Make-Out with Violence - 3.9

Nem a nagyszabású véres, darabolós mozifilm típus, inkább a lassú, drámai, feszengős filmeket kedvelőknek ajánlott. Én mondhatni mindkét kategóriát szeretem, de be kell valljam ez még nekem is túl lapos volt. Azért nem kell megijedni, nem olyan borzalmas.

Egy idilli kisvárosban vagyunk, ahol egyből bedobnak minket a mélyvízbe. Wendy, a fiatal és gyönyörű lány akit mindenki szeretett a környéken, eltűnt, barátai pedig éppen a temetésre készülődve próbálnak megküzdeni fájdalmukkal. Mindenki más módon. Sorban megismerjük a szereplőket, Patricket és Carolt, a két testvért, Addy-t, aki Wendy legközelebbi barátnője volt, a kis Beetle-t, és Anna Haran-t aki kullancsként kapaszkodik Addy barátnőjébe, valamint Rody-t, akinek a házában játszódik a történet nagyrésze.
Azonban történik valami váratlan, Patrick és Beetle rátalál Wendy-re. Nyílvánvalóan nem él, de nem is halott, ők pedig szinte azonnal összerakják, hogy zombi lett. Ezt nem mondják ki hangosan, mégis eszerint cselekszenek. Nem viszik kórházba, nem szólnak senkinek, csak Carol-nak és elrejtik őt egy olyan helyre ahol senki nem fog rátalálni, amíg kitalálják mi is lesz. Tetszett a filmben hogy a szereplők nem buták, úgy nagyjából reális döntéseket hoznak és nem rontanak el semmit látványosan. Wendy pátyolgatása szépen-lassan átalakul őrületté, mintha csak egy babát tartanának otthon, fény derül Patrick plátói szerelmére a zombi iránt, ami miatt még inkább beteges képet fest az egész öltöztetős, fürdetős, etetős babázgatás. Közben a háttérben mozognak a mellékszálak, Abby és Carol kapcsolatának alakulása és hasonló faszságok, szomorúan figyeltem meg hogy a zombi téma sokkal kevesebb részt kapott a film vége felé mint kellett volna, nagyobb hangsúly jutott az unalmas kisvárosi hülyeségekre. Elsősorban ezért is merem azt állítani hogy a film a vége felé bizony nagyon unalmas lett.

Wendy határozottan zombi. Való igaz, nem a hagyományos Hollywood-i értelemben vett darálógép, de vonzódik az élő húshoz és mozog annak ellenére hogy nincs pulzusa. Viszont Romero féle rokonaival ellentétben, nehezére esik járni, pláne futni, még a fejét mozgatni is komoly koordinációs feladat, sebessége pedig egyáltalán nem jelent veszélyt senkire. Éppen ezért, ő többnyire csak vonaglik ott ahova leteszik, néha-néha megpróbál felállni, lépni előre párat, de rendszerint összeesik mint egy járni tanuló kisgyerek. Alternatív módja az élőhalottak ábrázolásának, de nem teljesen elveszett. Sajnos ahogy mindenki rájöhetett, a film nem félelmetes. Hiába töröm a fejem nem jutott eszembe olyan jelenet amikor kicsit is megijedtem volna, ezért inkább drámának lehet nevezni a filmet, abból is az unalmasabb fajta.

Plaguers - 3.0

Egy segélykérő üzenetnek köszönhetően találnak egy lerobbant űrhajót, ahol négy stewardess öltözetű nagyon csinos nőre bukkannak, aki mint később kiderül terroristaként hajóról-hajóra jár, és veszi át az irányítást a hajók felett. Anyám ez is micsoda hajmeresztő baromság...
Ezzel úgy tulajdonképpen el is mondtam mindent amit a filmről tudni érdemes. Egyetlen pozitívum a filmben hogy csinosak a nők, kivétel nélkül az összes, plusz el kell ismernem, néhol az elkorcsosult ufózombik kifacsartak belőlem néhány pillanatnyi érzelmet, ami félelemre emlékeztetett. Sajnos ez nagyon kevés. Ha nem csupán a zombimániás szemüvegemen keresztül szemlélem a filmet, akkor is olyan üvöltő hibákat találok hogy legszívesebben kivágnám magam az erkélyen.

