Dead Before Dawn 3D - 4.5

Valahol lélekben még gyerek vagyok, bár már nem nézek szombat reggelente meséket a tv-ben, azért még csípem a klasszikusokat,a  gagyi videó játékokat és tulajdonképpen mindent ami a gyerekkorra emlékeztet. Ennek függvényében szeretnem kéne a Dead Before Dawn c. filmet is, mivel olyan mint egy rendes zombi horror és egy Nickelodeon mese kombinációja. A probléma az hogy nem szeretem. Not.One.Bit.

Jó ez túlzás, voltak ígéretes jelenetek, de sokkal nagyobb dobás lehetett volna ha kihagynak néhány felesleges melléfogást, karaktert és párbeszédet. A zombik játéka helyenként egy ilyen ócska vígjátékhoz képest nagyon jó, egy-egy jelenetben a pislákoló neonfényt és a hirtelen zombitámadást is olyan remekül kijátszották, hogy esküszöm még a pulzusom is emelkedett. Sőt, egy amerikai focipályás tömegjelenetben még majdnem a fejemet is megcsóváltam, hogy ez igen. És persze a csinos nagymellű színésznők, akik ugyan buták mint a segg, de szűk farmer és kivágott ruha van rajtuk, úgyhogy kit érdekel he?

És itt el is érkeztünk kurta listám végére, amiben a film pozitív oldalait próbáltam meglóbálni. Van azonban egy másik listám a fikákról is, ami mint általában valamelyest hosszabb lenne. Egy horror/vígjátékot nagyon könnyen el lehet rontani, mert a két kategória olyan mint a tűz és víz, kioltja egymást. Ha egy horror filmben túl sok a poén, az ember nem tudja komolyan venni az ijesztőnek szánt jeleneteket, itt pedig pontosan ez történik. A karakterek irreálisan hülyék, a jelenetek és a döntések mindegyike abszurd baromság, így a Dead Before Dawn nem több mint Horrorra akadva sorozat csicska kisöccse. Ha valaki komolytalan hülyeségekre vágyik 12 évesek szintjén egy ZS kategóriás film formájában, akkor számára ez a tökéletes választás.

Wasting Away - 4.9

Mint a cipő aljára ragadt koszos szürkés nyúlós rágógumi, úgy kísértett ez a film már hónapok óta, mire végre eljutottam odáig hogy rászántam a szűk másfél órát az életemből. Mondanom sem kell, hogy néha unalmas ugyanazokat a történeteket végignézni, ha lehet kijelölni olyan réteget a filmkészítésben, ahol éppen csak pislákol a kreativitás és eredetiség fénye, akkor azok a zombi filmek.

Szerencsére a Wasting Away pofont ad a sablonokra, és végre egészen más szemszöget talált a világvégében. Hőseink egyszerű tini suttyók akik egy visszafogott éjszakát vezényelnek, amikor is Mike miért is ne alapon, összedob egy sörös fagyit. A delikvensek többször is felfigyelnek a fagyi feltűnően ronda zöld színére, de végülis négy tinédzser barátunk betunkolja a trutymót és óriási meglepetésünkre zombivá változnak tőle. A csavar viszont ott van, hogy ők ezt nem tudják.

Ahogy döcögünk előre, szereplőinknek annyi észrevételük támad, hogy a fagyi óta kicsit furán érzik magukat, és a kézügyesség mintha romlott volna. Na de annyi baj legyen, mára úgysem terveztek kézimunkát. Mászkálnak a városban, próbálnak kapcsolatba lépni az emberekkel, de mindenki rendkívül gyorsan beszél, mozog, kivéve az atom részeg suttyók, akik agya a történet szerint eléggé lelassult ahhoz hogy képes legyen velük kommunikálni. A fertőzés terjed, szereplőink pedig villámcsapásként rádöbbennek, hogy a jelek szerint ők is a zombihordába tartoznak. Kezeik és lábaik gyakran leesnek, nem éreznek fájdalmat, a pisztolygolyó meg sem kottyan nekik, és az emberi agy egészen könnyen vándorol a gyomrukba. A tini karaktereink részenként eltérőek, kicsit szürkék és unalmasak, mint ahogy maga a film is. A néhány jól eltalált humorcsapda nem sokat lendít a lapos hangulaton. A színészi játék minimális, a jelenetek bénák, egyszerűek, olcsóak, de ez valahol nem zavart, a bugyuta film tulajdonképpen egyben van, nézhető, csak nagyon kevés. A történet és az egészen rendhagyó nézőpont ami viszont megkülönbözteti őt a tömegtől, ezért pedig jár a pirospont. Megnézhető.

