Az előtörténet mondhatni jól kitalált. Azt kell mondanom hogy teljes mértékben hiánypótlója lehetne a 28 nappal később bizonyos 28 napjára, amikor is kitör az exodus. A gyógyszergyártó nagyvállalat széles körben tesztelni szeretné új szerét, 30ezer embernek adnák be a szurit, merthogy kicsire nem adunk, azonban ez nagyon rosszul sül el, és a tesztalanyok átváltoznak lüktető eres sprintelő gyilkológépekké, valamint mindegyikük profin megtanul parkourozni. Kezdetben az alanyok csak rosszul lesznek, majd végül válságos állapotba kerülnek, leállnak a belső szervek és hasonló finomságok. A mentősök próbálnak segíteni rajtuk, de ahogy sorban átváltoznak már késő bármit is tenni, a város halálra van ítélve. Órákon belül 30ezer zombi lepi el London utcáit, akik harapással terjesztik a kórt. Késő bármit is tenni.
Ahogy az lenni szokott, a legkülönbözőbb túlélők csoportba verődnek és megpróbálják megtervezni a menekülést Londonból. Kapunk idegesítő, önző párt, a gyógyszervállalat verőlegényét, rafkós fenegyereket és frissen szabadult hős szerelmes fegyenc barátját, szerelmét és annak barátnőjét. Bonyodalom van bőven, akárcsak darabolás és félelem, egész jól sikerül átadni a káosz hangulatát az időnként bevágott ordításokkal, szaladgáló örültekkel és biztonsági kamerák képeivel, ahol azt látjuk ahogy néhány szerencsétlen túlélőt üldöznek.
A film jól sikerült, mindenképpen megér másfél órát, de nem tökéletes. A sok-sok gyilkolás helyenként monotonná teszi a filmet, és elunja magát az ember, valamint a karakterek néhány kivételével (Mint például Cole, a gyógyszervállalatnál kérdőjeles munkát végző hős.) nem igazán kidolgozottak, nincsenek rájuk jellemző vonások, ettől a néző nem sajnálja a halálukat, nincs valódi dráma. Sok helyen pedig a filmtörténelemben százszor lejátszott jeleneteket vélünk felfedezni.