A sztori alapján, éppen egy valamilyen úrhajón vagyunk, ahol megismerjük a legénységet. Csinos kapitány és sok-sok csicska, azaz potenciális darálék a zombiknak. Futólag megismerkedünk egy nagy zöld energiaforrással, amit valahol valamerre találtak hőseink, nyílvánvalóan ez lesz majd a zombi vírus epicentruma. Többségében férfi legénységünk nagy örömére a legénység bővül 4 nagyon csinos, stewardess (?!) egyenruhát viselő nővel, akikre egy elhagyott hajón találnak rá. Szegények nagyon rémültek, később pedig kanosak lesznek. Na persze, ahogy hamarosan kiderül, a nők bájukat felhasználva altatják el a gyanakvást, ölik meg a legénységet és veszik át az irányítást hajóról-hajóra. Ez megy is faszán, ám a zöld valami bekavar a tervbe, az egyik lány egy dulakodás közben megfejeli a cuccot, és átváltozik, itt el is kezdődik az őrület rohamos terjedése. Alkalmazkodva az új helyzethez, a két kis csoport kénytelen együttműködni. Csillaghajó, távoli jövő, mégis az egyik legmodernebb fegyverzet a hajón a sima mezei női pisztoly és a kés. Jó persze, vágom én hogy izgalmasabb a téma ha egy késsel védekezik az ember a mutáns zombik ellen, de kicsit azért megerőltethették volna a fantáziájukat a forgatókönyv írók ilyen téren, ha már egyszer az űrben játszódik a film. Már megörültem, amikor végre feltűnik egy kipufogó csőből összerakott lézerpisztoly, de mint később kiderült az elemmel működő csudafegyver bizony 3 (!!) lövést képes leadni. Számoltam. Utána hőseink képtelenek voltak feszítővassal és konyhakésekkel tovább harcolni. A körülményekhez képest még el is mondhatnánk, hogy ügyesek voltak, hiszen sokáig bírták, de ha tényleg ilyen jövő vár ránk, keményen rábasztunk. A hajó több része is hasonlít az Alien c. filmben látott ladikokra, plusz van egy mindig nagyon higgadt androidunk is, aki még arcilag is hajaz a jó öreg Bishop-ra.

A film 2008-as mégis a 90'-es évek sci-fiket idézi, a díszletével, NAGY katódcsöves monitoraival, a sok falról lógó szarral amitől nagyonmodern hatást próbáltak varázsolni a hajónak. Sajnos ez nem sikerült.

Virus Undead - 3.9

Emlékszem mennyien be voltak szarva annó a madárinfluenza miatt. Néhányan már olyanokat emlegettek hogy az emberiség megfeleződik, mások meg összeesküvés elméleteket találtak ki az oltóanyagokra. Szinte hihetetlen hogy a rengeteg zombis film közül amelyik napjainkban születik, egyikbe sem próbálták beleszőni ezt a szálat. Na most ez is megtörtént.

A Virus Undead egy teljesen noname produkció, szerencsére nem is olyan rossz. A sok szar mellett amit láttam, ez kifejezetten igényesnek mondható. Nem fontos hogyan s miként, de 5 fiatal bulizni vágyó akárki összetalálkozik egy leharcolt romos házban az erdő közepén. Ha lecsupaszítjuk a sok rizsát a filmről, rádöbbenünk hogy micsoda sablonra épül ez is. A szereplőink mondhatni változatosak, kicsit fakók ugyan de mindenki felismerhető valamiről. Adott főhősünk Robert, aki végzős orvostan hallgatóként híres apja árnyékában kénytelen élni. Amolyan jellemző jógyerek, igyekszik nem konfrontálódni senkivel, eközben pedig hősiesen pofozza aki megérdemli. Nekem sajnos mégis az maradt meg belőle hogy őt mindig megtalálja a baj, felrobban mellette az autó, biciklizés közben elcsapja egy másik autó, dobálják ide-oda mint valami rongybabát. Azt hiszem a srácot legalább 5x kellett összeszedni a földről, és a leggyakrabban előforduló mondat a filmben a "Jól vagy Robert?". Mellette a menő csávót képviseli barátja Patrick, a csendes antiszociális iskolatársuk Eugene pedig a nyílvánvaló sorozatgyilkos a filmben. Hozzájuk verődik két partiribanc, akikre nem nagyon pazarolnék szavakat, úgy is meghalnak.

Ahogy annak lenni kell, a buli közepén beköszönnek a halottak, szegény buta szereplőink csapdába estek az erdő közepén, mikor pedig kísérletet tesznek kitörni, kiderül hogy a vírus már elterjedt mindenhol a környéken, talán csak ők maradtak. A kis csapatnak meg kell küzdeni az egyre több élőhalottal, miközben eluralkodnak a belső ellentétek is közöttük, és elszabadul az őrület. Egy jelenet erejéig az egyik potenciális hullajelölt lány kirohant a tucatnyi zombi közé egy baltával, és miközben fél kezével darabolt, jutott ideje karate rúgásokra is. De hogy ezek a nők hol tanulják ezeket...Rengeteg apróságba tudnék bele kötni, de végeredményben azt kell mondanom hogy a film rendben van, kicsit száraz volt, unalmas, de óriási bakit nem követtek el a rendezők. Egyszer, egy unalmas délutánon meg lehet nézni, de semmit nem veszt azzal sem az ember, ha kihagyja.