Meleg testek / Warm Bodies - 7.0

Az utóbbi hónapok egyik nagy figyelmet kapott zombi filmje, amitől különösen tartottak a Twilight fajgyűlölők. Megkönnyebbülésükre el lehet mondani hogy hiába volt a para, minimális átfedést lehet találni a fénylő vérszopók és a minden korosztálynak készült Meleg testek című film között. A filmet ugyanakkor egyetlen egy szóval le lehet írni; aranyos.

Remek kikapcsolódás, jó kis vígjáték, kiváló film randira, de ahogy megjelenik a stáblista, az első gondolatod az, hogy ez elsősorban aranyos. Mint egy kiskutya vágod. Én a magam részéről nem fűztem nagy elvárásokat a filmhez, a bugyuta előtörténet és az előzetes alapján az a fajta amire fintorogva ülsz neki mert a barátnőd kizsarolta, de pozitív csalódásként nyugtáztam. A történet lényegében a Rómeó és Júlia modern zombis átirata egy apokaliptikus világra, ahol a két családot az élőhalottak és az élők váltják fel, ám a készítők ügyeltek arra hogy ez ne legyen annyira nyilvánvaló. Vártam, hogy az egész végig zombiamnéziában szenvedő főszereplőnk mikor döbben rá, hogy az ő neve - amiről annyira emlékszik hogy R betűvel kezdődik - valójában Rómeó, de nem jött el a jelenet.

A filmben eltalálták a poénok és a komolyság ideális kombinációját, a klasszikus dráma jól megszokott öt szakaszára épülő film pedig könnyen emészthető minden korosztály számára. A karakterek, főleg a R és legjobb barátja M, akik olyan zombikat alakítanak, akik kezdenek egy kicsivel többre vágyni, mint amit az agyzabálás kínál számukra, jól összerakott figurák. Ami a színészektől kicsit izzadságszagú volt, az a zombi beszéd, de ez legyen a legnagyobb baj. A gyenge vizuális effekteket leszámítva minden jelenetben látszik a befektetett munka - és pénz - aminek a rengeteg ultragagyi cápaszar zombi film rengetegében nagyon tudunk örülni.

Para nincs nagyon a filmben, de ez a kötelező kompromisszum ha egy romantikus-zombi-vígjátékot a nagyközönségre terveznek a készítők. Mindamellett hogy sok negatívumot nem tudok felhozni a film ellenében, nincs akkora lendület benne hogy igazán jó filmként beszéljünk róla. De egy jó kis - akár többször nézős - színvonalnak elmegy.

Zombie Hunter Rika - 2.9

Ha esetleg megfordulna a fejedben, hogy honnan is jönnek ezek a szarabbnál-szarabb filmek, és mikor lesz már vége a sornak, nos el kell hogy szomorítsalak, a lista végtelen. Még a magam számtalan megnézett szar filmjével is csak a felszínt kapargatom. A Zombie Hunter Rika például egy olyan japán ackió-horror amit nagy valószínűséggel még az edzettebbek sem ismernek, ami tegyük hozzá nagyon is rendben van.

