelmesek, a történet pedig változatos, fordulatos és könnyen emészthető. Nem féltem, de határozottan jól szórakoztam, pedig a film már 18 éves.

Versus - 4.5

A 2000-ben készült japán produkció előkelő helyen van sok filmes listában, bár a szigetországi filmes kultúrának köszönhetően egészen más vonalat képvisel mint az amerikai vagy európai filmek. Verekedős kardozós akciófilmnek elmegy, viszont horrornak már kifejezetten gyenge.

A világot 666 kapu köti össze a túlvilággal, de valamennyit elrejtették az emberi szemek elől. A gonosz azonban mégis megtalálta az egyiket, a 444-es kaput, ami Japánban van, a Feltámadás erdejében. Alapsztorinak megfelel, láttunk már ennél sokkal de sokkal rosszabbat is, de ez még nem elég egy jó filmhez. Viszonylag korán belekezd a film a verekedésbe, főszereplőink az erdőben találják magukat, ahol egy nagyobb nézeteltérés után akad egy két hulla, akik sokkoló módon felélednek. Ez így tulajdonképpen a film első 20 perce, amit aztán másfél óra folyamatos, egyhangú, bugyuta öldöklés követ, amiben néha a zombikat lövik, kardozzák, ütik, néha pedig egymást, miközben a 90'-es évek nintendo zenéje megy a háttérben. A karakterek egyre csak érkeznek, főellenségek, rendőrök, harcosok, zsoldosok, és minden létező permutációban megküzdenek egymással, többször is, mert ugye aki az erdőben meghal az újraéled. Maguk a zombik néha pisztollyal együtt kelnek ki a sírból, néha egy szamuráj karddal a változatosság kedvéért. Azt hiszem a leírtak alapján mindenki könnyedén el tudja képzelni, hogy itt bizony egy tradicionális harcművészetes durrogtatós csodáról van szó, amihez túl sok agy nem kell, csak csorgatni a nyálat.

Nagyon tovább szaporítani a szót azt hiszem felesleges, a 6.5 imdb pontszámot túlzásnak érzem, tekintve hogy a film nagyon egysíkú. Na nem volt persze annyira rossz, akinek ez a műfaja az egészen biztosan élvezni is fogja, de engem néhány jól sikerült verekedős jelenet volt ami arra ösztökélt hogy tekerés nélkül kibírjam.

Return of the Living Dead: Rave to the Grave - 3.2

Igényes borító, középiskolai környezet, feltűnően csinos nők hiányos öltözetben, néhány zombi meg egy zöld massza. Ennyi elég is kell legyen filmnek hogy befusson, igaz? Nem. Az RotLD: RttG (rövidítek mert baromi hosszú a címe) vagy mi a tököm ékes bizonyítékként szolgál erre.

Időnként elgondolkodom rajta, hogy vajon tényleg minden változatát megfilmesítették már a zombiknak, vagy pusztán annyi kreativitás szorult a másodvonalas rendezőkbe hogy újra és újra leforgatják azt a szart, más eredményt várva. Hősünk Julian látszatra szerencsés srác, már csak azért is mert szemrevaló barátnője van, de amikor megtalálja a pincében nagyapja titkos katonai vegyi húslevesét, az élete nagyon rossz irányba fordul. Barátaival kiderítik, hogy az anyag kis mennyiségben olyan mint a partidrog, így hát miért ne alapon, nekiállnak kapszulákba tölteni és árusítani. Persze a nagy mennyiség tesztelésére már nem szenteltek akkora figyelmet mint szükséges lett volna, így nem tudják hogy ha két kapszulánál többet pakolsz be, akkor zombivá változol. Persze az életben mégis ki akarna egy teljesen új, ki nem próbált drogból az előírt mennyiség háromszorosát bevenni? Gondolom senki. De hiszen akkor mégis miről szólna a film...

