Zombie Massacre - 1.9

Először is köszönöm a családomnak akik bátorítottak, és az Úrnak hogy segített túljutni ezen a másfél órás nagyon kemény időszakon. Sok agysejtem és életerőm árán ugyan, de véghezvittem azt, amiről sokan úgy tartották lehetetlen, végignéztem ezt a rettentően szar filmet.

Sokszor visszaköszönt már a film borítója az interneten, de próbáltam menekülni, kifogást keresni hogy ne kelljen megnézni, mert távolról is érezhető volt a hányingerkeltő "zs" kategória szag, de akár egy árnyék, követett és elém került, legutóbb pedig már noname toplistákon is találkoztam vele, így aztán végül is rászántam magam.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a filmet "Zs" kategóriásnak nevezni tulajdonképpen dicséret, mivel a történet és realitás teljes hiánya sajnos olyan méreteket ölt mint az államadósság. Van valamiféle sztorivonal, ami alapján rángatják csóró karaktereinket, de annak az égvilágon semmi értelme. Embereink rossz életű zsoldosok, akiket az amcsi kormány egy félresikerült biológiai kísérlet helyszínére, Romániába küld, hogy a földdel tegyék egyenlővé az egész területet, és ezzel eltüntessék a titkos katonai kísérlet nyomait. Természetesen a félresikerült kísérlet esetünkben zombikat jelent, keménykötésű zsoldosaink viszont harcedzett katonák, akik teljes menetfelszereléssel, tökük helyén is tartalék tárral indulnak útnak.

A jelenetek látványosan megrendezettek, látszik hogy az áldozatok csak annyira menekülnek amennyire muszáj a kamera kedvéért, a zombikat csak finoman pofozzák, hiszen csak beöltözött statiszták, ésatöbbi. Az első facepalm egészen az első akciójelenetig váratott magára (vagyis nem sokáig), amikor embereinkre tör néhány vérszomjas élőhalott egy erőmű területén, akiket aztán karddal, ököllel, hordók dobálásával sikerül lenyomni, miközben telitáras automata gépfegyver van mindegyikük kezében. Ha ez nem lenne elég, a jelenet végeztével mindegyik szereplő arra panaszkodik, hogy kifogyott a lőszere, holott valójában egyet sem lőtt. Menj már az anyádba, senki nem vette a fáradtságot a stábból, hogy egyszer is megnézze a filmet, mielőtt kiadták?

A párbeszédek borzalmasak, színvonaluk a Blaha aluljáró magasröptű társalgásait tükrözi szombat hajnal 3 körül. A színészi munka szintén egy kényes téma, mivel sikerült egészen irritáló, fogcsikorgató figurákat leszerződtetni a munkára. Vegyük például John McKallen barátunkat alias Mad Dog robbanásszakértőt. Nagydumás 60-as korabeli tenyérbemászó alak aki állandóan vigyorog és ajnározza magát, viszont a jelenetekben látszik nemhogy futni, de lépni alig bír a felszedett túlsúlytól a zombik elől. Talán a kardos-ninja-testhezsimuló zsoldos nőszemély a legkevésbé zavaró, de csupán azért mert nagyjából kétszer szólal meg az egész film során és jobbára csak a háttérben mozog. Ez azonban csak a bevezető, napestig lehetne elemezni a további karaktereket.

A speciális effektek jobbára rettenetesen gagyi CGI grafikák, szerencsére mindenki látott már ilyet, nem kell túlmagyarázni, szar és kész. Messze a film legjobban sikerült része a zombik sminkje, ami kifejezetten jónak mondható, de ez nem sokat segít, a filmet senkinek nem ajánljuk.

Zombie Hunter - 3.5

A Zombie Hunter a jellemző filmes sztereotípiák tökéletes példatára, ahol megtalálható a kövér szemétláda, az okos aranyos lány, a gyík kocka, az indokolatlanul kurvás jó csaj és a szűkszavú, mindig összevont szemöldökű macsó Clint Eastwood forma, aki esetünkben nem más mint maga a Zombie Hunter.

