The Demented - 6.8

Ami a film tanulságaként levonható; ha a környéken zombi apokalipszis van folyamatban, hagyd hátra a nőket. Nem jók vágod. Ha éppen egy csapat sprintelő élőhalott van a nyomodban, leülnek sírni a faszom piszlicsáré problémák miatt, emellett mászni, gyorsan futni vagy fegyverrel odacsapni nem tudnak, ha pedig éppen egy pattanásig feszült helyzetben kussban kéne maradni, náluk eltörik a mécses és üvöltve sírni kezdenek, hogy két utcával távolabb is tudják, ti vagytok a zárt ajtó mögött elbújva.

Ettől függetlenül persze a film még lehet jó, és valójában az is. A hangulat és a félelem átjön a képernyőn, de érezhetően nem volt nagy költségvetés mindenre, és ez az amiért a legtöbb hasonló próbálkozás elbukik. Egy egészen jó fiatal színészi gárdát szakítottak a filmhez, olyan nevekkel mint például Michael Welch ( Twilight, Isteni sugallat ), Sarah Butler ( Köpök a sírodra ), és a névtelenebb Brittney Alger valamint Richard Kohnke ( Pitch Perfect ). A játékkal nem is különösebben volt baj, és még a sztori is tetszett, minden jeleneten látszik a befektetett munka, sajnos a büdzsé mérete is.

Történetünk a szokásos módon kezdődik, egy csapat fiatal egy házban verődik össze, hogy átbulizzák az elkövetkező néhány napot, amikor híreket kapnak egy vegyi rakétatámadásról, mi aztán meglepő módon egészen közel hozzájuk csapódik be. Annyi baj legyen, a buli megy tovább, de néhány órával később gyanús elemek tűnnek fel a környéken, először csak egy kutya, majd emberek, a kellemes hétvége rémálommá, a csinos nyaraló pedig nagyon sebezhető erőddé változik. Különösen tetszett, hogy az élőhalottak egészen veszélyesen mozognak a képernyőn, szaladnak, ajtókat és üvegeket is betörnek és nem torpannak meg két méterre az áldozatoktól, hogy növeljék a drámai hatást. Hát, legalábbis nem mindig.

Másik pozitívum hogy nagy területet játszanak be a film alatt, tetszett ahogy a hatalmas nyílt terepet minden hátrányával és veszélyével együtt kijátszották, a sokszor főszerephez jutó feka focista sprintel is a fertőzöttek elől mint aki rendőrségi szirénát hallott, később eljutunk kisvárosba valamint iskolába is a megmenekülés reményében, ahol aztán a rendezők elhitetik velünk, hogy a színes bőrű úriember túléli a történteket. Már éppen álltam volna fel, hogy a falhoz csapjam a laptopomat, de aztán megnyugodtam, persze hogy a boxos nem éli túl. Nem volt ez rossz film, aki szereti az élőhalottakat az akár neki is ülhet.

 

Knight of the Dead - 2.7

Nyilván mindenki tudja, hogy aki ilyen blogot vezet az tulajdonképpen bármilyen rossz filmet képes végigülni aminek csak egy vékony szálon is köze van az élőhalottakhoz, de úgy látszik öregszem. Az igazán szar filmeken már fészkelődök és néha bele is tekerek.

A Knight of the Dead nem ígért sokat, de még azt sem sikerült betartania. Ahogy a film végére értem, kénytelen voltam széttárni a karom és megkérdezni az égieket, mégis mi a faszomról szólt ez az egész? Nem kaptam választ. Ha a világmindenség tudása egy emberi elmévé formálódna, akivel aztán megnézetném a filmet, még ő is felháborodva köpne egyet a képernyőre és vékony hangon anyázni. De kicsit rendezzük a sorainkat és vegyük át részletesen a dolgot.

