Zombies: The Begining 1.7

A Zombies: The Begining egy igazán borzalmas, félresikerült mutáns korcsfajzat, amit már az ötlet megszületésekor azonnal meg kellett volna fojtani egy tál szarban. Ez nem történt meg, olyannyira hogy akadt ember aki beállt rendezőnek és leforgatta ezt a kapitális gecihalmot. Ez még hagyján, de vannak olyan idióták akik még meg is nézik, velem az élen. Küldetésemhez híven most akkor felszolítanék mindenkit, hogy óvakodjanak ettől a filmtől, de azért vegyük át pontosan hogy miért is.

Mert szar minden. Illetve a történet viselhető lenne. Nagyvonalakban arról van szó, hogy találnak egy túlélőt az oceán kellős közepén, Sharon Dimao kapitányt, aki aztán felépülve elmeséli az őt foglalkoztató vállalatnak, hogy teljes legénységét és hajóját is elveszítette, amikor egy ismeretlen szigeten kikötve megtámadták őt az élőhalottak. Természetesen a vállalat nem hisz neki, de rászánják magukat hogy küldjenek egy jól képzett katonai alakulatot a szigetre, Sharonnal kiegészülve mint szakértő. A szigetet meg is találják, és szépen meg is halnak ahogy az meg van írva, de Sharon azért megmenekül, és még mielőtt kereket oldana felrobbantja a zombik valamiféle központi méhkirálynő agyát, vagy mi a szart. Na de várjunk csak, hiszen ez ismerős nekem...igen, pontosan ugyanezt már egyszer le is forgatták, csak akkor Alien II néven Sigourney Weaver szereplésével.

Ez a szomorú igazság, a film nem egyszer díszletben és párbeszédben is tök ugyanaz mint a Nyolcadik utas a halál második része, annyi különbséggel hogy itt zombik vannak, és egy szigeten vagyunk. A helyzet viszont az hogy nem ez a legnagyobb probléma a filmmel. A színészi munka egyszerűen pocsék, az emberek állnak mint a tök és mereven robotikusan pofáznak a kamerába, te pedig csak fogod a fejed hogy ez a hülye pina miért ment színészi pályára. A tucatnyi szereplő közül senki nem volt akinek kicsit is elhittem volna a szerepét, a katonák viselkedése pedig egyenesen kétségbeejtő volt, mivel kurvára nem katonaként viselkedtek. Példaként mondva, épület átfésülés közben nem ám falhoz simulva, esetleg egymást fedezve haladtak, hanem mint a birka ovodások cammogva teljesen szabálytalan alakzatban trécselve, ha pedig megláttak valamit mindenki kedve szerint tüzelt és sikított. Nevetséges jelenetek tömkelege, mint például 6-7 katona automata gépfegyverrel felszerelve áll 10-15 zombival szemben, és hiába kilőnek egy teljes tárat, egy zombi nem sérül meg, vagy kerül a földre, pedig a távolság a két tábor között nem több mint tíz méter. 

Néhány jelenet annyira nagyon szar volt, hogy miután végeztem a filmmel lecsekkoltam hogy nem-e véletlenül vígjátékról van szó, mert az sokmindent megmagyarázott volna. Nem is értem, hogy lehet ennyire leszaromra megrendezni egy filmek. A legrosszabb hogy ez itt nem pénz és költségvetés kérdése. A mélyen tisztelt rendezőnek mindössze annyit kellett volna tenni hogy értelmesen rendez, csak minimálisan odafigyel, és nézhető filmet akar csinálni. Ez sajnos távolról sem sikerült, és ha nekiállnék felsorolni a képtelen jeleneteket vagy hibákat akkor elkopna az ujjam. Rég láttam ilyen pocsék filmet, és mindenkit óva intek tőle.

Gangsters, Guns & Zombies - 5.6

A Gangsters, Guns & Zombies egy szagról erősen B kategóriás bugyuta film hatását kelti, a borító semmilyen, a cím egyenesen szar, az előzetest pedig inkább meg sem mertem nézni. Ennek ellenére kifejezetten élveztem a filmet, egészen hangulatos apokaliptikus zombi-horror-vígjáték színes karakterekkel, elég jó színészekkel és igényes zombis sminkesekkel. Szinte minden jeleneten látszik a befektetett munka, bár nyilván a szoros büdzsé miatt nem világbajnok kasszasikerről beszélünk.