Már csak azért is mert a film maga borzasztóak vacak. Én magam nem rajongom a hülye japán filmekért, mindegyiknek megvan egy szamurájos/verekedős se eleje se vége jellemzője, ebben a Zombie Hunter Rika sem tér el, mint ahogy a hangos ordibálós japán  párbeszédekben sem. Az azonban meg kell hagyni, hogy sok szotyizásra nem hagytak időt a készítők, nagyjából egy perc telik el, és mindenféle magyarázat nélkül megtörténik az első zombitámadás, és az előjáték nagyjából ennyi. Történetünk a megtestesült japán klisé, adott két japán iskolás lány, Rika meg a másik, akinek a nevét sem tudom. Lógnak a suliból, meglátogatják Rika rég nem látott nagyapját, ám amikor megérkeznek a kisvárosba, rájönnek hogy ott már mindenki zombi. Azért nagy nehezen sikerül eljutni a papához, aki mint kiderül szörnyen beteg, Demencia/Alzheimer kór kombóval küszködik, és azt sem tudja hol van, nyilván Riká-t sem ismeri fel. Ahogy azonban az élőhalottak rájuk törnek, papából előjönnek a régi szamuráj ösztönök, és kardjával félbevágja a hívatlan vendégeket, valamit záró akkordként lekapja Rika megharapott karját, hogy aztán visszapattintsa egy legendás zombivadász régen levágott karját. Japán.

Ahogy Rika magához tér, a zombivadász jobb karjával egyből vágja a kardforgatás minden részletét, és úgy aprítja az élőhalottakat mint a ropit. A film másik erős japán jellegzetessége a meztelenkedés. A film első 20 percében 6 élő nőt láthattunk a filmben és 4 pár mellet. Nyilván ez nem baj, sokat javít a pontszámon, csak olcsóvá teszi az amúgy is "zs" kategóriás filmet, de hova tovább nem? A néhány elrejtett bugyuta japános poént a film egészen jól kezeli, és néhány amatőr színész is jól játszik, a harcjelenetek pedig eldöcögnek. Az ítélet azonban egy hatalmas "F" és egy tiltótábla. Ne nézzétek meg! Hozzáteszem a veszély nem nagyon fenyeget senkit, ugyanis a filmet elég nehéz fellelni.

The Dead Matter - 4.1

Kis túlzással a borítóból a teljes történet és a végkifejlett is kiderül. Egyfajta old school horror ami egyik kliséből a másikba ugrál, de van néhány jó tulajdonsága és ha az ember igazán megpróbálkozik vele akkor élvezhető. Két igazi matuzsálem is felvonul a filmben Andrew Divoff (Wishmaster) és Tom Savini (Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Django elszabadul).

Az ő jelenlétük alapból sokat repít a filmen, de ez persze nem elég hogy igazán jó filmről beszélhessünk, mivel a történet tényleg semmi újdonságot nem rejteget, színészi játék, félelem és látvány pedig csak elvétve található. Adott Gretchen, a kezelésre szoruló hülye picsa, aki bátyja elvesztése után szeánszokon keresztül próbálja visszahozni testvérét, bár az indok nemes, a dologra mégis aggódva néznek barátai, de belemennek, hiszen mi az esély rá hogy szerencsétlen csóró sikerrel jár. Egyik szeánsz alkalmával Gretchen nyakába kerül egy talált antik nyaklánc, ami a kántálás közben köp egy kis lézersót és elkezdi feléleszteni a halottakat.

Amíg a nyakában van, Gretchen hamar rájön hogy parancsolni is tud nekik és az új hatalom hamarosan az agyára is megy, ám nem ez a bonyodalmat képviselő szál a filmben, hanem a vámpírok. Ja, a két fentebb említett üszkös úriember bizony vérszopók szerepébe bújt, akiknek célja felkutatni és elvenni ezt a bizonyos medált, mert egy zombihadsereg mindenkinek jól jön. Jelenet-jelenetet követ és az erdőben a két banda néhány plusz zombival kiegészülve egymás nyakát fojtogatva harcol a medálért.