A kardos középkoros élőhalottas vonal nem mondható újnak, és igazából van benne lehetőség. Sajna én még csak melléfogásokkal találkoztam, nem könnyű feladat a kor világát és az élőhalottakat összekovácsolni, ez alól talán a Sötétség Serege az egyetlen kivétel Bruce Campbell ( Gonosz halott ) főszereplésével. Történetünk valahol UK-ban játszódik, ahol rengeteg Gyűrűk Ura szereplőnek öltözött figurát ismerhetünk meg, akik mennek valahova, valamiért, az út közben pedig teljesen indokolatlanul mindig élőhalottakba ütköznek, amit rendszerint öt perc kardozás követ. Ez ismétlődik a film során nagyjából ötször, míg nem csak egy ember marad, aki aztán ellovagol a picsába.

A stáblista érkezésekor voltak ködös fogalmaim valamilyen kehelyről, amit az egyik figura többször is meglóbált, azt hiszem ennek kulcsszerepe volt abban hogy mit is akartak eljuttatni A-ból B-be, viszont a miért, a hova, a honnan, és a mi a fasz van kérdésekre sajnos nem kaptam választ.

Pozitívumként lehet megemlíteni hogy minőségileg a filmmel nincs különösebb baj, amellett hogy a rettentően gyatrára sikerült harcjelenetek teljesen élvezhetetlenek, legalább az elmondható hogy nem mobiltelefonos kamerával vették fel ezt a csodát. Az élőhalottak nem tűnnek veszélyesnek, inkább olyan helyben toporgó húsevő növények állandó csámcsogással. A horror kategória besorolás sértés magára a filmkategóriára nézve, de még talán a film megnevezés is. Szummázva hosszúra zárt elemzésemet; nem ajánlom senkinek.

 

Z világháború / World War Z - 9.1

Bármekkora nagy zombis film őrült is vagyok, elmondhatom magamról hogy egyetlen élőholtas horror filmet sem volt szerencsém moziban nézni, egészen idáig. Nem véletlen, hiszen ez a kategória nem a nagyközönségnek szánt, a költségvetés pedig általában minimális, mindenféle CGI effektet és komolyabb szereplőgárdát nélkülöz. De most itt van a Z világháború, ami már évek óta foglalkoztatja a hozzám hasonlók elméjét, kezdve az egészen remek Max Brooks könyvtől amely alapul szolgált a filmhez is, a magyarországi jelenetekig, amelyet a lakásomtól mindössze néhány sarokra vettek fel ( és amely aztán nem is került bele a filmbe ).

Mivel olvastam az egészen kiváló könyvet, az elvárásaim magasak voltak, ami nem jó kezdet egy filmhez, pláne hogy trailer alapján nem sok átfedés van a kettő között, de így legalább számomra is lesz benne újdonság. A hatalmas forgatási költségek pedig megkövetelik hogy a film meg is térüljön, azért komolyan aggódtam amiatt is, hogy csupán egy 12+ szolid esti mesét fogok látni néhány elbeszéléssel és szép számítógépes grafikával. Utolsó koporsószögként pedig a visszajelzések is vegyesek voltak a filmről. Mindennek ellenére, piszkosul jó zombis horrorfilm lett belőle.

A legjobb filmek nem nyúlnak a káoszhoz. Káosz alatt pedig magát a nulladik órát értem a fertőzésben, és az azt követő napokat. Ennek oka egészen egyszerű, nem ismerik a káoszt, illetve nem tudják azt elmesélni. A Holtak hajnalában néhány másodperces átvezetést kapunk a káoszon, amíg a következő jelenetben már összeomlott minden, és megszűnt mindenféle segítségforrás. A 28 nappal később egész egyszerűen a káosz után 28 nappal később kezdődik. A Walking Dead, A Zombieland mind-mind kihagyja a káoszt, ezzel szemben a Z világháború teljes egészében a káoszról szól, és minden eddiginél jobban megmutatja azt.