A klisék sajnos még csak most kezdődnek. A kövér idegesítő szemétláda szokásos módon hamar elhasal, a Zombi vadász megdönti a okos aranyos lányt, a béna kis gyík önállóan wc-re sem tud elmenni, de életben tartják az erősebb karakterek, a  mindenét kivillantó hölgy pedig nyilvánvalóan meghal, de elhúzzák kicsit, hogy minél több jelentben megcsodálhassuk milyen ügyesen szalad tűsarkúban és miniszoknyában az élőhalottak elől. A film annyiban jelent pluszt, hogy szerepet kapott benne Danny Trejo (Machete, Alkonyattól pirkadatig), aki jelenlétével lendít valamicskét az erősen vérszegény próbálkozáson. Nem igazán tudom hová tenni, hogy mégis mit keres a filmben, talán éppen adósságot hajtanak be rajta, vagy pénzért mindent, de nem ez az első Asylum színvonalú produkció amiben részt vállal, ami nekünk ugyan jó, a karrierjének viszont már nem biztos. Sajnálatunkra csupán egy egészen rövid, de legalább markáns szerepet kap.

A so-called történet sajnos nem üti meg a minősítéshez szükséges minimális színvonalat, ezért ezt inkább ne is bolygassuk. A zombik sminkje kifejezetten jó és igényes, a gyilkolások Robert Rodriguez-es stílusban fürdenek és fröcsögnek a vérben, amiből a kamera is kap bőven, viszont itt akadt egy zavaró probléma. A vér rózsaszín minden jelenetben. Miért ember? Felejtsük el, csak haladjunk tovább. A CGI effektek a 6 éves gyerekeknek szánt leggagyibb Cartoon Network-os animációs filmekre emlékeztetnek mint Cubix és társai, ahogy egy-egy animált szörnyeteg feltűnik a képernyőn az ember a szemét takarja, sajnos azért mert olyan vacak.

Viszont azt meg kell hagyni, hogy a film soha nem árul zsákbamacskát, nem próbál erős horrort adni, valódi drámát vagy humort. Tiszteletreméltó módon már az első percben letisztázza a nézővel hogy ő egy szar, kompromisszumokkal teli produkció.
 

The Last Days on Mars - 5.3

A film során állandó DejaVu érzésem volt, mintha én már láttam volna ezt a filmet, minden jelenet emlékeztetett valamire, kicsit olyan Apollo 18-as, máshol Prometheus-os, megint máskor meg kicsit Nyolcadik utas a halál, de gyengébb kivitelben. A történet és a gárda magában rejtette a lehetőséged hogy egy igazán jó film készüljön, ehelyett egy középszerű űr-zombi-horror filmet kaptunk, ami élvezhető, de csak egyszer.

A marsi különítmény legénysége fél éves küldetésen vesz részt, melynek célja ha minden igaz kőzetminták gyűjtögetése. A küldetés a végéhez közeledik, kevesebb mint egy nap múlva a legénység elhagyja a bolygót, ám ahogy lenni szokott az utolsó pillanatban egy szenzációs felfedezést, valamiféle baktériumot találnak a felszín alatt, amely nyilvánvalóan él. A képletbe hiba csúszik, és egyik kutatónk egy baleset folytán életével fizet a tudományos felfedezésért cserébe, ami viszont ezután következik, az szüntelen erőszak és idegesítő zseblámpával mászkálás a sötétben.