Nos a filmben sok a barom, és ebből kikövetkeztethetően sok lesz a zombi is, közeleg a hatalmas halloween-i buli is, amit csak "Rave to the Grave" néven emlegetnek, ahol persze a kis zöld tablettából nem lesz hiány. Ezt leírva nem is tűnik annyira rossznak, de a kivitelezés borzasztó, rengeteg a beleerőltetett poén és komikum, ami csak időnként vicces, de feldarabolja a filmet élvezhetetlen faviccekkel teletűzdelt jelenetekké. Mellékszálon kapunk két orosz kiöregedett fegyveres nyomozót, akik a humor kedvéért csúnyán törik az angolt és bénáznak, de még ezen felül is azt kell mondanom, hogy az egyetlen élvezhető pontja a filmnek, a nők. Az imdb egy csúnya 3.0-át adott a filmnek, szerintem a készítők is nagyjából ennyire taksálnák, mi sem teszünk másként.

George's Intervention - 5.5

10 beavatkozásból 9 sikeresen végződik. Ez a kivétel. De mi is az a beavatkozás? Néhányan biztosan találkoztatok már az eseménnyel, ahol is néhány barát meglepetésszerűen ultimátumot intéz valaki felé akit szeretnek, hogy hagyja abba, amit csinál. Függőségekről beszélünk, mint az alkoholizmus, dohányzás, szerencsejáték, vagy George esetében, az élő emberek felzabálása. Igen, George egy zombi.

Kétség sem fér hozzá, hogy a film egy nagyon alacsony költségvetésből készült, és megpróbálták vegyíteni a horror és a vígjáték elemeit, amibe már száz film is belebukott, de szerencsére itt az első perctől kezdve nyilvánvaló hogy egy könnyed komédiáról van szó, és nem kell túl komolyan venni. Ennek tekintetében, elmondhatom hogy nem is olyan rossz film. Több esetben még fel is nevettem a poénokon, ami nagy dicséret a filmre nézve.

A történet egy kitalált világban játszódik, ahol már 10 éve élnek zombik körülöttünk, de nem olyan nagy baj az, hiszen a zombik barátságosak, nem bántanak senkit, ugyan látványosan vonzódnak az emberi húshoz, de ez egy leküzdhető kényszer és enélkül is tulajdonképpen teljes az életük. Vagy mi a fene. Nos George hanyagolja barátait és nem hajlandó lemondani a kannibalizmusról sem, ezért barátai minden erőbedobással megrendezik a Beavatkozást, ahol nővére, legjobb barátja, volt barátnője valamint jelenlegi pöcsfej barátja, és egy profi felbérelt beavatkozás vezető jelenik meg. Később némi félreértés miatt megjelenik két mormon, két kurva, egy eladó, és egy partikirály is, a beavatkozás pedig csúnya véres darabolásba torkollik, ahol szegény George legtöbbször ártatlan, bár ki a tököm hinne egy zombinak.

Anélkül hogy minden meglepetést lelőnék amit a film tartogat, annyit mondhatok, hogy kellemes könnyed szórakozást biztosít egy alkalommal, ezért megér egy lövést. Szépséghibája a filmnek, hogy olyannyira eltűnt a temetőben, hogy én is csak komoly keresgélés után, angol nyelven felirat nélkül jutottam hozzá, ennek ellenére egy halvány középszinttel neki lehet állni mert a nyelvezete egyszerű. Az imdb-n gyenge 4.4-es pontszámmal virít, én azt mondom jobb volt ez annál.

Return of the Living Dead - 6.8

A Romero zombis filmek fénykorában, vagyis a 90'-es években rengeteg változata és folytatása látott napvilágot a klasszikus alapfilmeknek. Nos, Az élőhalottak visszatérnek is egy olyan alapfilm, amiből aztán tekintélyes mennyiségű gyökér ágazik szerte. Bármennyire is nagy rajongó vagyok, kicsit piruló arccal de be kell vallanom, eddig még nem láttam a filmet. Ideje volt ezen változtatni.

Bár a film már 25 éves, túlzás nélkül állítható hogy a mai megszámlálhatatlan és minősíthetetlenül szar filmek túlnyomó többségét lenyomja, a maga idejében egy remek kis moziprogram lehetett. A történet már a legelején megtetszett, a fiatal Freddy éppen munkába áll egy szállítmányozó cégnél, ahol az öreg róka Frank vezeti körbe, hogy megismertesse vele a rendszert. Csontvázakat, kitömött állatokat, és még egy friss hullát is látnak a túra során, akit majd a katonaságnak szállítanak le lövészeti célokra. Szegény Freddy csak kapkodja a fejét a sok borzalom között és felmerül benne, hogy Frank vajon milyen dolgokkal találkozhatott itteni munkája során, hiszen szemlátomást őt már a hullák nem nagyon zavarják.

