Zombie Massacre - 1.9

Először is köszönöm a családomnak akik bátorítottak, és az Úrnak hogy segített túljutni ezen a másfél órás nagyon kemény időszakon. Sok agysejtem és életerőm árán ugyan, de véghezvittem azt, amiről sokan úgy tartották lehetetlen, végignéztem ezt a rettentően szar filmet.

Sokszor visszaköszönt már a film borítója az interneten, de próbáltam menekülni, kifogást keresni hogy ne kelljen megnézni, mert távolról is érezhető volt a hányingerkeltő "zs" kategória szag, de akár egy árnyék, követett és elém került, legutóbb pedig már noname toplistákon is találkoztam vele, így aztán végül is rászántam magam.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a filmet "Zs" kategóriásnak nevezni tulajdonképpen dicséret, mivel a történet és realitás teljes hiánya sajnos olyan méreteket ölt mint az államadósság. Van valamiféle sztorivonal, ami alapján rángatják csóró karaktereinket, de annak az égvilágon semmi értelme. Embereink rossz életű zsoldosok, akiket az amcsi kormány egy félresikerült biológiai kísérlet helyszínére, Romániába küld, hogy a földdel tegyék egyenlővé az egész területet, és ezzel eltüntessék a titkos katonai kísérlet nyomait. Természetesen a félresikerült kísérlet esetünkben zombikat jelent, keménykötésű zsoldosaink viszont harcedzett katonák, akik teljes menetfelszereléssel, tökük helyén is tartalék tárral indulnak útnak.

A jelenetek látványosan megrendezettek, látszik hogy az áldozatok csak annyira menekülnek amennyire muszáj a kamera kedvéért, a zombikat csak finoman pofozzák, hiszen csak beöltözött statiszták, ésatöbbi. Az első facepalm egészen az első akciójelenetig váratott magára (vagyis nem sokáig), amikor embereinkre tör néhány vérszomjas élőhalott egy erőmű területén, akiket aztán karddal, ököllel, hordók dobálásával sikerül lenyomni, miközben telitáras automata gépfegyver van mindegyikük kezében. Ha ez nem lenne elég, a jelenet végeztével mindegyik szereplő arra panaszkodik, hogy kifogyott a lőszere, holott valójában egyet sem lőtt. Menj már az anyádba, senki nem vette a fáradtságot a stábból, hogy egyszer is megnézze a filmet, mielőtt kiadták?

A párbeszédek borzalmasak, színvonaluk a Blaha aluljáró magasröptű társalgásait tükrözi szombat hajnal 3 körül. A színészi munka szintén egy kényes téma, mivel sikerült egészen irritáló, fogcsikorgató figurákat leszerződtetni a munkára. Vegyük például John McKallen barátunkat alias Mad Dog robbanásszakértőt. Nagydumás 60-as korabeli tenyérbemászó alak aki állandóan vigyorog és ajnározza magát, viszont a jelenetekben látszik nemhogy futni, de lépni alig bír a felszedett túlsúlytól a zombik elől. Talán a kardos-ninja-testhezsimuló zsoldos nőszemély a legkevésbé zavaró, de csupán azért mert nagyjából kétszer szólal meg az egész film során és jobbára csak a háttérben mozog. Ez azonban csak a bevezető, napestig lehetne elemezni a további karaktereket.

A speciális effektek jobbára rettenetesen gagyi CGI grafikák, szerencsére mindenki látott már ilyet, nem kell túlmagyarázni, szar és kész. Messze a film legjobban sikerült része a zombik sminkje, ami kifejezetten jónak mondható, de ez nem sokat segít, a filmet senkinek nem ajánljuk.

Zombie Hunter - 3.5

A Zombie Hunter a jellemző filmes sztereotípiák tökéletes példatára, ahol megtalálható a kövér szemétláda, az okos aranyos lány, a gyík kocka, az indokolatlanul kurvás jó csaj és a szűkszavú, mindig összevont szemöldökű macsó Clint Eastwood forma, aki esetünkben nem más mint maga a Zombie Hunter.

A klisék sajnos még csak most kezdődnek. A kövér idegesítő szemétláda szokásos módon hamar elhasal, a Zombi vadász megdönti a okos aranyos lányt, a béna kis gyík önállóan wc-re sem tud elmenni, de életben tartják az erősebb karakterek, a  mindenét kivillantó hölgy pedig nyilvánvalóan meghal, de elhúzzák kicsit, hogy minél több jelentben megcsodálhassuk milyen ügyesen szalad tűsarkúban és miniszoknyában az élőhalottak elől. A film annyiban jelent pluszt, hogy szerepet kapott benne Danny Trejo (Machete, Alkonyattól pirkadatig), aki jelenlétével lendít valamicskét az erősen vérszegény próbálkozáson. Nem igazán tudom hová tenni, hogy mégis mit keres a filmben, talán éppen adósságot hajtanak be rajta, vagy pénzért mindent, de nem ez az első Asylum színvonalú produkció amiben részt vállal, ami nekünk ugyan jó, a karrierjének viszont már nem biztos. Sajnálatunkra csupán egy egészen rövid, de legalább markáns szerepet kap.

A so-called történet sajnos nem üti meg a minősítéshez szükséges minimális színvonalat, ezért ezt inkább ne is bolygassuk. A zombik sminkje kifejezetten jó és igényes, a gyilkolások Robert Rodriguez-es stílusban fürdenek és fröcsögnek a vérben, amiből a kamera is kap bőven, viszont itt akadt egy zavaró probléma. A vér rózsaszín minden jelenetben. Miért ember? Felejtsük el, csak haladjunk tovább. A CGI effektek a 6 éves gyerekeknek szánt leggagyibb Cartoon Network-os animációs filmekre emlékeztetnek mint Cubix és társai, ahogy egy-egy animált szörnyeteg feltűnik a képernyőn az ember a szemét takarja, sajnos azért mert olyan vacak.

