Ez később sem változik, sőt minden szempontból megegyezik a két film környezete, valószínűleg nem véletlenül. Hősünk Daniel az elhagyatott brit pusztán vándorol. Minden halott, de a férfi már rutinosan szerzi be a leharcolt családi házakból a szükséges dolgokat. Az egyik házban azonban összetalálkozik a sokat szenvedett lánnyal, April-el. A lány a maga módján gondoskodó, csak hát egyszerű és nyers mint egy százas szög. A két fiatal úgy dönt együtt marad a farmon egy darabig, hiszen hova is mennének, minden halott, fertőzött, elhagyatott, reménytelen.
Ez nagyon jól érződik a film teljes történetén keresztül. Még ha csak egy egyszerű reggeli konyhajelenetet nézünk is, érezzük hogy az ajtókon kívül már nem a jól megismert világ van, hanem egy rémálom. Az alacsony költségvetés nem látszik a filmen, a színészek viselkedése minden jelenetben megerősíti hogy a kint szaladgáló élőhalottak baszottul veszélyesek, a lányka (Sandra Louise Douglas) nagyon jól alakítja karakterét, vagyis a sok szenvedés miatt már-már megőrült, antiszociális lányt. Ezt a zombik játéka és a környezet is segíti, a nagy mezőkön időnként felbukkanó szörnyeteget kellően szaratóak és véresek. Bizony, ez itt már nem az álldogáló, megmosolyogtató balfasz zombik filmje.
Ahogy egyre jobban megszokja egymást a két túlélő, megismerjük mindkettejük fájdalmas történetét a jelenig, de jön a bonyodalom, a kedves és néha már túlságosan is barátságos lány Kate rátalál a házra. A hangulat feszült, mindannyian tudják hogy hármuknak nincs elegendő élelem, de nem ez vetíti előre a film tetőpontját. A kis csoport magasztosabb érdekellentétek miatt nem maradhat túl sokáig együtt (nem spoilerezünk baszod), a három fiatalnak viszont egyre több zombit kell távol tartani a háztól.
Nem csicsás, nincsenek benne látványos vizuális effektek, ennek ellenére messze jobb mint a legtöbb zombi horror amit eddig láttam. A történet nem egy kiragadott sablon, a színészek jól játszanak, vér és félelem van dögivel, és még párhuzam is a 28 nappal későbbel.