Bár ez így leírva igazán nem hangzik jónak, megnézni nem volt annyira borzasztó. A jelenetek gördülékenyek és nincs túlzásba véve malmozás, így aztán elalvás előtt könnyedén végig lehet nézni, a nevetést pedig Andrew Divoff nevetségesen szar vendéghaja garantálja, ezzel szemben tucatnyi jobb filmet lehet találni mély keresgélés nélkül. Én nem ajánlom.

 

Boy Eats Girl - 3.5

Egy újabb bugyuta "b" kategóriás zombis horrorfilm, ami sok szart látott merevlemezemen vendégeskedett már hónapok ( ha nem évek ) óta. A történetből sejlik hogy delikvensünk vígjáték / horror kategóriában indul, a borítóból pedig látszik hogy - mint ahogy a keményvonalas szar diák is teszi - a kettes érdemjeggyel is bőven megelégszik.

Egy hagyományos amerikai középiskolában ismerjük meg hőseinket, Jessica-t, Nathan-t, és a többi említésre sem méltó szereplőt, akik a gondtalan diák években élik át a mindennap igazán húsbavágó kérdéseit, mint például kivel menjenek a bálba, valamint Jessica és Nathan vajon tényleg egy pár? Nos mialatt ezekre a tök érdektelen kérdésekre keressük a választ, Nathan egy félreérthető helyzetben találja Jessica-t az egyik szarfészek évfolyamtársával az autójában, miközben a lány feje éppen a srác ágyékánál van. Nyilván szegény Jessica ártatlan mint a nátha, Nathan belehajszolja magát a félreértésbe, és a szerelmi csalódást orvoslására felakasztás formájában találja meg a választ.

Szerencsére Nathan anyja résen van, és egy kis voodoo szarsággal visszahozza fiát az életbe, némi mellékhatással, Nathan zombi. A történet innentől kikövetkeztethető; az éhség felülkerekedik egy ponton, Nathan megharap valakit, aki mégvalakit megharap, másnap reggel pedig a kibaszott világvége közepén találják magukat a kertvárosi tinik.

Pozitívumként meg lehet említeni a zombik játékát, ami valójában egész jó, van vér és darabolás bőven, horror/komédiához képest és mindenképpen ide sorolható még a dögös fiatal nők jelenléte, akikkel nem nehéz feldobni egy ilyen filmet. Olcsó, de ez van vágod. A borzasztó jeleneteket segít átvészelni egy-egy kivillanó dekoltázs.

A nevenincs tinisztár jelölt színészeink egészen jól játszanak, bár tegyük hozzá hogy nem kell nagy tehetség a fintorgó/sikítózó/meneküléshez, de ebben legalább nem tévedtek. Szummázva a dolgot a 2005-ös nagyon egyszerű ír tiniknek szánt produkció legjobb esetben is mindössze egyszernézős, és akkor is csak inkább egy unaloműzőnek felel meg, önfeledt szórakozást nem nyújt.

 

A Legjobb Zombi filmek

Nos, tucatnyi cikk megjelent már az interneten ami megpróbálja a zombi filmeket valamiféle listába szedni, ám ez lehetetlen, hiszen a zombi filmek fél évszázadnál is messzebbre nyúlnak vissza és minden korosztálynak megvan a maga klasszikus kedvence a műfajból. Mindemellett mivel a zombik szinte minden filmes kategóriával átfedésben léteznek, van akinek a félelem, van akinek a hitelesség, illetve van akinek a szórakozás a mérvadó ugyanennél a kasztnál, ami megint csak tovább bonyolítja a képletet. Ugyanakkor az én fejemben van egy általános lista, amiben talán megtalálható minden kategória zombis győztese.

10. Resident Evil - A kaptár

Mindig is idegesített, hogy a magyar fordítók mennyire elbaszták a Resident Evil filmsorozat címeit és a legtöbb embernek ez fel sem tűnt. A film címe Resident Evil, amiről minden játékos számára aki már hallotta a nevet a zombikra asszociál. Ugyanakkor valamilyen érthetetlen oknál fogva a fordítok A kaptár alcímet vették alapul a későbbi részeknél, így lett nekünk Kaptár 2, Kaptár 3, Kaptár XY, etc, egészen a Kaptár - Megtorlás c. torzszülöttig, amit már nagyon filmnek sem lehet nevezni. Szimplán csak bosszantó vágod?

