Hősünk Mazzy, az egykor menő rádiós szokásos napját kezdi a jelentéktelen kisváros rádiójánál, munkáját pedig két csinos hölgy segíti. Az átlagos napot megpróbálja kicsit feturbózni azzal, hogy reggeli találkozását egy rejtélyes nővel elmeséli a hallgatóságnak, mivel máskülönben nem tudna másról beszélni mint eltűnt macskákról és az időjárásról. A nap a megszokott ütemben folytatódik, a szokásos hétköznapi problémák és párbeszédek lefolyása közben egyre különösebb beszámolók kezdenek beérkezni. Mazzy és társai kezdetben nem veszik figyelembe az értesüléseket, de ahogy egyre több beszámoló érkezik a városból, kénytelenek tudomásul venni hogy úrrá lett az őrület az embereken. Egymásra támadnak, szétszedik a várost, a kis elszigetelt rádióállomás pedig egyre inkább a központjává válik a világvégének. Ahogy futnak be a drámai jelentések, úgy közeledik a tömeg feléjük is.
A tünetek egyértelműek, minden más azonban kérdéses a fertőzéssel kapcsolatban, hőseink pedig a történet egészén a válaszokat keresik. Nem kiszámítható a filmben semmi, nem tudni mi fog történni vagy éppen mi miért történik, de pont ez az ami leköti a nézőt és a teljes figyelmét. A zombi filmek legtöbb megszokott alaptézise (vérrel fertőznek, nem gondolkodnak, stb.) itt nem érvényes, ezért a néző is kénytelen töprengeni a szereplőkkel együtt. Mazzy a totális világvége közepén találja magát, amikor mindenki csak fél információval rendelkezik, Ő pedig az első sorból figyelheti az eseményeket, hogy aztán belebüfögje azokat a mikrofonba.
Közvetlen közelről érezhetjük a félelmet ami a kis stúdióban uralkodik, egészen addig amíg a halál bekopog az ajtón és még tovább. Valódi ijesztgetésekről nem beszélhetünk, mert a készítők nem éltek hirtelen képváltásokkal beszaratlak megszokással, inkább a drámára és a feszültségre élezték ki a hangulatot, és amikor valami igazán félelmetes a filmben, az nem egy pillanatig az, hanem elnyújtják a jelenetet addig amíg már 20 éves létedre képtelen vagy tovább nézni.
A szereplők kidolgozottak, érezhetően erős személyiségek ezért meg is ütköznek egymással néhány témában. A 30-as éveit taposó Sydney és a fiatal segéd Ann kedvelik a korosodó Mazzy-t, tisztelik a nagy rádiós múltja miatt, azonban kénytelenek a rádió megszokott stílusába erőltetni a főszereplőt. Sydney minden alkalommal szigorúan megszólja ha valami számára nem tetszőt hall, ezzel szemben Ann bájos mosollyal veszi tudomásul ahogy Mazzy próbálja feszegetni a határokat. A hármas hangulatos környezetet teremt, mindhárom karakter szerethető és jellemző vonásokkal rendelkezik, tökéletes helyszínt varázsolnak a világvége közvetítéséhez.
Túl sok negatívumot nem tudok mondani. A készítők nagyon jól kijátszották az alacsony költségvetés szabta határokat. Ha egy misztikus, zombi témás filmre vagyunk akkor ez a nekünk való. Sajnos a véres, igazán darabolós részek a filmben elég ritkák, de minden más tökéletes. 8/10.