Zone of the Dead - 5.6

A Zone of the Dead c. csodaprodukcióról már jóval a megjelenés előtt eljutottak hozzám a hírek. Ez nem másnak köszönhető, mint Ken Foree-nak, aki az eredeti Holtak Hajnala főszereplője, valamint a remake-ben is kapott egy rövid prédikációs jelenetet. Tehát nyugodtan elmondható hogy kultikus alakja a zombi filmeknek, ha őt sikerült elcsábítani a újabb horror erejéig, akkor csakis remek filmről lehet szó. Megnézve a trailert még mindig fenn állt a lehetősége hogy egy remek horrorral lesz dolgom, de ahogy megnéztem magát a filmet, sajnos ki kellett ábrándulnom. Ez nem egy kasszasiker produkció amin elcsámcsognak a hozzám hasonló zombibuzik, csupán egy tömegfilm, amiről néhány év távlatából elmondhat, hogy elmerült a süllyesztőben.

A történet ígéretes, kapunk egy jól megalapozott (bár kicsit sablonos) előtörténetet arról, hogyan is tör ki a járvány, ez megad egyfajta alapot az egész filmnek. Megismerjük főhőseinket, Mina Milius ügynöknőt, aki kicsit olyan semmilyen, tapasztalatlan nőszemély aki rajong a Mortimer Reyes ügynök irányt, akit maga Ken Foree alakít. Reyes ügynök személyét nagy tisztelet övezi a filmben, a sztori alapján belső körökben hírhedtnek számító InterPol-so, aki pont ma végzi utolsó küldetését, hogy mielőtt végleg visszavonulna levezetésként betanítsa a kislányt arra hogy mi is az élet, őt segíti Dragan Belic felügyelő, akire úgy is tekinthetünk mint Reyes jobb keze. Rabként pedig kapunk egy hamisítatlan rosszfiút, akit fogalmam sincs hogy hívnak.

Kezdetét veszi az apokalipszis, a kis csapatunk pedig a központjába kerül. Azt kell mondanom hogy nem sikerült rosszra a filmnek ezen része, egészen jó munkát végeztek a rendezők és a színészek, a zombiknak többnyire sikerül félelmetesen kinézniük, de hiányzott az átütő erő a filmből. Volt vér, voltak zombik, feszült helyzetek amikor csupán egy üvegablak van a túlélők és a zombik között, de mégsem futkosott a hátamon a szőr. Volt egy mondat azonban a filmben, amikor az egyik túlélő menekülési tervként felvetette hogy esetleg be kellene menniük a plázába, ezen jót mosolyogtam, lehet hogy nem szándékos utalás, de szerintem a legtöbb zombi rajongó ilyenkor a Holtak Hajnalára asszociál. A történet néhány pontján illogikus lépésekbe kényszerítették a szereplőket, emellett pedig nagyon durván túlzásba vitték a sötétséget és a kamerarángatást a filmben. Mondhatnánk hogy egy zombis filmbe kell ez, a 28 nappal későbben kifejezetten jó volt a remegő kamera effektus, de itt már inkább zavaró és idegesítő, mintha csak az operatőr is beszarna amikor meglát egy-egy élőhalottat. Az illogikus lépésekre visszatérve, sajnos a szereplők sokszor irreálisan butának vannak beadva, a zárójelenet mintapéldája ennek, az ember nem tudja komolyan venni a látottakat és félni rajtuk hogyha tudja hogy a valóságban minden épp eszű ember máshogy cselekedve. Ilyenkor mintha csak a fejünkbe ordítanák hogy ez csak egy elbaszott horrorfilm, kitaláció, hülyeség, így pedig nehéz félni.

Végül is Ken Foree-nak nem sikerült a puszta személyével kiemelni a szerb produkciót a tömegből, a jól kidolgozott zombik és sok vér ellenére az egyszer nézős filmek közé sorolható, de van annyira jó hogy bárki megnézhesse aki egy horrorra vágyik. Az imdb értékelést kicsit lehúzásnak értékelem, nálunk a film megkapja a hármas fölé'-t.

Zombie honeymoon - 5.2

Cím alapján egy újabb idióta vígjátékkal állunk szemben, ahol előzetes tippem szerint majd végignézhetjük két zombivá alakult szerelmes nászútját. Hatalmas szerencsére nem erről van szó.
A film valójában egy zombi-dráma-horror keverék, úgy 1:2:1 arányban. Egy frissen megesküdött fiatal párt ismerhetünk meg, az életük nagyon is rendben van, boldogok, szerelmesek, felszabadultak, és a nászútjukat töltik. A gondtalan tengerparton lazulás közben viszont történik valami, egy torzszülött ember sétál ki a vízból, és telibehányja  Danny-t, aki férjet. Főhősünk rosszul lesz, kórházba kerül, aztán meghal majdnem 10 percre. Csodával határos módon azonban felkel, látszólag semmi baja, teljesen jól van és a házaspárnak lassan sikerül leküzdenie a sokkot amit az események okoztak, de Danny-vel valami történik. Hámlik a bőre, agresszívebb és vegetáriánus létére megutálja a zöldséget. Később hús iránti vágya annyira elhatalmasodik, hogy embereket öl és esz meg.

