State of Emergency - 7.2

Mai napra oda jutottunk, hogy annyi zombis film van mint szőrszál a hátadon, és nagyon kevés az ami igazán képes lekötni a néző figyelmét, vagy akár elérni, hogy a film végeztével ne érezzük kidobottnak a rászánt időt. A State of Emergency c. filmről semmit nem hallottam és semmit nem tudtam, a szerény létszámból átlagolt 5.0-ás imdb pontszám távolról sem hízelgő, és a kritikák teljes hiánya sem, de adtam neki egy esélyt, miután a blog talán legfontosabb célja a névtelen filmek bemutatása.

A stáblista feljövetelénél a következő mondat kerekedett ki a fejemben; a State of Emergency a maga módján egy kiváló zombis film! Több szempontból is különleges darab, és ha darabokra szedjük a film elemeit akkor igencsak felemás, példának okáért elég csak megemlítenem a színészi játékot, aminek színvonala a béka feneke alatt volt. Ugyanakkor a kevés pattanásig feszült parás pillanatokban olyannyira kivártak a készítők hogy edzett zombibuzi módjára ösztönből kaptam volna a kezem a szemeim elé, holott még sehol nem volt semmi, csak az erősödő parazene.

Történetünk az Egyesült Államokban játszódik, Montgomery megyében, ahol is egyik reggel arra ébred a lakosság, hogy buzi nagy gombafelhő virít a távolban, és vegyi anyagok kerültek a levegőbe, amire a lakosság egy része már reagált is, zombikká változtak. Ez persze klisé a köbön, de itt kivételesen a katonaság is azonnal reagál, és már másnap elkezdik a mentőakciókat, és ledobálni a mentőcsomagokat a megye egész területén. Persze kitudja mennyire okos dolog ez, alapul véve hogy zombik vannak a szabadban vágod...mindemellett ténylegesen elkezdik kimenteni az embereket a környékről, amit kézzelfogható közelségben is tapasztalhatunk a film során. Főhősünk Jim élete pillanatok alatt átmegy rémálomba, miután jegyesét elveszíti a menekülésben, szerencsére hamar rátalál 3 másik túlélőre, akikkel egy hatalmas raktárba fészkelnek a nagy büdös semmi közepén, és lejátsszák a Holtak Hajnala vidéki kis költségvetésű változatát.

Említettem bizonyos különlegességeket a film kapcsán. Egyik, egész filmre kiterjedő kuriózum a zombik viselkedése, ugyanis az esetek 90%-ban csak bámulnak. Ahogy mondom. Amint te egy nagy raktárépület második emeleti ablakában, pisztollyal a válladon figyelsz, nem próbál meg közelebb jutni, csak áll és bámul téged, az éjszaka közepén viszont arra leszel figyelmes, hogy bemászott a csatorna fedélen keresztül, és a társadból falatozik. Igen, itt ugyanis a zombik a szokottnál jóval nagyobb szinten gondolkodnak, és terveznek. Ennél tovább megyek, időnként még beszélnek is. Ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a démoni megszállt kislány a karón égve még próbál gyermeki hangon az életéért könyörögni, mivel ez az utolsó esélye, esetünkben a zombi nem próbálja meg fejét a falba verve betörni az ajtót, inkább az éjszaka közepén közelebb sétál, és tőmondatokban bekéredzkedik.  Általában egy ilyen vonal rosszul veszi ki magát a filmekben, de nekem is különösen tetszett, ugyanis nem kap nagy szerepet, de mégis a frászt hozza a tudat a klisékből építkező zombis filmeken felnőtt köcsögökre, hogy itt az élőhalottak gondolkodnak is, ösztönük kielégítése miatt. Emellett nem elhanyagolható, hogy futnak is.

Ugyanakkor, a film nagyon lassú lefolyású. Amellett hogy a drámai/thriller hangulat folyamatosan szinten van tartva, egy kezemen meg tudom számolni, amikor szereplőink ténylegesen élőhalottakkal konfrontálódtak, ami másfél órára levetítve elég szegényes, ezért fontosnak tartom kijelenteni, hogy ez itt inkább egy Crazies-Pontypool hibrid, amiben a hangsúly a drámán, és a katasztrófa egészen közeli, egyes személyekre levetített hatásán van a hangsúly, nem pedig a hatalmas mészárszéken, ebből kifolyólag egyáltalán nem biztos, hogy másnak is tetszeni fog. Én mindenesetre merem ajánlani, elnéztem volna még egy darabig.

Harold's Going Stiff - 3.7

A Harold's Going Stiff c. film egy roppant alacsony költségvetésből készült brit horror-vígjáték, amiben én falatnyi humort is nagyon nehezen tudtam felfedezni, horrort pedig még annyit sem. A sehova nem kategorizálható produkció inkább a dráma felé húz, mivel idős és beteg Harold életének lassú tönkremenetelét követhetjük nyomon, amit új ápolónője Penny a páholyból figyel.

Harold betegsége a Stiff, ami durva fordításban merevséget jelent. Sajnos ez nem afféle merevség aminek a férfiember örül. Végtagjait egyre nehezebben tudja mozgatni, és komoly lelki traumát jelent számára, hogy már a fenekét sem tudja elég körültekintően kitörölni, ám ekkor jön Penny, a duci és aranyos ápolónő, aki odaadó munkájával visszafordítja a folyamatot, és Harold szépen lassan gyógyulni kezd. Ez nem is baj, hiszen a betegség következő fázisa a beszédképesség megszűnése, amit hörgés/morgás vált fel, harmadik fázis pedig a teljes zombi lét beteljesülése.

A történet és az események lefolyása rettentően lassú és álmosító, egy falatnyi akció sincs az egész filmben, viszont minden szereplő életébe nyerhetünk egy apró betekintést, és a film egyetlen ereje ebben rejlik, ha az ember elég nyitott, akkor át tudja érezni az egyes karakterek nyomorát. Emellett még akár a történetet is egészen eredetinek lehet tekinteni, hiszen menet közben kiderül, hogy a "merevség" terjedőfélben van és folyamatosan szedi áldozatait, gyógymód egyelőre nincs és egyértelmű forrás sem.

Természetesen ez rettentően kevés ahhoz hogy jó filmről beszéljünk, sőt. Ami igazán halálcsapda, hogy az ember fia leül egy vígjáték-horror-zombi film reményében, és egy drámát kap cserébe egy vénemberrel aki nem tudja kitörölni a seggét. Mellékszálon megkapunk három idiótát, akik közszolgálati munkát teljesítenek, ami lényegében annyit jelent hogy a pusztában szaladgáló zombikat baseball ütővel és csavarkulccsal verik agyon, aztán fényképezkednek a tetemek mellett. Természetesen két szálunk a csúcsponthoz közeledve egymásba fonódik, és egy pattanásig feszült pillanatban Haroldnak választania kell, zombiként kíván meghalni, vagy emberként élni, ésatöbbi.