A nyitójelenetnél azonnal megtetszett a film, ahol is bemutatást nyernek a legfőbb karakterek, akiket figyelemmel kísérünk a film során. Az egész jelenet hasonlít arra ahogy a Blöff c. filmben rendezték a dolgot, és még a karakterek között is van párhuzam, na de nem baj. Még mindig jobb ha egy film alapul vesz egy jól bevált sémát, aztán csiszol rajta, mint ha nem csinálna semmit. Itt van nekünk Q, a feka sofőr aki első balhéjára készül, Danny, az elegáns valódi gengszer főnök, Tony, az alacsony kövér könyvelőszerűség aki kurvára nem illik a bandába, Muscles a költő lelkű hústorony és személyes kedvencem Crazy Steve, akinek habitusáról a neve is elég jól árulkodik. Később csatlakozik a bandához egy rasszista nagyi és csinos lánya Cassie, és persze csökkenni is fog a létszám idővel. Mivel olyan filmről van szó, amit még érdemes is megnézni, minden spoiler nélkül elárulhatom hogy a történet nem tartogat hatalmas csodákat, de sikerült elérni hogy a nézőt ez ne igazán foglalkoztassa, mivel túlélőink legtöbb lépése vígjátékhoz illően irracionális és logikátlan, de magában hordozza a nevetés lehetőségét. A filmnek másik sarkalatos pontja a világvége, amit ketyós embereink unott leszarom mentalitással vesznek tudomásul, amolyan "ha muszáj akkor muszáj kivinni a szemetet" stílusban. Ennek ellenére szerves része marad a filmnek, és ez főleg a jó statisztáknak és a sminkeseknek köszönhető, gyakran ugranak elő élőhalottak, véreznek, harapnak, futnak és hörögnek ahogy iillik. Nem annyira halálosak mint az igazán szaratós filmekben megszokhattunk, de ez pont így illik bele a filmbe.

Tehát szummázva a dolgot elmondhatjuk hogy remek vázat raktak össze a filmnek, és minden a helyén is volt, én egy valamit azonban hiányoltam; az igazán ütős poénokat. Brit filmről lévén szó tele van tűzdelve a szigetország jellegzetes humor morzsáival, ami alapvetően nem baj, de bőven lehetett volna még fokozni. Talán pont ez az ami miatt a film megmaradt a sűlyesztőben ahelyett hogy kicsit szárnyra kapta volna a hírnév. Az imdb-n elég erősen le lett húzva, nekem azért jobban tetszett, és egyszer nézős unaloműzős vígjátéknak bátran merem ajánlani.

Colin - 3.3

Colin nem egy hősies túlélő, aki hetekig harcolt a zombikkal, aztán mártirként még beintett a halálnak hogy harapott sebek tucatjaival a testén magával rántson 5-6 élőhalottat a film utolsó jelenetében.

Nem, Colin átlagos embernek mondható. Amikor megismerjük, már megharapták és a hangokból itélve a világvége első hullámai söpörnek végig london utcáin. Mint innentől kezdve tudni lehet, Colin nem abban fog segédkezni hogy újranépesítse az emberiséget a porontyaival miután megtisztították a világot a járkálóktól, sokkal inkább az ő szemén keresztül kisérhetjük végig milyen is amikor a rémült túlélők lépten nyomon arcba vágnak egy feszítővassal, amikor mi zombik csak békésen cammogunk a bringasávban. Persze nem ilyen mókás a történet, amiről azt hiszem ennyi elég is.

Életképes a sztori és mondhatni eredeti is, azonban maga a film kivitelezése pocsék. A filmet mintha egy telefonos kamerán keresztül vették volna fel, állandóak a remegú rázkódó közeli jelenetek, semmit nem lehet látni, és még ha erre ráerőltet a félhomány is akkor tényleg olyan mintha a nagy büdös semmit figyelnénk néhány zombi morgással fűszerezve. A fent emlitett dolog elveszi a kedvét a nézőnek, ennél fogva nem lesz félelmetes, nem jönnek át a drámainak szánt képsorok, a párbeszédekről pedig annyit, hogy nincsenek. Kis túlzással ahogy elkezdődik és látszik a gettó minőség a jelenetekben meg a "zseniális" operatőri munka, már várod is a film végét. Ami beszélgetés összesen lefolyt a filmben ahhoz még feliratot készíteni is teljesen felesleges. A színészi munkáról nem tudom mit lehetne mondani, pontosan ennyit.

Cockneys vs. Zombies - 5.1

A halálosan jó Simon Pegg / Nick Frost féle Haláli hullák hajnala óta reménykedve állok neki minden brit zombis paródia horrornak, hátha látok néhány olyan jól sikerült jelenetet mint amit ez a két figura hoz össze rendszeresen. A Cockneys vs. Zombies is egy ígéretes darabként lett beharangozva, sajnos ahogy várható volt a szintet nem üti meg, de lötyögős vasárnap délutáni filmnek elmegy.