A film szereplőgárdája egészen erős - űrhorrorhoz képest - hiszen megtalálható benne Liev Schreiber (Kardfog [X-men]) és néhány b kategóriás, de sok filmet megélt színész, akiknek játéka élvezhetővé teszi a filmet. A karakterek megfelelően kidolgozottak, változatosak, a történet eleinte vészjósló, de nem csap bele a lecsóba, és mire a lényeghez érünk sikerül a feszült parás figyelmet kialakítani a nézőben és a kulcsfigurákat is megismerjük. Anélkül hogy túl sok spoilert ellőnék, nyilván a film nem véletlenül van fent a blogon mint zombifilm kritika, ha pedig negatívumot kell kiemelni, akkor talán túlzásba vitték a már említett *tök sötét van, semmit nem látni* ijesztőnek szánt jeleneteket, de annyi baj legyen. Én, mint a trehány nevenincs filmek tengerében fürdő kalandor, kifejezetten élveztem a filmet, felüdülés volt számomra végre minden aspektusból jól összerakott horrort látni. A műfaj kedvelőinek ajánlott horror, ám egyszer nézős darab.

Frankenstein's Army - 3.3

A kortalan és megunhatatlan gonosz náci filmek összefonódása a zombikkal nem újdonság, és sajnos nem is egy díjnyertes formáció. Mint ahogy az kivétel nélkül minden ehhez hasonló filmben lenni szokott, vannak a nácik, akiknek elfajzottsága olyan mértékű hogy még a halállal is cimborálnak a háború megnyerése érdekében, míg van a másik oldal (amcsik, vagy esetünkben épp a ruszkik), akik a jófej országukért harcoló figurák, akik végül legyőzik a gonoszt. Most anélkül hogy túlfeszülnénk ezen a fájdalmasan leegyszerűsített - ám de a szar bugyuta filmekben mindig helytálló - koncepción, ugorjuk át és foglalkozzunk a filmmel. Nem mintha érdemes lenne, mert egy szar.

Hőseink, a kemény kötésű orosz katona kutyák benyomulnak a keleti frontvonal mögé, mélyen az ellenséges területekre hogy móresre tanítsák a németeket. Az útjukba kerülő vészjósló jelek ellenére egy titkos katonai laborban találják magukat, ahol szembesülnek Hitler utolsó elkeseredett próbálkozásával, hogy megnyerje a háborút; halott katonák testrészeiből, darabjaiból, minden elképzelhető szeméttel kiegészített robot-kiborg-élőhalottakat farigcsál. Van itt aztán gépfegyverkezű terminátor, körfűrészes asztalos meg machete kezű Jason robot is, akikkel egyesével szállnak szembe hőseink, míg nem találkoznak a szörnyeket alkotó - nyilván nem kicsit ketyós - Dr. Victor Frankenstein tudóssal, egy bossfight erejéig.

A horror/sci-fi produkció sokszor átcsúszik komédiába, a remegő kezű kamerás felvétel pedig sokszor élvezhetetlenné teszi a filmet, de szerencsére nem olyan rossz mint máskor, sikerült megoldani, hogy minden alkalommal amikor kamerásunk elhasal a pániktól, a látószögben még minden tökéletesen látszik. A technikailag élőhalottak, ugyanakkor inkább robotok olyan picsa lassan mozognak mint a tradicionális zombik, mégis mindig alkalommal sikerül egy pillanat alatt előugraniuk, és mire a kamera fókuszál, már könyvelhetjük egy újabb vodkamen halálát.

A legnagyobb probléma a filmmel hogy egyik kategóriát sem igazán képviseli, legfőképpen nem egy zombis horrorfilm. Az élőhalottak inkább bizarr gyilkológépek mintsem természetfeletti szörnyek, a film pedig akárhogy is próbálkozik kijátszani a kártyákat, nem sikerül átadni a rettegést.

State of Emergency - 7.2

Mai napra oda jutottunk, hogy annyi zombis film van mint szőrszál a hátadon, és nagyon kevés az ami igazán képes lekötni a néző figyelmét, vagy akár elérni, hogy a film végeztével ne érezzük kidobottnak a rászánt időt. A State of Emergency c. filmről semmit nem hallottam és semmit nem tudtam, a szerény létszámból átlagolt 5.0-ás imdb pontszám távolról sem hízelgő, és a kritikák teljes hiánya sem, de adtam neki egy esélyt, miután a blog talán legfontosabb célja a névtelen filmek bemutatása.