A filmre visszatérve, bármennyire is elbaszottak a folytatások, az első rész igazán jóra sikerült. A történet minden pontja összerakott, bár semmi eredeti nincs benne, mégis gördülékeny, tele van kérdőjelekkel és a helyszín is kiváló, hiszen mégis hol lenne az ember legkevésbé, ha nem egy zárt földalatti zombikkal teli pincében. A felvezetés is remek, a befejezés pedig a zárójelenettel odacsapja a felkiáltójelet a mondat végére! Az egyik olyan film, amit bármikor szívesen megnézek, ha véletlenül elkapom a tévében a felénél, attól függetlenül hogy ilyen alapra a sok folytatást nézve filmes mérföldkövet lehetett volna teremteni, amit csúnyán elbasztak, az első rész egy igazi jó film.

9. Dellamorte Dellamore

Hogy mi ez? Nos, egy ilyen film talán különcnek tűnhet a listán, de nem az, bár legtöbben valószínűleg nem is hallottatok még róla. A film ízig-vérig profi élőhalott alkotás, igazán remek poénokkal, kidolgozott karakterrel és színészi munkával, a történetben pedig valódi csavarokkal, melyeket a faszagyerek temető gondozó, Mr. Dellamorte prezentál. 

A film legnagyobb erőssége hogy nem hazudik, nem próbál túlságosan rémisztő lenni, inkább komédia, mindamellett hogy hemzsegnek az élőhalottak, mögöttes tartalma és üzenete is van, melyet a film vége felé egyre könnyebben ki lehet hámozni. Ha az ember nyitottan ül neki a filmnek, jó szórakozást nyújt, még az ijesztőnek tűnő közel 20 év távlatából is CGI effektek nélkül.

Nyilván nem olyan szintű, mint a félig számítógépes animációkból összerakott World War Z, de ha valaki képes enélkül is értékelni egy zombis filmet, annak kötelező darab.

8. Pontypool - A zombik városa

A kanadai kisváros története egyértelműen surranó pályás produkció. A mozikat messziről elkerülte, és még a kábeltévé csatornákon sem látni, a filmes fenegyerekek többsége nem is ismeri, és most mégis itt van a listán. Miért? Nos azért, mert a produkció maga zseniális. A történet és eredetiség egy lapon említhető a legnagyobb zombisokkal, mint a 28 nappal később vagy Holtak Hajnala, anélkül, hogy kicsit is kijátszaná a megszokott kliséket, szakít minden elgondolással és elmélettel, nem rest egy önálló zombiapokalipszist létrehozni, ahol a néző csak kapkodja a fejét az események után. Ha viszont horror, akkor a film már nem ilyen kimagasló. Inkább pszichotikus thriller ami kihasználja hogy az ember jobban fél azoktól a dolgoktól amiket nem lát, esetünkben a közeledő zombihordától.

A színészi játék egészen zseniális, Stephen McHattie rádiós produkciója magával viszi a nézőt a helyszínre egészen addig amíg a kisvárosi rádiós öregember az egész káosz központjává és utolsó bástyájává változik a történteknek. Erősen ajánlott produkció minden horror / sci-fi / thriller kedvelőnek.

7. Pet Sematary - A kedvencek temetője

A kibaszott kis antikrisztus

Stephen King zseniális könyveiből ritkán születik emészthető adaptáció, de a Pet Sematary ezek közé tartozik. Ugynakkor a film 25 éves és ezért sajnos fenntartásokkal kell nekiállni az elemzésének, de ettől még nem kell félteni. Az indiántemetős szarság zászlóshajójának számító Kedvencek Temetőjében, a halál leheletét szinte minden egyes jelenetben érezni lehet, néha olyan közelről hogy érzed ahogy a nyelve a válladat csapkodja, a régimódi intenzív-pattanásig feszülő-takaró kapkodós formában, amit a Ragyogásban is megszokhattunk. Nem egy klasszikus élőhalott film, de mégis helyet kap a listán, hiszen szeretteink indiántemetőbe elásott visszajövetele is egy lehetséges formája az élőhalottak elképzelésének.