Viszont azt meg kell hagyni, hogy a film soha nem árul zsákbamacskát, nem próbál erős horrort adni, valódi drámát vagy humort. Tiszteletreméltó módon már az első percben letisztázza a nézővel hogy ő egy szar, kompromisszumokkal teli produkció.
 

The Last Days on Mars - 5.3

A film során állandó DejaVu érzésem volt, mintha én már láttam volna ezt a filmet, minden jelenet emlékeztetett valamire, kicsit olyan Apollo 18-as, máshol Prometheus-os, megint máskor meg kicsit Nyolcadik utas a halál, de gyengébb kivitelben. A történet és a gárda magában rejtette a lehetőséged hogy egy igazán jó film készüljön, ehelyett egy középszerű űr-zombi-horror filmet kaptunk, ami élvezhető, de csak egyszer.

A marsi különítmény legénysége fél éves küldetésen vesz részt, melynek célja ha minden igaz kőzetminták gyűjtögetése. A küldetés a végéhez közeledik, kevesebb mint egy nap múlva a legénység elhagyja a bolygót, ám ahogy lenni szokott az utolsó pillanatban egy szenzációs felfedezést, valamiféle baktériumot találnak a felszín alatt, amely nyilvánvalóan él. A képletbe hiba csúszik, és egyik kutatónk egy baleset folytán életével fizet a tudományos felfedezésért cserébe, ami viszont ezután következik, az szüntelen erőszak és idegesítő zseblámpával mászkálás a sötétben.

A film szereplőgárdája egészen erős - űrhorrorhoz képest - hiszen megtalálható benne Liev Schreiber (Kardfog [X-men]) és néhány b kategóriás, de sok filmet megélt színész, akiknek játéka élvezhetővé teszi a filmet. A karakterek megfelelően kidolgozottak, változatosak, a történet eleinte vészjósló, de nem csap bele a lecsóba, és mire a lényeghez érünk sikerül a feszült parás figyelmet kialakítani a nézőben és a kulcsfigurákat is megismerjük. Anélkül hogy túl sok spoilert ellőnék, nyilván a film nem véletlenül van fent a blogon mint zombifilm kritika, ha pedig negatívumot kell kiemelni, akkor talán túlzásba vitték a már említett *tök sötét van, semmit nem látni* ijesztőnek szánt jeleneteket, de annyi baj legyen. Én, mint a trehány nevenincs filmek tengerében fürdő kalandor, kifejezetten élveztem a filmet, felüdülés volt számomra végre minden aspektusból jól összerakott horrort látni. A műfaj kedvelőinek ajánlott horror, ám egyszer nézős darab.

Frankenstein's Army - 3.3

A kortalan és megunhatatlan gonosz náci filmek összefonódása a zombikkal nem újdonság, és sajnos nem is egy díjnyertes formáció. Mint ahogy az kivétel nélkül minden ehhez hasonló filmben lenni szokott, vannak a nácik, akiknek elfajzottsága olyan mértékű hogy még a halállal is cimborálnak a háború megnyerése érdekében, míg van a másik oldal (amcsik, vagy esetünkben épp a ruszkik), akik a jófej országukért harcoló figurák, akik végül legyőzik a gonoszt. Most anélkül hogy túlfeszülnénk ezen a fájdalmasan leegyszerűsített - ám de a szar bugyuta filmekben mindig helytálló - koncepción, ugorjuk át és foglalkozzunk a filmmel. Nem mintha érdemes lenne, mert egy szar.

Hőseink, a kemény kötésű orosz katona kutyák benyomulnak a keleti frontvonal mögé, mélyen az ellenséges területekre hogy móresre tanítsák a németeket. Az útjukba kerülő vészjósló jelek ellenére egy titkos katonai laborban találják magukat, ahol szembesülnek Hitler utolsó elkeseredett próbálkozásával, hogy megnyerje a háborút; halott katonák testrészeiből, darabjaiból, minden elképzelhető szeméttel kiegészített robot-kiborg-élőhalottakat farigcsál. Van itt aztán gépfegyverkezű terminátor, körfűrészes asztalos meg machete kezű Jason robot is, akikkel egyesével szállnak szembe hőseink, míg nem találkoznak a szörnyeket alkotó - nyilván nem kicsit ketyós - Dr. Victor Frankenstein tudóssal, egy bossfight erejéig.

A horror/sci-fi produkció sokszor átcsúszik komédiába, a remegő kezű kamerás felvétel pedig sokszor élvezhetetlenné teszi a filmet, de szerencsére nem olyan rossz mint máskor, sikerült megoldani, hogy minden alkalommal amikor kamerásunk elhasal a pániktól, a látószögben még minden tökéletesen látszik. A technikailag élőhalottak, ugyanakkor inkább robotok olyan picsa lassan mozognak mint a tradicionális zombik, mégis mindig alkalommal sikerül egy pillanat alatt előugraniuk, és mire a kamera fókuszál, már könyvelhetjük egy újabb vodkamen halálát.

A legnagyobb probléma a filmmel hogy egyik kategóriát sem igazán képviseli, legfőképpen nem egy zombis horrorfilm. Az élőhalottak inkább bizarr gyilkológépek mintsem természetfeletti szörnyek, a film pedig akárhogy is próbálkozik kijátszani a kártyákat, nem sikerül átadni a rettegést.