Mit tennél hogyha felébrednél egy kihalt kórházban, és semmi emléked nincs arról hogyan kerültél oda? Főhősünk Jim pontosan ebben a helyzetben van. Ahogy elgyengült teste felett kezdi visszanyerni az uralmat, úgy fedezi fel a környezetét. Üres kórterem, üres folyosók, üres utca, süket telefonok, kihalt egész London. Jim semmit nem ért, rémülten bóklászik a halott metropoliszban, és egyedül a földön heverő újságfoszlányokra hagyatkozhat amikor megpróbálja kitalálni mégis mi történt. Az egész felvezetés kísérteties, hátborzongató, az egyik legjobb bevezetés amit valaha láttam. Jim hamarosan közvetlen közelről megtapasztalhatja, mi a felelős azért, hogy amíg ő 28 napig kómában feküdt egy kórházban, Anglia teljesen elnéptelenedett. Hősünkre rátalálnak a város túlélői is, az eleinte nagyon barátságtalan Selena, valamint kevésbé feszült társa Mark. A két túlélőtől Jim teljes felvilágosítást kap a kimaradt 28 napról. Mint megtudja, nincs már kormány, nincs katonaság, televízió, rádió, internet. Miután a düh kórnak nevezett járvány elszabadult, az evakuációs kísérletek is kudarcba fulladtak és nem maradt más, mint a zombikra hajazó, nyáladzóharapó szörnyetegek, akik semmi mást nem akarnak csak ölni, de azt mindennél jobban. Jim belecsöppen a két fiatal tanácstalan mindennapjaiba, ahogy egy metró aluljáróban lévő kis büfé mögé behúzódva próbálják átvészelni a világvégét. Jobb ötletük nem lévén, megpróbálják felkutatni Jim szüleit, amiből aztán további veszélyes célok fodrozódnak.
Aprólékos képet kapunk arról, milyen is lenne egy hasonló paraméterekkel rendelkező vírus elszabadulása után a világ. Sehol nem biztonságos eléggé és még aludni sem lehet jóformán altató nélkül a félelemtől. A fertőzöttek csupán ösztönlények, de ettől még nagyon veszélyesek, és ha egy csepp vér is a szervezetedbe kerül, másodpercek kérdése és te is olyanná változol. Ezt a túlélőink is pontosan tudják, ennek megfelelően viselkednek minden találkozáskor a zombikkal.
Ahogy halad előre a történet, Jim egyre jobban összekapja magát a kezdeti sokkból, amennyire lehet alkalmazkodik a megváltozott világhoz. Összetalálkoznak Frank-el, a korosodó, jellemző brit édesapával és lányával. Felismerik hogy a nagyvárosban egyre kevesebb esélyük van a túlélésre, kifogyóban a készletek, nincs víz és mindenhol ott vannak a fertőzöttek, ezért útra kelnek egy bizonytalan rádióüzenet irányába egy állítólagos katonai bázishoz, ahol megtalálták az ellenszert. Útjuk végeztével megismerjük milyen is az apokalipszis, amikor már a katonaság sem az embereket védi, hanem saját túléléséért küzd.
Nem fényezem tovább a filmet, aki még eddig valamilyen csoda folytán nem látta volna, annak mindenképpen ajánlott megnézni, mert az egyik legjobb horrorfilm.