A stáblista feljövetelénél a következő mondat kerekedett ki a fejemben; a State of Emergency a maga módján egy kiváló zombis film! Több szempontból is különleges darab, és ha darabokra szedjük a film elemeit akkor igencsak felemás, példának okáért elég csak megemlítenem a színészi játékot, aminek színvonala a béka feneke alatt volt. Ugyanakkor a kevés pattanásig feszült parás pillanatokban olyannyira kivártak a készítők hogy edzett zombibuzi módjára ösztönből kaptam volna a kezem a szemeim elé, holott még sehol nem volt semmi, csak az erősödő parazene.

Történetünk az Egyesült Államokban játszódik, Montgomery megyében, ahol is egyik reggel arra ébred a lakosság, hogy buzi nagy gombafelhő virít a távolban, és vegyi anyagok kerültek a levegőbe, amire a lakosság egy része már reagált is, zombikká változtak. Ez persze klisé a köbön, de itt kivételesen a katonaság is azonnal reagál, és már másnap elkezdik a mentőakciókat, és ledobálni a mentőcsomagokat a megye egész területén. Persze kitudja mennyire okos dolog ez, alapul véve hogy zombik vannak a szabadban vágod...mindemellett ténylegesen elkezdik kimenteni az embereket a környékről, amit kézzelfogható közelségben is tapasztalhatunk a film során. Főhősünk Jim élete pillanatok alatt átmegy rémálomba, miután jegyesét elveszíti a menekülésben, szerencsére hamar rátalál 3 másik túlélőre, akikkel egy hatalmas raktárba fészkelnek a nagy büdös semmi közepén, és lejátsszák a Holtak Hajnala vidéki kis költségvetésű változatát.

Említettem bizonyos különlegességeket a film kapcsán. Egyik, egész filmre kiterjedő kuriózum a zombik viselkedése, ugyanis az esetek 90%-ban csak bámulnak. Ahogy mondom. Amint te egy nagy raktárépület második emeleti ablakában, pisztollyal a válladon figyelsz, nem próbál meg közelebb jutni, csak áll és bámul téged, az éjszaka közepén viszont arra leszel figyelmes, hogy bemászott a csatorna fedélen keresztül, és a társadból falatozik. Igen, itt ugyanis a zombik a szokottnál jóval nagyobb szinten gondolkodnak, és terveznek. Ennél tovább megyek, időnként még beszélnek is. Ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a démoni megszállt kislány a karón égve még próbál gyermeki hangon az életéért könyörögni, mivel ez az utolsó esélye, esetünkben a zombi nem próbálja meg fejét a falba verve betörni az ajtót, inkább az éjszaka közepén közelebb sétál, és tőmondatokban bekéredzkedik.  Általában egy ilyen vonal rosszul veszi ki magát a filmekben, de nekem is különösen tetszett, ugyanis nem kap nagy szerepet, de mégis a frászt hozza a tudat a klisékből építkező zombis filmeken felnőtt köcsögökre, hogy itt az élőhalottak gondolkodnak is, ösztönük kielégítése miatt. Emellett nem elhanyagolható, hogy futnak is.

Ugyanakkor, a film nagyon lassú lefolyású. Amellett hogy a drámai/thriller hangulat folyamatosan szinten van tartva, egy kezemen meg tudom számolni, amikor szereplőink ténylegesen élőhalottakkal konfrontálódtak, ami másfél órára levetítve elég szegényes, ezért fontosnak tartom kijelenteni, hogy ez itt inkább egy Crazies-Pontypool hibrid, amiben a hangsúly a drámán, és a katasztrófa egészen közeli, egyes személyekre levetített hatásán van a hangsúly, nem pedig a hatalmas mészárszéken, ebből kifolyólag egyáltalán nem biztos, hogy másnak is tetszeni fog. Én mindenesetre merem ajánlani, elnéztem volna még egy darabig.