A történet másik pólusa Denise, a vad, fékezhetetlen, de férje mellett végsőkig kitartó feleség. Aggódva figyeli a változásokat amiken Danny végigmegy, az első brutális gyilkosságok után pedig komoly dilemmával küszködik hogy elszaladjon a picsába inkább, de marad, falaz férjének még a rendőrséggel szemben is, egészen addig amíg Danny teljesen elveszíti személyiségét, és mind külsőleg, mind belsőleg zombivá változik.

A film üzenete hogy Love>Life, ezen lehet filozofálni vagy vitázni, mindenesetre most ezt nem teszem meg. Végeredményben egy egyszer nézős drámát kaptunk,a maga módján a film teljesen rendben van, az én megfeketedett eltorzult filmes ízlésem nem annyira tudta értékelni, de ettől még lehet hogy másnak tetszeni fog. Egy unalmas hétköznap délutánon megnézhető, van benne vér és darabolás, őrület, sírás és feszültség.

Brain Dead - 4.4

Az Agyhalott című zseniális alkotásra véletlenül bukkantam rá, szerencsésnek mondhatom magam hogy eddig nem tettem, mivel a 90 perc alatt, amíg a filmet néztem levonhattam magamnak a következtetést, ez egy szar.

A történet a megszokott horrorfilm sablont követi kisebb eltérésekkel, lényegében teljesen véletlenül összeverődik 6 ember egy halászkunyhóba, mikor pedig távozni akarnának, rájönnek hogy a környéket ufózombik szállták meg, akiket ufóparaziták irányítanak az agyukon keresztül. A film is olyan keményre sikeredett mint a történet, a fejezések és belezések olyan "b" kategóriás filmhez illőek, azonban van két dolog ami miatt nézhető volt a film, ez nem más mint a poénok, és a csinos nők. Nagyon olcsó fogás amikor egy filmben négy nő tűnik fel összesen, és hogy diplomatikusan fogalmazzak, egyiket sem rugdosná le az ember az ágyáról, de mégis beválik. Sajnos ha egy rendező ilyen fogáshoz nyúlik, az többnyire azt jelenti hogy minden más szar, és el akarják vonni a figyelmet a film többi részéről, hiányosságairól, ami hellyel-közzel sikerül is, de a film maga ettől még szar marad. Másrészt viszont, horror filmhez képest szokatlanul sok jó poénnal találkoztam a filmben, ami inkább átformálta a filmet vígjátékká, ez nem baj, így jobban emészthető volt a látványvilág.

Férfi karaktereink a legkülönbözőbbek, női karaktereink viszont teljesen egyformák, hajszínt kivéve. Mindhármójuk nagymellű, csinos, időnként mocskos szájú, máskor pedig buta. A piros sarokban viszont a férfi nemet Clarence, a humoros, laza, alapvetően jólelkű főhősünk, Bob, a kemény büntetett előéletű, villamosszéket megjárt gyilkos, és Farnsworth, a katolikus álszent prédikátor képviseli. Ez utóbbi jellemző alakja a horrorfilmeknek, az idegesítő vallási fanatizmussal megáldott cinege, aki a legképtelenebb isteni jeleket látja a történésekben, véráldozatot és hasonló faszságokat követel, hogy ezzel elűzzék a gonoszt. Nem szimpatikus egyén, de néha kell ilyen is egy filmbe hogy keltse a feszültséget.

Néhány szó a zombikról. Nem zombik. Agyba telepedett ufóparaziták által irányított szörnyetegek, akiknek néhány tulajdonsága átfedésben van a filmekben megszokott zombikkal. Állatias mutánsok, akik fára másznak, tétováznak, de nem különösebben félelmetesek. Szemet szúrt például, hogy a mutánsok emberfeletti erőre tettek szert, gond nélkül átszakították az ember koponyáját félkézzel, aztán pedig sértetlenül kivették az agyukat, de a korhadt, szétrohadt halászkunyhó fa ajtaja akadályt jelent számukra.

Sok hasonló apróság és a gengyusz kivitelezés miatt, azt kell mondanom hogy a film kifejezetten rossz. Megnézésre nem ajánlott, mivel manapság tonnaszámra jönnek ki az ennél sokkal jobb filmek. Azt kell mondanom időpocsékolás.