SPOILER VESZÉLY - Jelöld ki a szöveget alább az olvasáshoz
Történetünk Bostonban kezdődik, ahol Garry Lane és családja éppen szokásos napjára készül, minden tökéletes, még a palacsinta is. A hírekben ugyan szó van afrikai zavargásokról, de manapság minden országban van hasonló és az egyébkén is olyan távol van, nincs ok miatta aggódni. Az autóban ülve aztán a világvége megjelenik az után, és a tömegjelenetekben az emberek olyan hatalmas erővel darabolják egymást, hogy Gerry azonnal menekülésbe rántja a családot, majd csodával határos módon kijutnak a káoszból.

Meghökkentően jó és ötletes jeleneteket kapunk, amire kettő példát tudnék felhozni; Gerry visszatartja a zombikat a lépcsőházban, hogy családja egérutat nyerjen, ám szájába kerül a vér. Tudja hogy a fertőzés hamar hat, ezért ahogy néhány másodperc múlva feljut a tetőre a családja mellé, kiáll a ház peremére, és számolni kezd. Először nem értettem mit csinál, aztán döbbentem rá, hogy ő arra várt hogy átváltozzon, és leugorjon. Másik példa, mikor az emberek tömege éppen egy bevásárlóközpontot pucol ki New Jeryes-ben, Gerry családját megtámadják, és ő lelő egy embert. A rendőr ezt észreveszi, és öles léptekkel kezd trappolni Gerry irányába, aki feltartott kézzel kész átadni magát az igazságszolgáltatásnak. A rendőr pedig elsétál mellette, hogy elkezdje pakolni a konzerveket a polcról. Zseniális.

Ahogy történetünk halad előre, Gerry úgy utazza be a világot, hogy a nagyobb jó érdekében megtalálja a megoldást a járvány megfékezésére, utazása során pedig a legkülönfélébb történetekkel találkozik az országok megmaradásáról illetve bukásáról, mint például Észak-Korea története, ahol egész egyszerűen kihúzták minden egyes ember fogát kevesebb mint 24 órán belül. Nincs harapás, nincs fertőzés sem. A történet elmesélése helyett, spoiler jelzéses részemet zárom.

A káosz, az ami különlegessé teszi a filmet, mivel az összes többi attribútumában nincs igazán kivetni való. A zombik játéka remek, a tömegjelenetek pedig erős CGI effektekkel vannak felturbózva, ami ugyan kicsit levon a hitelesség érzetéből, de még mindig nagyon jól visszaadja a lényeget. Trancsírozás és belezés nincs, és nem is hiányzik, a film sokkal inkább történet orientált, a vér hiánya pedig a 16+ mozifilm kategória miatti járulékos veszteség, amit ügyesen nélkülöztek.

A színészi munkában nincsen semmi probléma, ha már olyan nevekkel dobálózhatunk mint Brad Pitt, Mireille Enos (Gangstersquad), de még Matthew Fox is feltűnik a filmben, tudod az állandóan lihegő doki a Lost-ból. Az igazat megvallva, én annyira élveztem, hogy szívesen elnéztem volna másnap reggelig a történet alakulását, de a végkifejlet és bevételek nyomán, én könnyen el tudok képzelni egy folytatást. Mindenkinek ajánlom a filmet, aki szórakozásra, akcióra vagy éppen horrorra vágyik egy kerek és erős történet mellett, aki pedig az élőhalottakat is szereti, annak kötelező többször nézős darab.

DeadHeads - 5.4

A film egy nagyon nehéz területre tévedt, ahol szinte lehetetlen jó filmeket készíteni, egészen pontosan a horror-zombi-vígjátékok vékony mezsgyéjéről beszélek. Van néhány kiugró darab, mint például a Haláli Hullák Hajnala vagy a Zombieland, de nagyjából itt vége is a jelentősebb filmek felsorolásnak. A DeadHeads nem kapott nagy figyelmet, nincs komoly előtörténete és nem túl nagy költségvetésből készült, de mindennek ellenére egészen jónak mondható.

