Ezzel szemben a Tom Sawyer vs. Zombies (aka. The Dead, The Damned and the Darkness) egy teljesen komolynak szánt akció-zombi-horror. Viszont az igazság ennél jóval árnyaltabb, ne kerteljünk, ez a film nagyon rossz. Ha egy átlagosan gagyi filmre számítasz, helyenként viselhető színészi munkával, szövegkönyvvel, vérrel, akcióval, akkor túl magasra helyezted az elvárásokat, ahogy én is.
A rémisztően rossz párbeszédeknél csak a színészi munka rosszabb. Minden kiejtett mondat fájdalmasan értelmetlen, logikátlan, és még végtelen számú párhuzamos univerzumban is életszerűtlen. Egyetlen ember van aki a párbeszédek szempontjából felhúzza az átlagot, a főszereplő nő, aki szerepe szerint süketnéma, tehát nem beszél.
Az úgynevezett történetről azt hinné az ember, hogy egy öt éves kölyök kotorta össze a wc-ből barnázás után, de nem, ezt felnőtt emberek hozták össze, név szerint Barry Massoni (szövegkönyv) és Rene Perez (rendező), a forgalmazó pedig a nevenincs iDiC Entertainment. Érdemes odafigyelni rájuk, az Asylum kezdheti félteni a vérmes küzdelemmel kivívott helyét a filmes kultvilág legalján, mert itt az új kihívó.
A szereplőgárda nincs bőre eresztve, jobbára be kell érnünk a már említett aranyosnak szánt süketnéma fiatal nővel, Stephanie-vel, aki egyben túlélő és egyben áldozati bárány is. Sután mozog, nem hogy túlélési ösztöne de reflexe is alig van. Kihasználva a fiatal nő adottságait, a film rájátszik a perverz szexualitásra. Stephanie indokolatlanul sokat vetkőzik, mindig kilátszik valamije és a bemutatkozó jelenetben rögtön meg akarja erőszakolni valami kövér kezeslábas csöves szaki, alias the Rapist, hivatalos IMDB szereposztás szerint.
A második számú főszereplő egy jóképű terminátor baszógép Sawyer alezredes low-budget vasember szerkóban. Különös ismertetőjele, hogy 24/7 szomorú bánatos pofával néz, kezében pedig terepmintás uzi gépfegyver van, ami látványosan játékpisztoly.
A zombik úgy festenek mintha a nyugati aluljáróból bugáztak volna farsangi jelmezeket. A legtöbb élőhalott nagyon gagyi gumi álarcot visel, halál esetén pedig hol zöld, hol pedig piros művér fröcsköl belőlük, még ezt sem sikerült normálisan megcsinálni.
A jelenetek, ahogy az várható volt, látványosan megrendezettek, minden perc kiszámítható és hamis, semmi izgalmat vagy félelmet nem tartogat a néző számára. Hogy valami átlagosat is mondjak a filmről, a zenét nem mindig rontották el, értsd úgy, hogy akció jelenetben nem A Négy Évszak szól, és szerencsére nem mobiltelefonnal rögzítették a filmet, ezért legalább a képminőség nézhető kategória, még ha a film nem is.