A karakterek átváltozása és játéka jó, de sajnos nem zseniális, és a filmet pont az választja el a halhatatlanságtól, hogy nem sikerült Stephen King képzelőerejét maradéktalanul felfesteni a vászonra. Ettől függetlenül a film jó, és még mindig bátran megnézhető egy éjféli késő esti horrorest alkalmával.

6. Az élőhalottak éjszakája - Night of the Living Dead (1990)

1968-as film remake változata, ami hű maradt az eredeti történethez. Néhány apró változást ugyan eszközöltek a filmben, de ettől véleményem szerint csak jobb lett az egész. Az eredeti mű volt talán az első igazi zombis film az én korosztályom számára ami csontig szaratta a nézőt és átadta a valódi kilátástalan, sokkos világvége hangulatát, amikor nem lehet menekülni. A teljes szubkultúra alapkövét képviselő mű feldolgozása hű maradt a történethez, viszont modernebb és 20 évvel közelebb áll a nézőhöz, ami sokkal emészthetőbbé teszi, mint fekete-fehér elődje. 

A színészi munka kiváló, a karakterek pedig változatosak, kidolgozottak, ahogy őket nézed az az érzésed támad, hogy saját előtörténetük van, a környezet és történet ereje pedig pont az egyszerűségben lakozik. Itt nincsenek evakuáló katonák, kommandósok, mentőalakulatok vagy instrukciók, csak néhány közember, akik az arcukba kapják a rideg tényt; az élőhalottak feltámadtak, és egy rongyos faház deszkából készült falai jelentik a különbséget az élet és halál között. 

Ahogy a sokk átalakul valami mássá, egyszerű közembereink kezdik megérteni, hogy ez itt nem egy zombis film, amiben az utolsó pillanatban megmenti őket a vak szerencse, de ami a legfontosabb, hogy ezt a nézővel is elhitetik.

5. Haláli Hullák Hajnala - Shaun of the Dead

A fergeteges Simon Pegg & Nick Frost páros első igazán ütős produkciója, amit azóta is az egyik ( ha nem a legjobb ) zombi-horror-vígjátékaként emlegetnek. A történet semmitmondó, Shaun (Simon Pegg) a 30. évhez közeledik, és az élet mindennapi problémái ostromolják. Barátnőjével mérgesedik a viszonyuk, a legjobb barátja egy lusta disznó, elrohan mellette az élet amikor ráébred hogy kispályás brit polgárként egy kocsmában iszogatás a kedvenc időtöltése. Kétségbeesetten próbálja egyben tartani az életét, amikor egy nevetséges dolog történik, a holtak felélednek. A komédia minden jelenete annyira nevetséges és láma, hogy a néző az első jelenetben megszereti, és nem is gondolkodik azon, hogyan lesz London legügyetlenebb bandájából az emberiség élő bástyája, Shaun pedig minden botladozása ellenére eléri célját, még akkor is ha ez a bástya rádől. 

Túlélőink között megtalálható az átlagos polgár minden fajtája, Shaun is egy közülük, ám mégis ő lesz az aki vezetővé válik és dacol a világvégével. A filmnek a maga vicces módján erős mondanivalója is van; ha az átlagos szürke polgárt helyzetbe dobod, és harcba hívod, talán ő maga is meglepődik hogy mennyi erő rejlik benne, míg mások akik többre tartják magukat a társadalmi ranglétrán simán elhasalnak.

Talán nem tűnik nagy számnak, de a filmnek még csak gyenge pontja sincs, az akció és az ijesztgetés is remekül van időzítve, a színészi munka faszagányos, humorból pedig olyan dózist ad a film hogy az orosz krokodil drog fogyasztók is megnyalnák a 9 megmaradt ujjukat.