Harold's Going Stiff - 3.7

A Harold's Going Stiff c. film egy roppant alacsony költségvetésből készült brit horror-vígjáték, amiben én falatnyi humort is nagyon nehezen tudtam felfedezni, horrort pedig még annyit sem. A sehova nem kategorizálható produkció inkább a dráma felé húz, mivel idős és beteg Harold életének lassú tönkremenetelét követhetjük nyomon, amit új ápolónője Penny a páholyból figyel.

Harold betegsége a Stiff, ami durva fordításban merevséget jelent. Sajnos ez nem afféle merevség aminek a férfiember örül. Végtagjait egyre nehezebben tudja mozgatni, és komoly lelki traumát jelent számára, hogy már a fenekét sem tudja elég körültekintően kitörölni, ám ekkor jön Penny, a duci és aranyos ápolónő, aki odaadó munkájával visszafordítja a folyamatot, és Harold szépen lassan gyógyulni kezd. Ez nem is baj, hiszen a betegség következő fázisa a beszédképesség megszűnése, amit hörgés/morgás vált fel, harmadik fázis pedig a teljes zombi lét beteljesülése.

A történet és az események lefolyása rettentően lassú és álmosító, egy falatnyi akció sincs az egész filmben, viszont minden szereplő életébe nyerhetünk egy apró betekintést, és a film egyetlen ereje ebben rejlik, ha az ember elég nyitott, akkor át tudja érezni az egyes karakterek nyomorát. Emellett még akár a történetet is egészen eredetinek lehet tekinteni, hiszen menet közben kiderül, hogy a "merevség" terjedőfélben van és folyamatosan szedi áldozatait, gyógymód egyelőre nincs és egyértelmű forrás sem.

Természetesen ez rettentően kevés ahhoz hogy jó filmről beszéljünk, sőt. Ami igazán halálcsapda, hogy az ember fia leül egy vígjáték-horror-zombi film reményében, és egy drámát kap cserébe egy vénemberrel aki nem tudja kitörölni a seggét. Mellékszálon megkapunk három idiótát, akik közszolgálati munkát teljesítenek, ami lényegében annyit jelent hogy a pusztában szaladgáló zombikat baseball ütővel és csavarkulccsal verik agyon, aztán fényképezkednek a tetemek mellett. Természetesen két szálunk a csúcsponthoz közeledve egymásba fonódik, és egy pattanásig feszült pillanatban Haroldnak választania kell, zombiként kíván meghalni, vagy emberként élni, ésatöbbi.

Oneechanbara: The Movie - Vortex - 2.8

És itt van! Az Oneechanbara c. japán akciójáték filmadaptációjának második lenyűgöző része. A film majdnem pont ott kezdődik, ahol az első rész véget ért, Aya és Saki a lány testvérek abbahagyják az egymással való harcot, és új ellenség felé fordulnak, akit Himiko-nak hívnak. Ho-ho-ho-hold the fuck up...

Ez tök jó, meg minden, de az első rész úgy ért véget, hogy Aya megölte Saki-t, és eltemette a kertben a holttestét vágod.

Na most a filmben, semmiféle magyarázatot nem kapunk arra, hogy Saki mégis mi a fenét csinál halott létére Aya oldalán a zombik lepte világban. Ez baj, ilyen szálat egyszerűen nem lehet nyitni magyarázat nélkül, mert az ember azonnal komolytalannak érzi a történetet, mint ahogy én is. Másik koporsószög hogy Aya szerepét másik színésznő kapta meg, aki ugyan csinos, de nem ugyanaz. Ez megint csak olyan dolog, ami beülteti a néző fejébe a magot, hogy micsoda szar film lehet ez, ha még az amatőr noname színésznő sem vállalta el a szerepet újra.