Itt szokatlan módon, Frank visszautal egy másik klasszikus filmre, Az élőhalottak éjszakájára, amire Freddy csak bólogatva annyit reagál, hogy imádja a filmet. Nos Frank szerint a film valós eseményeken alapult, méghozzá egy félresikerült katonai kísérlet eredményeként. Érthető módon a fiatal Freddy egy szavát sem hiszi a nagy öregnek, amíg az nevetés közben el nem mondja, hogy ezeket a katonai kísérleti kemikáliákat anno neki kellett szállítani, és most is a pincében pihennek. Ahogy sejteni lehet, a film csak itt kezdődik igazán. Mint hogy 25 éves, nyilván nem túl félelmetes mai szemmel, időnként a jeleneteket elviccelték, néhol pedig már a humor olyan abszurd hogy az ember szájáról leolvad a mosoly és magában annyit mond hogy ez már kicsit tényleg félelmetes. A zombik jók, az eszem megáll de még szaladnak is és azok a jellemző elpusztíthatatlan szörnyek akiktől félni kell, akik ellen a rendfenntartó erők is tehetetlenek. Összességében egy jól felépített, történetét nézve pazar alkotás, ami 7.2-es imdb pontszámával már bőven bebizonyította hogy örök klasszikus, mi pedig szeretjük érte.

Rémes egy éjszaka - 5.4

Nagyon nehéz dolga van az embernek, ha egy több mint 25 éve készült filmet kell értékelni, ráadásul ha maga a film elismert klasszikus. A párbeszédekre és a jelenetekre vonatkozó elvárások ez idő alatt teljesen átalakultak, és nem is igazán lehet összevetni őket napjaink horrorfilmjeivel. Ezt nem is szívesen kísérelném meg, ehelyett következzen egy független értékelés a Night of the Creeps c. 1986-os filmről.

Alapvetően egy idegen parazitáról szól, ami az agyba mászva megfertőzi a gazdatestet és zombit csinál belőle. Ha korrektek akarunk lenni, mondhatjuk hogy a történet eredeti volt 1986-ban. Bár  akkoriban szinte még minden viszonylag eredetinek számított, még a zombis filmek is.

Valamikor az ötvenes évek végén egy parazita csapódott a Földbe, amit egy fiatal pár fedezett fel. Azonban még mielőtt bárkinek is szólhattak volna, egy diliházból megszökött baltás gyilkos kezelésbe vette őket, akit később lekapcsolt a rendőrség büszke veterán nyomozója, Ray. A gyilkos speciális bánásmódban részesül, hibernálják. A mi történetünk pedig három évtizeddel később játszódik, ahol is két hősünk Chris és J.C. az egyetemi élet mindennapos népszerűségi problémáival viaskodva azon kapja magát, hogy egy hullát próbálnak meg elrabolni a közeli kutatóintézetből. Pontosan! A baltás gyilkos hulláját, akiről kiderül hogy idegen paraziták lepték el az agyát, és ha nincs a hűtőben, akkor komoly galibát tud okozni.

Korához képest egy korrekt film, mindegyik szereplőnek megvan a maga egyénisége, a párbeszédek reálisak, és többnyire a cselekvés is. Nincs benne látványos hiba, ami egy kerek egész filmet eredményez végezetül, aminek egyetlen behozhatatlan hátrányát az okozza, hogy piszkosul régi. Ennek ellenére meglehet nézni, aki pedig szereti a klasszikusokat, annak kifejezetten ajánlott.

Stag Night of the Dead - 3.2

Egészen gyakran tűnik fel egy-egy sztripper a zombis horrorfilmekben. Az indok persze nyilvánvaló, egy kivillanó mell, vagy a formás vonalak a filmen tartják a tekintetet, és sok esetben sikerrel fedik el a film hiányosságait. Igaznak szokott bizonyulni a tézis, miszerint az ehhez hasonló filmben minél többször mutatnak csöcsöket, annál szarabb a film, és javítani kell - ha mást nem - akkor a férfi közönség érzetét.