4. Zombieland

A zombi-horror-vígjáték másik befutója, ami már nem a jellegzetes brit humorból próbál élni, hanem a szélesebb közönségnek is emészthető, azonnali-egyszerű-amerikai mint a hamburger. A nagyobb közönség mellett a film felépítése a híressé vált túlélési szabályokkal és sütivadászattal együtt nagyon modern, gördülékeny és nézhető filmet csinál minden korosztály és kategória kedvelője számára és pont ebben van az ereje. Ez a film mindenkinek készült.

Bárki leülhet megnézni, és garantáltan jól is fogja érezni magát, még akkor is ha köze sincs igazán a zombikhoz. Amellett hogy kétségtelenül remekül ötvözi a humort a világvégével, gyenge pontja a valódi komolyság teljes hiánya és ezzel együtt a szavatosság. Egyszeri alkalomra csillagos ötös, viszont ahogy megjelenik a stáblista, a szórakozás véget ér és nem érzed a maró késztetést arra hogy azonnal nekiülj még egyszer, majd újra és újra, amíg a film minden párbeszédét fejből ismered. Ez az, amiben a Zombieland gyenge, és ez az amiért lemarad a dobogóról.

3. Hullaház - Dead Set

A bronzérmes Dead Set talán az egyik legkevésbé ismert az egész listából, érdemtelenül. A brit minisorozat az egyik legnyersebb és legbrutálisabb közönségnek szánt alkotás, ami olyan zseniális kombinációt talált a világvégében és a valóságshow-k természetében mint a pénisz és a vagina. Mindamellett hogy a történet annyira ötletes, hogy a kivitelezéssel csak rontani lehet az összpontszámon, sikerült jól kihozni minden mást, beleértve a színészi munkát, zombikat és rémületet, hogy az imdb 7.9-es pontszámmal jutalmazta.

A filmbe minimális szintű humor is belekerült, amit igazából észre sem lehet venni, de ami ennél is fontosabb, sikerül szinten tartani a félelmet és a néző figyelmét. A karakterek a maguk módján kidolgozottak és mindenkinek megvan a piszlicsáré problémája amitől úgy érzed hogy van mögötte álló valódi történet, és nem csak felfirkálták egy papírra a nevét néhány jellemvonással. Remekül megmutatja, hogy míg a valóságshow maga csak játék a kamerának, valódi krízishelyzetben sokkal nehezebb megőrizni önmagunkat, és ez néha pont azoknak nem sikerül, akikről nem gondoltad volna. 

A brit minisorozat egybefüggő 3 órás éjszakai lidércnyomást képest nyújtani, sprintelő zombikkal, rengeteg vérrel, és arcbamászó kegyetlenséggel. Bátran merem ajánlani bármelyik erős gyomrú horror rajongónak.

2. 28 nappal később - 28 days later

A 2002-es brit alkotás kétségtelenül a legjobbak egyike, nagyszabású és sokkoló, gyomorba vágó látképekkel, mint a teljesen magára hagyott London, vagy a lángoló Manchester, Jim oldalán pedig megismerhetjük az egész szigetország pusztulásának rémisztő történetét. Kezdetben az egész nem tűnik annyira vészesnek, de ahogy főhősünk időről-időre szemben találja magát a fertőzéssel, megérti hogy miért is van az egész felhajtás. A film egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy teljes mértékben szakít a spirituális/vallási világvége elméletével, és nem élőhalottakat, hanem fertőzötteket vezényel a vászonra, akik tulajdonságaikat tekintve ugyanolyan rosszak mint a zombik. Ez az alapkő nem új, de ilyen nagyszabású, szokatlanul nyers és kegyetlen produkcióban még nem igazán találkozhattunk vele, ami még inkább hihetővé teszi a jeleneteket, és a világvége egy egészen forradalmi változatát tárja a néző elé. 