A kivitelezés máskülönben ugyanaz mint az első részben, japános, bugyuta, mindenki melltartóban és bőrcuccban harcol, a film felénél pedig megkérdeztem magamtól, hogy mégis miért nincs egyetlen férfi kardforgató sem ebben az átkozott filmben?

Ahogy a japán trash-splatter film fanok már megszokhatták, Himiko egy velejéig romlott gonosz nőszemély, akit a két lánytestvér néhány kavarás és rengeteg zombi árán egy párbajban lenyom, és megmenekül a világ. Különösen érdekesnek találtam, hogy a komolyabb, harc edzett zombik jól vasalt öltönyben, nyakkendőben és napszemüvegben harcoltak, egészen komoly harctechnikai tudással élőhalotthoz képest, míg a sima zombik csak szakadt ruházatban fejelték le a kardot. Amellett hogy Aya továbbra is bugyiban és melltartóban harcol - amiben továbbra sem tudom hogy mi a ráció, zombikkal való küzdelem esetén - a hiányos öltözet túl kevés ahhoz hogy megmentse ezt a filmet. Csak az igazán nagy japán filmrajongóknak ajánlott, más felejtse el.

Oneechanbara: The Movie - 3.5

A film az Oneechanbara nevű japán akció játék adaptációja, ahol két jó testű lánytestvér küzdelmét követhetjük nyomon egy zombik szétkúrta világban, rengeteg ordibálás, vinnyogás és szamurájkard kíséretében.

Mindannyian tudjuk hogy a japán kultúra eléggé sajátosan kezeli a...nos mindent, és töredelmesen bevallom, hogy nem is vagyok nagy rajongója a szigetország filmjeinek, de örök reménykedő lévén mindig megnézek egyet-egyet. Végleges konklúzióként azt lehet mondani, hogy ha az ember tudja hogy ez itt egy adaptáció, és kedveli a japán filmeket, akkor nézhető darab, de lehet hogy csak a Zombie Wars utáni sokk mondatja ezt velem.

Aya a nagyobbik testvér, megszámlálhatatlanul darabolja a zombikat, miközben kishúgát, Saki-t keresi. Aya karakterének legfőbb pozitívuma, hogy a film 80%-ban csizmában, bugyiban és melltartóban harcol, ami nyilvánvalóan nagyon kényelmes és jól áll neki, de nem tudom mennyiben előnyös ha az ember zombik ellen küzd. Persze nem akadtam fenn rajta, mert a színésznő meglehetősen csinos, és kardforgatás közben van néhány mozdulat ahol a néző ösztönösen oldalra dönti a fejét ( if you know what i mean ). Közben megismerjük Katsuji-t, aki segíti Aya-t húga felkutatásában. Amellett hogy rajta lényegesen több ruha van, Katsuji legfőbb ismérve hogy képes rövid csövű puskájából 15-20 lövést is leadni bármiféle lőszeradagolás nélkül. És persze itt van a kövér férfi fegyverhordozó, aki lélekben támogatja a két lányt, és beszél helyettük, mert harcolni nem igazán tud.

Lényeg a lényeg, a kis csapat keresztülvág néhány száz zombin, míg megtalálják Saki-t, egy gonosz doktor oldalán aki élőhalottakat gyárt szabadidejében, megvan a végső küzdelem, és Aya bugyiban legyőzi megerősödött kishúgát egy komoly szemtől-szemben csatában. A harc a maga módján egészen jó is volt, valahol a Dragon Ball átalakulásos, szuper csillagharcos színes test körül lebegő energia dologra hasonlított, alul öltözött nőkkel, ami csak javít az egészen.A zombik a töltelék szerepét kapták a filmben, mivel ez itt valójában egy japános testvérbosszú, így aztán csóró élőhalottaknak annyi dolga van hogy szétesnek a kardcsapás után. Bár akció-horror besorolást kapott, paráról nem igazán beszélhetünk.