Shaun of the Dead - 8.7

A magyarul haláli hullák hajnala néven megjelent az egyik személyes kedvencem, és tökéletes mintapéldája annak, milyennek kell lennie egy zombi horrorparódiának. Nagyon komoly mennyiségben kapjuk a jellegzetes angol humort, mindezt remek színészi munkával és zombikkal fűszerezve. A film az imdb toplistáján 8+ értékelést kapott, és ott van a legjobb horrorfilmek között, annak ellenére hogy elsősorban vígjáték.
Shaun, főhősünk egy Winchester nevű kocsmában tölti szinte minden szabadidejét legjobb cimborájával, Eddel. Tulajdonképpen ennek köszönhetően futott zsákutcába az élete. Elveszíti barátnőjét, lepra munkája van, szar lakása, amikor elhatározza magát hogy fordít szerencséjén és visszaszerzi szerelmét, rendbe hozza a kapcsolatát az anyjával és pót apjával. Viszontagságos életében ideje lenne felelősségteljesen viselkedni, barátja Ed még rajta is túltesz, így az élete ráncba szedése nem megy simán, ráadásul éppen kitör az apokalipszis, és zombik lepik el a várost.

Az alaptörténettel nincs semmi baj, kellően változatos és pörgős. A poénok is nagyon rendben vannak, a két egyik kedvenc színészem Simon Pegg és Nick Frost embertelen jól tudja játszani a legképtelenebb helyzetkomikumokat. Szakítanak azzal a szabállyal, hogy a zombis filmekben senki nem látott még zombis filmet, ők tudják mi történik, és azonnal kész tervük van arra hogy átvészeljék ezt a poklot. Tervüknek köszönhetően sikerül csapatba rendeződniük, ahol a legkülönbözőbb karaktereket ismerhetjük meg. Liz, aki szeretne kitörni megszokott unalmas életéből, talpraesett és eszes lány, David, a szarkasztikus ripacs, aki minden alkalmat kihasznál arra hogy főhősünkbe belekössön, barátnője a semmilyen papucs Dianne, Shaun pótapja Philip és édesanyja Barbara, aki meglepődöttségében többnyire azt sem tudja hol van, és persze két hősünk, Shaun és semmirekellő kullancs barátja Ed. A csapat sok színes egyéniségből áll és jól kidolgozottak a karakterek.

A zombikra nem hiszen hogy különösebben ki kellene térnem, rendben vannak. Sokszor csak másodszerepet kapnak, és háttérbe szorulnak a bolondos cselekmények mellett, viszont amikor kell félelmetesek, amikor kell viccesek. Bátran merem ajánlani a filmet mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik.

Zombieland - 8.9

Egy nagyszabású amerikai produkció, amit az első hírek nagyvilágra kerülése után nagyon sokan vártak. Nem hiába. A film a valaha volt egyik legjobban sikerült zombi-komédia, amiben minden a helyén van, mindenből van benne egy kicsi, és valódi mozifilm, nem kézikamerás szar.

Egyrészt adott Columbus, a szégyellős, magányos, félénk kollégiumi srác, aki átvészelve az apokalipszis első hullámait felkerekedik hogy megtalálja szüleit Ohio államban. Túlélésének kulcsa kettős. Megfelelően gyáva és félős, de ez őt valamilyen csoda folytán életben tartja, amikor kell akkor elszalad, másrészt felállított magának szabályokat, melyek segítenek neki a túlélésben. A szabályok mindig szem előtt tartásával, és szigorú betartásával biztosítja magának a legjobb esélyt a túlélésre. Kicsit mosolyogtatónak tűnik eleinte, de beválik, hiszen Columbus még mindig életben van, hetekkel a fertőzés kitörése után is. Útja során összetalálkozik Tallahassee-vel, aki ellentettje a szégyellős srácnak. Ösztönember, laza, improvizatív, és szarik a családi kapcsolatokra, egyetlen célja a megmaradt rothadó világban hogy minél több zombit megverjen, és minél több Twinkie süteményt találjon. A páros nem akármilyen kalandokba keveredik, miközben újabb túlélőkre bukkannak, és megismerhetjük a két karakter előtörténetét is.

A zombik pontosan olyanok mint amilyennek lenniük kell. Ha kell riogatnak, nyálaznak, harapdálnak, de helyzettől függően buták és nevetségesek, beleszaladnak a pofonba. Nem annyira félelmetesek, de a film nem is ezt tűzte ki célul. Később két teljesen különböző hősünknek már nem csak az élőhalottakkal, hanem a túlélőkkel is meg kell harcolniuk. A köréjük font történet nem extrás, nincs benne semmi kifejezetten megkapó, de az ember nem is nagyon figyel rá. Leköti a figyelmét, a minden percben ránk leső poénok és vicces párbeszédek.
Nagyon ritka hogy egy filmben sikerül megtalálni a humor-zombi kettős tökéletes összetételét, de itt összejött, igazából ezen kívül a Shaun of the Dead c. brit produkciót tudnám megemlíteni ahol ez sikerült. Van kellő nevetés, eredeti poénok és helyzetkomikumok.

The Zombie Diaries - 6.3

A zombi naplók egy napjaikban játszódó történet, amire találhatunk akár párhuzamot is a közelmúltban. Tegyük fel, hogy madár influenza helyett egy kevésbé konkretizált vírustól retteg a fél világ. A vírus felüti fejét a Távol-keleten, aztán betör Európába is, és egycsapásra elszabadul a pokol.

