Dawn of the Dead (Remake) - 9.4

Az igazi, a megismételhetetlen, az abszolút etalon. Holtak Hajnala. "Miért kezdődött? Hol kezdődött? - senki sem tudja." Illetve de, az egész Miskolcon kezdődött, amikor tizenéves suhancként a Szinvapark mozibejárata előtt suhancoskodtam és megláttam a film előzetesét. Azonnal tudtam hogy nekem ezt a filmet látnom kell. Azóta több mint hét év telt el, de azóta is bizton állíthatom, ez a legjobb zombis horrorfilm.

Amióta a film megjelent, tucatnyi cikk látott napvilágot, ami a szereplők túlélési stratégiáját elemezte. Az ötlet, miszerint egy plázában vészeljük át a zombi apokalipszist nem újkeletű, Romero az azonos c. filmben találta ki a dolgot, a remake-ben mégis sokkal inkább a 20. század erődítménye mint valaha. 

Akármi is történt, és akárhogy is történt, a világ egyik napról a másikra szürreális rémálommá vált. Miután a holtak hajnalán sikerül elmenekülnie wisconsini otthonából, Ana összeverődik a túlélők egy csoportjával, a drabális állat rendőrtiszttel, a bolti eladóval, az utca dörzsölt emberével és orosz kedvesével. Nincs sötétség, kigyulladó lámpák, vad kamerarángatás, vagy a hátunk mögé teleportáló zombik, mégis az első perctől kezdve nyílvánvaló hogyha kiszúrunk egy élőhalottat, akkor szaladnunk kell az életünkért. Ebből következően a szabadban lenni nem túl biztonságos, mentőötletként pedig a kis csapatunk egy plázába veti be magát.
Kisváros, hajnal, még nem nyitott ki semmi. Miért is ne? És tényleg! Egy plázában minden megtalálható, ami ahhoz szükséges hogy átvészeljünk egy hasonló járványt, ha pedig az épület erős ajtókkal, ablakokkal van ellátva, mindemellett teljesen elszeparálható, akkor ez a tökéletes menedék. A film igényes alkotás, nincs hiány zombikban és félelemben sem. Már a hajnali káosz nyitójelenetében megadják az alaphangot, melyet aztán helyenként kis üresjáratokkal megszakítva de fenntartanak. 

Hősnönk Ana jól megformált karakter, amikor kell pörög az agya és nem habozik elvágni az érzelmi szálakat, ugyanakkor megvan benne a női naivitás, miszerint mindaddig védené az embereket ameddig nem törnek az életére. Van esze és talpraesett, a túlélő csoport fenntartását és lehetőleg bővítését szem előtt tartva cselekszik, ezért hamar előlép a csapatból mint iránymutató. Nő révén nem veri agyon a zombikat puszta kézzel, a fegyverekkel sután bánik, de ha menekülnie kell akkor jó döntéseket hoz.
A csoport többi tagja is kidolgozott, kapunk egy rendőrt (Kenneth), aki az a fajta ember aki mellett kifejezetten jó állni egy világvégén, vallásos, becsületes és nyers. Michael egy volt bolti eladó, akiről mint kiderül a holtak hajnala előtt egy senki volt. Hasonlóan irányt mutat mint Ana, de nála nincs meg a női naivitás. Jó helyzetfelismerő, mintha csak gyakorlata lenne benne hogyan kell kezelni a világvégét, a legfontosabb ötletek mindig neki jutnak az eszébe, mint például a barikád, segítségkérő üzenet, és a menekülő útvonal. Emellett még itt van nekünk Andre és orosz várandós kedvese, Luda. Andre a jellemző utcáról beesett fekete gyerek. Sokszor nem gondolkozik cselekvés előtt, ezért néha rossz döntéseket hoz, kedvese fontosabb számára a csoport minden tagjánál, amiből konfliktusa is akad, és sztereotípiának megfelelően jól bánik a fegyverrel. Később a csoport több mint tízre bővül, a jövevények nagy része pedig már nem olyan részletes mint a kemény mag, de megtaláljuk köztük a jellemző gazdag seggfejt, az ártatlan lányt, ennek férfi megfelelőjét, a jó csajt, nyuggereket, és az alternatív hősalakot CJ-t, aki megfelelően önző egy világvégéhez képest, de végül mártírrá válik.

A történet nem unalmas és reális képet fest le a világvégéről (már amennyire eme blog írója, akinek seggén még mindig ott a tojáshéj, meg tudja ítélni mi lenne reális). Tanúja vagyunk annak ahogy szépen lassan megszűnik a kommunikáció, a telefon, tv. A film nem mert hozzányúlni az internethez, ami jóval stabilabb lábakon állt már 2004-ben mint a vezetékes telefon. Ezt a fajta kommunikációs csatornát úgy ahogy van, kioperálták a filmből.

A zombik a filmben pontosan olyanok amilyennek lenniük kell. Vad ösztönlények, akiknek nincsenek érzelmeik, csak az ember húsa csillapítja étvágyukat. Már az első jeleneteknél sikerül lefixálni hogy nagyon veszélyesek, minél inkább el kell kerülni velük a találkozást, ha pedig véletlenül mégis meglátna egy, futás. A terjedésre való információkat a túlélők reális időn belül összerakják, levonják a konklúziókat. A produkció minden szempontból kiváló, minden filmkedvelőnek kötelező darab, egy valamit hiányoltam vele kapcsolatban, a folytatást.