A karakterek nincsenek túlformálva, de mindenkinek megvan a maga helye a történetben. Ahogy aztán a végkifejlet felé közeledünk, a film segít nekünk realizálni azt a közhellyé degradálódott magvas gondolatot, hogy a legnagyobb vészhelyzet, katasztrófa, világvége közepén is van egy mindennél rosszabb veszély faktor, mégpedig a többi ember kétségbeesése, vagy túlélés utáni vágya, ami bármilyen bűnt lehetővé tesz.

A valóságos ábrázolást a remek színészek is elősegítik, a fertőzött statiszták játéka pedig a lista második helyére repíti a 28 nappal később c. filmet, mely kötelező darab minden horror rajongó számára.

1. Holtak Hajnala - Dawn of the Dead

A legtöbb neten fellelhető lista toronymagas győztese, a régi George Romero Azonos c. filmjének feldolgozása a zseniális Zack Snyder rendező által, ami valójában semmi újdonságot nem hozott a kultúrába, mégis idáig megismételhetetlen produkciónak bizonyult.

Akármi is történt, és akárhogy is történt, a világ egyik napról a másikra szürreális rémálommá vált. Miután a holtak hajnalán sikerül elmenekülnie wisconsini otthonából, Ana összeverődik a túlélők egy csoportjával, a drabális állat rendőrtiszttel, a bolti eladóval, az utca dörzsölt emberével és orosz kedvesével, kis csapatunk pedig egy plázába veti be magát.

Kisváros, hajnal, még nem nyitott ki semmi. Miért is ne? És tényleg! Egy plázában minden megtalálható, ami ahhoz szükséges hogy átvészeljünk egy hasonló járványt, ha pedig az épület erős ajtókkal, ablakokkal van ellátva, mindemellett teljesen elszeparálható, akkor ez a tökéletes menedék. A film igényes alkotás, nincs hiány zombikban és félelemben sem. Már a hajnali káosz nyitójelenetében megadják az alaphangot, melyet aztán helyenként kis üresjáratokkal megszakítva de fenntartanak.

Amellett hogy vonalunk egészen egyszerű filmes klisék követ ( túlélők összetalálkoznak, bandába verődnek, majd egy biztonságos helyre mennek ), olyannyira élethűen festi le az emberi viselkedés és az élőhalottak nem várt feltámadásának hatásait a világ számára, hogy valódi túlélési stratégiákat és tanulmányokat írtak már rá.

Itt nincs sötétség, kihunyó lámpák, vad kamerarángatás, vagy a hátunk mögé teleportáló zombik, mégis az első perctől kezdve nyilvánvaló, hogyha kiszúrunk egy élőhalottat, akkor szaladnunk kell az életünkért, ez pedig élőhalott statiszták fenomenális játékát dicséri. A támadások és akciójelenetek többsége fényes nappal, kivilágított helyen történik, hiszen embereink is fényes nappal mozognak, aktívak, ez számomra teljesen logikus. A legtöbbször elkövetett hiba a hasonló produkciókban, a túlzásba vitt sötétség, mintha a zombikkal együtt járna a 22 órás teljes sötétség, és 2 óra napfény, amikor semmi akció nem történik. Ezzel csupán annyi a baj hogy semmit nem látni, ami egy filmnél elég combos negatívum.

A túlélőink - ellentétben a legtöbb filmben szereplő bugyuta kutyával -  ügyesek, nem követnek el minden hibát, de nem ez jelenti a problémát. A világvége lélektani súlya elég nagy ahhoz, hogy a filmekben közel lehetetlen kihívás legyen átadni, ez teljes mértékben itt sem sikerül, csupán a karakterek ok-okozati tervezésében látszódik a végleges konklúzió, melyet Kenneth karaktere fogalmaz meg a legjobban; Van rosszabb annál mint meghalni, például itt ülni és várni a halált. A körülöttük lévő világ elpusztul, a rádióadások és közvetítések elmaradnak, a városok sorra elesnek és idővel megértjük, hogy a túléléshez édes kevés az hogy erős falakkal vesszük körül magunkat.