Filmünk három túlélő csoport történetét meséli el, miután a fertőzés elszabadult a világban. A filmet Ideglelés stílusban vették fel a szereplők, ebből mindenki kitalálhatja hogy van sok hirtelen bevágás amikor egy zombi tűnik fel a semmiből és totálban bámul a kamerába. Megnézhetjük a vírus kitörését megelőző órákat, amikor is egy riporter stáb szeretne interjút készíteni egy kisvárosban egy valakivel, amikor kapják a hírt hogy London elesett. Ezután megismerhetjük milyen az apokalipszis sűrűjében élni, készleteket és fegyvert keresni a szétkúrt országban. Segítségre nincs esély, és menekülhetnek bármilyen messzire, a zombik ott is megtalálják őket. Valamint betekintést nyerhetünk az egyik utolsó túlélő csoport utolsó napjaiba is. Amikor a menekülés már olyannyira kikezdte az emberek elméjét, hogy nem is a zombik, hanem az egymás iránti gyanakvás jelenti a legnagyobb veszélyt. Ez követően visszatérünk az első csoportunkhoz, ahol végignézhetjük miért is nem élték túl ők a világvégét, ügyesebbek még közös szereplőket és összefonódásokat is találhatnak a csoportok között.

A zombik kicsit döcögősek. Amolyan Romero féle lassú víz partot mos szörnyetegek, mindenhol ott vannak és közelednek, akárhányat lelősz, jönnek újak. Nem igazán szoktak félelmetesek lenni, de itt sikerült elérni valamiféle világvége hatást, amitől az ember átérzi milyen nyomasztó is lehet egy hasonló világban tengetni a mindennapjainkat.

Összességében a film nézhető, a rajongóknak ajánlott darab, de aki nem szereti különösebben a zombikat, nem fogja értékelni a filmet, úgyhogy tanácsolnám hogy hagyja ki. A sok sötétség és a kamerarángatás miatt néhol félelmetes is, de a történettel nem voltam kibékülve, lehetetlennek tartom hogy napjainkban egy ilyen "lassan és körülményesen" terjedő fertőzés egyik-napról a másikra összeomlassza a világot. Nem omlana össze az internet, a telefonhálózatok, kommunikáció, kormány, katonaság.

Flight of the Living Dead - 6.0

Lassan nem marad olyan szó az angol nyelvben amit ne használtak volna fel zombis horrorfilm címeként. Az Élőhalott repülése c. filmet mondhatom kellemes csalódásnak, mert ilyen címmel azt vártam hogy egy semmilyen jelentéktelen akció-horrort fogok látni, na mondjuk ez részben igaz is, de szerencsémre a film élvezhető volt minden betegsége ellenére.

Egy repülőn vagyunk, ahol néhány nagyon csinos stewardess igyekszik kiszolgálni az utasokat, akik közül a későbbi szereplőket egyesével megismerhetjük. A legváltozatosabb karakterek vannak a gépen, összebilincselt rendőr-rab páros, Tiger Woods-ra hajazó golfbajnok és felesége, két pár, akik keresztbe megcsalják egymást, etc. Nincs velük probléma, megfelelően ki vannak dolgozva, és szerencsénkre minden egyes nő fiatal és csinos. Nem mintha ez általában így lenne a repülőgépeken, de ezzel a kis aprósággal meg tudtam barátkozni.

Roppant kreatív módon, kiderül hogy a gépen szállítanak egy szupertitkos katonai csomagot, amire egy gépfegyveres őr is vigyáz. Igen, ez bizony a zombink, aki a turbulenciának hála kiszabadul. A film során legalább két olyan lehetőség lett volna, hogy megakadályozzák a zombi fertőzés elterjedését, első ízben nem kellett volna lemenni a fertőzött, elzárt raktárba körül nézni, miután a másodpilóta feljött onnan tökig véresen, azt mondogatva hogy húsevő szörnyetegek vannak lent. Nem vagyok expert a témában, de szerintem ilyenkor nem az a rutin hogy két önjelölt utas lemegy és nyitva hagyja a raktár ajtót.

Ezen az apróságon túljutva, elszabadul a káosz, időlegesen sikerül visszaállítani a rendet, hogy aztán az utaskísérők letakarják a megharapott halottakat egy lepedővel. Könyörgöm nem lőnek ezek horrorfilmet? Szembetűnő volt még, hogy a film első felében többször megemlítették milyen kevesen vannak a mai járaton, és én is úgy vettem észre a totál kameranézetekből hogy legfeljebb 20-an vannak hullajelölt utasok a gépen, ennek ellenére később legalább 50-et lelőnek a túlélésért küzdő hőseink.