Vígjáték ide vagy oda, a poénokat sok helyen kispórolták belőle. Ha már egyszer angol humor, akkor nagy dózis, de itt csak falatokat kapunk, helyette túlzóan sok hisztérikus üvöltözős párbeszéd van a mindent helyettesítő "fuck" szócskával, ami becslésem szerint száz alkalomnál is többször lett felhasználva a film során.

A történet egyébiránt viselhető, semmi fancy vágod, csak a szokásos zombivírus elszabadul egy építkezésen, és a néhány egymás mellé verődött túlélő felszerelkezve nekiáll takarítani. A felvezetés egészen jó, két balhés testvér összeáll egy rendkívül veszélyes feka (természetesen) bűnözővel, hogy kiraboljanak egy bankot. A csapathoz tartozik még a (senkinemtudja hogy milyen) szakértő Davey, és a roppant csinos lakatmester Katy, akit nagyon szeret a kamera. A karakterek jók és eltérőek, a forrófejű feka bűnöző Mickey, egy acéllemezt kapott a koponyájába miután egy Közel-keleti konfliktusban golyót kapott, és most ami szembejön lefejeli, legyen az ember, kisbaba, vagy éppen egy autó. Katy a szokásos magabiztos és határozott nő, aki jól bánik a fegyverekkel és szereti a szűk farmert, a két testvér a szürke gerince a csapatnak, míg Darvey a feláldozható senki, akinek egy jelenetére sem emlékszem. Őszintén szólva meg sem tudnám mondani hogy végül is túlélte-e a filmet a történet szerint vagy sem. Node mindegy.

A bankrablás nem zajlik flottul, ám mielőtt még a rendőrséggel igazán komoly túszdrámát alakítanának ki, kitör a járvány, és szereplőinknek egy egészen más helyzetben kell boldogulniuk. Mellékszálon megkaptuk a két testvér apját, aki egy öregek otthonát (vagy valami olyasmit) irányít. Az elpusztíthatatlan vénember néha puszta kézzel zúzza szét a rátámadó zombik fejét és a nyuggerekből verbuvál túlélőcsapatot, ami aztán a film végére egyesül. Összességében nem rossz, de nem is kiemelkedő. Egyszer nézhető.

Dark Souls - 4.1

Viszonylag új norvég zombis horrorfilm, ígéretes borítóval, jó értékelésekkel és nem egészen amatőr gárdával. Minden igyekezet ellenére azonban a film másodrangú és erősen izzadtság szagú, a történet minden eredetiség ellenére erőltetett és mű, a színészek sokszor bénák, a jelenetek pedig unalmasak.

Történetünk valahol kint északon a picsában játszódik, egy újfajta sorozatgyilkos kezdi munkáját az éj leple alatt, meglehetősek szokatlan támadófegyvere mellett pedig az is megkülönbözteti őt a többi gyilokmestertől, hogy az ő áldozatai visszatérnek a halálból. Zombik, vegetatív bamba nők, akik nem agresszívek, inkább csak lassúak és agyhalottak, ami nem is csoda azok után hogy csavarhúzóval végeztek rajtuk lobotómiát. A rendőrség szokás szerint tehetetlen, senki nem lát semmit, és hiába a harminc áldozat, a nyomozást az egyik áldozat korosodó édesapja viszi véghez. A legidegesítőbb jelenet, amikor végleg elvesztettem a hitem abban hogy a film még jó is lehet, amikor az említett édesapa térképen megjelőlt épületekkel, beszámolóval, sőt még képekkel is bizonyítani tudja hogy a gyilkos hol bújkál, de a nagyon fasz nyomozó csak legyint rá, mondván hülye az öreg.

Töredelmesen bevallom hogy nem voltam még gyilkosság szemtanúja és nem is próbáltam még tálalni a bizonyítékokat a rendőrségnek, de erős a gyanúm (reményem) hogy a nyomozói rendszer azért ennél kicsit életrevalóbban működik. Már úgy értem, ha számításba veszünk minden létező idióta faktort, mint például a nyomozói büszkeség, hogy mindenképpen ő legyen az aki megoldja a bűntényt és ne már egy nyugger a poros kukkerével, akkor is legalább megvizsgálná az orra alá tolt bizonyítékokat, és megnézné a helyszínt. Na de végül is még pár áldozat és tökölés után a földhöz ragadt nyomozó csak rászánja magát hogy ellátogasson a helyszínre, ami olyan nyilvánvalóan a gyilkosságok központja hogy még Google mapsról is látszana, csak valahogy a rendőrségnek nem jutott még ez eszébe. A filmben aztán jön néhány csavar, néhány gyilok, üldözés, káosz és a vegetatív zombik is levetkőzik visszafogott természetüket, hogy teret engedjenek a darabolásnak. Ezzel együtt én nem ajánlom a filmet, csak a ráérősebb, megszállott zombi rajongóknak. Nálunk a norvég film csak kispados.