A Stag Night of the Dead összességében egy borzasztó produkció. Viszont részekre bontva lehet benne ígéretes dolgokat találni, ilyen például az alapötlet. Főhősünk Dean holnap esküszik, ezért ma fergeteges legénybúcsúban kell részt vennie, aminek csak a bemelegítése a meztelenül elfenekelés, a java csak azután jön. Barátaival elmennek egy elkerített katonai központba, ahol kezükbe nyomnak néhány fegyvert, és egy külön erre kialakított játékterületen élhetik ki magukat.A játék pedig nem más, mint a túlélés a zombikkal szemben. Ez határozottan jó.

Ha én egy combos iparmágnás lennék - ami nem vagyok - akkor azt hiszem ez lenne a második megvalósításra váró ötletem, a hajléktalanokból verbuvált középkori zsoldoshadsereg után.

Szereplőink is nagyon élvezik a dolgot, egy ellenőrzött játéknak tekintik az egész tivornyát, egészen addig amikor már saját életük árán kell ráébredni hogy a zombik kicsúsztak a katonai bázis irányítása alól. A probléma tényleg csupán egyedül a minőséggel volt, pocsék párbeszédek, lassú pöcsölős zombik, szürke karakterek, és abszolút irreális jelenetek tobzódnak a filmben. Azt kell mondanom hogyha az alapötletet egy nagyszabású hollywoodi produkcióban karolják fel, és mellőzik a felesleges humort, akkor most a krémben pihenhetne az eredmény. Ehelyett egy nagy piros tiltótáblát rakhatunk rá.

Night of the Living Dead 3D: Re-Animation - 3.0

A cím ne tévesszen meg senkit, a produkciónak semmi köze nincs a klasszikus Élőhalottak Éjszakájához se történeti se minőségi szinten, legalábbis én nem fedeztem fel semmi ilyesmit. Még a nagy szemrevételezés előtt biztató volt számomra a remek borítókép, a név és hogy abszolút mai produkcióról beszélünk. A 3.1-es értékelés már kevésbé.

Történetünknek egy temetkezési vállalat ad helyet, ahol is megismerjük a Gerald névre keresztelt magas, kimért főnököt, aki jól láthatóan egy sötét titkot rejteget még a többi dolgozó szeme elől is. Most biztos azt mondod, díjnyertes póniló legyek ha nem zombikat titkol, és igazad lenne. Az épület krematóriumában Gerald elzárt néhány élőhalottat, akik két hete kezdtek el feltünedezni. A történettel valójában nincs gond, persze nem túl eredeti vagy kreatív, de közönségképes, a kivitelezésről már ugyanezt nem mondhatom el.

Amivel a legtöbb kínom volt, az állandó sötét helyszínek. Még ha verőfényes napsütés is van, az összes szereplő egy világítás nélküli teremben végzi a dolgát, hogy véletlenül se lássunk semmit. A 40. percig Gerald többször betért a zombifészek krematóriumba is, ahol a fényviszonyok miatt pontosan annyit látunk hogy semmit, érted? A másik gyermeteg probléma, hogy a horrornak induló film picit sem félelmetes, és mire a belezős szakaszba érne a történet, már teljesen szétbombázták szőnyeg alá rejtett poénokkal. Mentségére szóljon a készítőknek, hogy itt is egy meglehetősen alacsony költségvetésről beszélhetünk, a poén meg ugye ingyen van, de a reflektor már nem. Néhány üde színfoltot azért találtam, ilyen az egyik dolgozó lány karaktere, aki világfájdalmas viselkedésével sokszor zavarba hozza az embereket. Többször visszakérdeznek bemutatkozáskor, mivel a neve DyeAnne, ami hogy úgy mondjam nem igazán hétköznapi, és az egyik alkalommal a perverz picsa még egy hullát is meglovagol a boncasztalon.

Szummázva a rizsát azt kell mondanom a film nem éri meg a rászánt másfél órát. Lassú, unalmas, amatőr, vérszegény, elbagatellizált, kutyaszar. De hatalmas szerencsénkre az egészet 3D-ben nézhetjük végig.