Az ilyesfajta apróságoktól eltekintve a film élvezhető, lehet hogy csak én vagyok kritikus, és már túlságosan ráállt az agyam arra hogy keresem a hibákat a filmekben.

Dead Set - 9.0

Számomra egy névtelen produkció volt. El sem hiszem hogy miért nem hallottam róla közel két évig, amikor is egy barátom linkelte a bemutatóját. Aznap éjszaka neki is ültem megnézni a nagyjából 3 órás brit minisorozatot, és kőkemény lidércnyomást kaptam cserébe.

A téma nagyon is aktuális. Egy valóságshow közepén vagyunk, és a show-t irányító stáb munkanapjába kapunk betekintést. Van nekünk egy zsarnokoskodó producerünk, akit semmi más nem érdekel, csak hogy a műsor menjen tovább, ezért teljesen figyelmen kívül hagyja azokat a híreket, miszerint a városban felkelés tört ki. Kit érdekel, csak menjen a show! Igen ám, de egyszer csak a stáb központjába is betör az őrület és egycsapásra kiderül hogy nem felkelésről van szó, hanem kőkemény apokalipszisről. Óriási marcangolások után kezdenek elhalni a sikolyok, majdnem mindenki halott, másnap pedig a valóságshow szereplői észreveszik hogy a kamerák már nem forognak, nem kapnak üzenetet a producerektől, nem figyeli őket senki. Az egyik segéd, aki első sorból nézte végig a káosz elszabadulását, bejut a jól elszeparált villalakókhoz csurom véresen, halálra rémülten, egy késsel a kezében. Habogva elmeséli a bentieknek mi is történt, ám ők nem hisznek neki, úgy gondolják ez csupán egy jól kitalált tréfa a villalakóknak. ZSENIÁLIS! Rengeteg horrorfilmet láttam már, orrvérzésig tudnám sorolni az ugyanarra a sablonra épült idióta horrorfilmeket amik nagyobb visszhangot kaptak mint ez a kis brit produkció, ezzel szemben én azt mondom, ez az egyik legjobban kitalált történet, ha nem a legjobb.

A segéd, Claire, akit az imént említettem az esemény főszereplője. Többnyire az ő szemszögéből figyelhetjük végig a történetet, mellékszálon pedig megkapjuk kedvesét, aki miután elszabadult a pokol, semmit nem akar csak megkeresni Claire-t, miközben általa ismerhetjük meg mi a helyzet a vidéken. A lány egy ügyetlen szolgamunkás volt a valóságshow stábjában, a kezdeti sokk után azonban egyre inkább összekapja magát, csodával határos módon ugyan, de megmenekül a haláltól. Kicsit suta, esetleg, ügyetlen, de eszes, és reális karakter. Harmadik szálon pedig az önző producert kapjuk, aki jellemző seggfej módjára mindenkin átgázolva szintén megmenekül, hogy aztán csatlakozva a többi szereplőhöz elbassza a jó kedvet.

A film végig ijesztő, köszönhetően a szaladgáló, üvöltöző, vérszomjas zombiknak. Válogatás nélkül szedik az áldozataikat, fogakkal marcangolnak ahogy kell, és mindenki fél tőlük mint a tűztől. A velük való találkozás után szegény Claire is alig tér magához. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy edzett vagyok már horror film téren, de volt jó pár jelenet amikor én is berándultam az ágy sarkába, és ez jó! Éppen ez az amiért az ember horrorfilmet néz. Végig figyelhetjük, ahogy minden szereplőben tudatosul, csak úgy lehet túlélni ezt az egészet ha fizikai gátat, barikádokat szabnak maguk közé és az élőhalottak közé, mondhatni handicappel indulnak, hiszen egy 3 méteres falakkal körül vett erődben vannak. A befejezés szintén nagyon tetszett, az a fajta amikor az ember nem tudja kitalálni mi lesz a befejezés, míg végül a poén lelövése után csak annyi jut eszébe; "bazmeg..."

A brit produkció nem a nagyszabású hatásvadász mozifilmet táborát erősíti, de nem is baj, nem ott van a helye. A zombis horrorfilmek között a közvetlen élmezőnyben foglal helyet nálam. Remek értékelést kapott az imdb-n, (8.1), ez teljesen reális, nálunk is legalább ilyet kap. Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki félelemre vágyik.

Rammbock aka. Siege of the Dead - 4.9

Egy friss 2010-es német produkció, ami nem sok figyelmet kapott. Én is csak a netet bogarászva találtam rá, majd miután megláttam az egészen tűrhető imdb értékelést felkutattam és megnéztem.
Sokféleképpen láttuk már bemutatni a zombikat, de ilyen módon még nem. Képzeljük el, hogy egy tipikus belvárosi belső kertes lépcsőházban lakunk, és a gangon álldogálva egyszer csak azt vesszük észre, hogy özönlenek befelé az élőhalottak a bejárati kapun. Nem egy rossz felvezetés, de innentől kezdve eléggé korlátozott is, mondhatni nem túl sok játszótere van a rendezőknek a riogatásra, szobák meg folyosók. Ezen keretek között megmaradva elmondhatom hogy a film nem lett olyan borzalmas, hogy nagyon szidni kellene.

Hősünk Michael, nem egy jellemző túlélő alkat. Középkorú, pocakosodó, kopaszodó, érzelmek által vezérelt, ennek ellenére egészen jól elnavigál a Zombik ostromában. A belső kerten rohangálnak a zombik, ezért a lakóknak nem maradt más kommunikációs csatorna mint az ablakokból ordibálni egymásnak. A lakók bezárják az ajtókat és próbálnak kooperálni egymással a túlélés érdekében, amennyire csak lehetséges ez. Michael mellé csapódik a kis fiatal fürge Manni, aki hősünk ellentettjét képviseli a képernyőn. A szereplőket folyamatosan szorítják be az épület mélyére, sorban veszik be a szobákat, amíg végül már nem lehet tovább hátrálni. Azonban a befejezés rá lett erőltetve a filmre, amikor már tiszta a lépcsőház, van élelem és víz bőven, erős ajtók, miért kellene kockázatot vállalva elmenekülni? Pláne ha a rádió is azt tanácsolja, maradjunk otthon mert úton a segítség.

A zombikkal nem volt baj, hörögnek ahogy kell, betörik az ajtókat ahol kell, és még szaladnak is a zaj után. Azonban lehet már az alváshiány hatásának köszönhetően, de nem voltak félelmesek számomra.

Végső soron azt kell mondanom, hogy a film a jó ötlet és ésszerű kivitelezés ellenére az alacsony költségvetés és a beszűkült játszótér áldozata lett. Még éppen a nézhető kategória, de aki jól is akar szórakozni az inkább skippelje.

28 weeks later - 8.7

Fél év telt el azóta, hogy egy vírus rémálommá változtatta az egész brit szigetet. Az első részben végigkövethettük Jim és társai harcát a szétkúrt városon, nem kevés vérrel és borzongással nyakon öntve, sajnálatos módon a második részre egy másik szálat kapunk teljesen más szereplőkkel.
Nagyon komoly munka lett volna az első részt űberelni, nem árulok el újdonságot ha azt mondom ez nem is sikerült. Más a rendező, más az író, mások a szereplők, ennek ellenére sikerült egy olyan filmet összehozni ami továbbra is magasan az átlagos szar zombifilmet felett foglal helyet.

Közel fél év telt el Jim menekülése óta, azóta a fertőzöttek felemésztették egész Londont, ezt követően pedig éhen haltak. Az Egyesült Államok megszálló hadserege helyreállította a rendet, szigorúan ellenőrzött és védett körzeteket hoztak létre és a kevés túlélőt visszatelepítették a fővárosba. A nagyon erős nyitójelenetben azonban még kapunk egy kis ízelítőt abból, milyen is volt az élet az apokalipszis sűrűjében. A képsorok után egy perc kétségünk sem lehet abban hogy a film bővelkedni fog a vérben és félelemben. Megismerjük főhősünket, Don-t, egy középkorú brit családapát, aki feleségével és néhány túlélővel él egy teljesen elszeparált parasztházban azon merengve mennyire szerencsések, mert a gyerekeik pont a fertőzés előtt néhány nappal mentek el külföldre osztálykirándulásra. Az ezt követő események megalapozzák a film történetét, Don elszakad feleségétől, és mint később kiderül bejut az amerikai biztonsági zónába, ahova gyerekei is megérkeznek. A nyitójelenet egészen fantasztikus, felcsendül az első rész rémisztő zenéje és igazából a történet is rendben van. Nagyon nem lehet cifrázni, a kór újra elszabadul és minden előröl kezdődik.

A karakterekkel sincs semmi baj, bár nem is kivételesek. Megkapjuk a makacs kölyköket akik nem igazán tudják felfogni miféle szenvedésen mentek keresztül az emberek az országban, beleértve apjukat is, de szeretnék megtalálni anyjukat, Don-t, a szerető családapát és kapunk amerikai hős katonákat, akik számára első az ártatlanok védelme, és akár életüket is feláldozzák ezért a nemes célért. Naja, bárcsak az életben is így lenne...

A filmben időnként van egy kis üresjárat, ettől eltekintve folyamatos a feszült hangulat, később pedig látványos darabolásokat is láthatunk. A "zombik" mint tudjuk valójában nem zombik, csupán fertőzött emberek, de tökéletesen megfelelnek a követelményeknek. A nagy katonai jelenlét, helikopterek, vegyvédelmi öltözékek mind-mind megerősíti hogy veszélyes dologgal állunk szemben, erre pedig a színészek játéka is ráerősít. Végeredményben pedig kapunk egy olyan bevágást, ami lehetővé teszi egy harmadik rész készítését is.