Nem tudtam semmit a filmről a kezdete előtt, de végeredményben kellemes csalódás. A történet egészen kereknek mondható, egy hülye vígjátékhoz képest persze. Nincsenek hatalmas csavarok és kérdőjelek a történetben, ez itt nem a Mátrix vágod, de a kategóriába passzol és élvezhető. Főhősünk Mike, a jófej hősszerelmes akivel jól kibaszott az élet, mivel három éve halott. Nem lenne hosszú sztori ha így is maradna, ezért a film legelején Mike hazatelefonál barátjához Brent-hez, hogy elmesélje neki a nagy hírt, itt a világvége. Persze Mike barátunkat ez nem különösebben érdekli, sokkal inkább rég nem látott szerelme, akinek visszaszerzése válik fő céljává, amihez társakat is talál. A történet során mindenféle kalandokba keverednek, a végkifejlet pedig az említett lánynál ér véget.

A karakterek rendben vannak, Mike az átlagos srác, aki nem nyújt semmi maradandót, mégis körülötte forog a film története, de nincs ezzel semmi baj, mellette a sokkal színesebb egyéniség Brent, aki kalandvágyó idióta természete vonzza a bajt mint nigger a gumibotot. - Én különben nem vagyok rasszista, de a rasszista sztereotípiák mindig remek lehetőséget nyújtanak a polgárpukkasztásra. Ha esetleg bárki számára sértő lenne a megjegyzés, kérésére szívesen eltávolítom. - Fogadott zombijuk Cheese pedig gyököt von a banda értelmi szintjének átlagából, vagyis segg hülye. Mike bár halott, nem tud azonosulni a világvége kannibál hírnökeivel. Jól szituált, disztingvált, teljesen normális jógyerek, csak éppen halott.

A zombik ahhoz képest hogy tulajdonképpen csak háttérként szolgálnak a történethez és nem kapnak nagy szeletet a figyelemből, jól kidolgozottak és remekül sminkeltek, bár hozzá kell tenni hogy volt néhány zavaró baki is a filmben, mint például a Mike és a zombi haverok látványos légzése, amire ugyebár egy halottnak nem igazán lenne szüksége. De ez legyen a legnagyobb probléma. Egy szó mint száz, minden hátrány ellenére a film összerakott kellemes vígjáték, ami szórakozást képes nyújtani a rááldozott másfél óráért cserébe. Egyszer megéri megnézni.

A rémmesék könyve / Creepshow - 6.5

Annak aki láthatta A rémmesék könyvét még akkor, amikor kijött, egy valódi élményben volt része. Egy igazi zseniális ötvözete a zavaró rémisztő horror és vígjáték műfajoknak, nem hiába hirdeti még a borító is, hogy "A valaha volt legjobb szórakozás, félelem közben". Hogy a cikk egészen friss élményekből készüljön, én is nekiültem a filmnek még egyszer, és bár sokat fakult a fénye, még mindig ragyogó klasszikus.

Nem véletlen, hiszen olyan nevek állnak a film mögött, mint George A. Romero (rendező), Stephen King (író), a szereplőgárdában pedig rengeteg bizonyítottan remek színész, mint például Leslie Nielsen (ki ne ismerné..) és Hal Holbrook (Wall Street, Lincoln, Into the Wild). Az erősen történet orientált film több rémisztő rövidfilmből áll, amiket egy másik rövidfilm foglal keretbe. A remekül felépített és megszerkesztett kisfilmek egy percre sem eresztik el a néző figyelmét, bármennyire is öreg és poros legyen az.

Az egyes történetek nagyon színesek és a legkülönfélébb eseményeket mesélik el, a karakterek és a párbeszédek egytől-egyig faszán kidolgozottak, nincs benne rés. Akárcsak egy közel 20 éves Ponyvaregény, egyszerűen nem számít az évtized, mert ha csak egy pillanatra elkapod a beszélgetést, nem ereszt el többé amíg fel nem jön a stáblista.

Ha viszont ennyire jó a film, miért ez a sovány pontszám? Nos egyrészt azért, mert ez itt zombiblog vágod, a kisfilmek pedig 50%-ban szólnak élőhalottakról, ott is csak töredékben. Másrészt azért, mert nem minden testrész időtálló. Bármennyire is remekül kijátszották még a leggagyibb picsarégi villogó ijesztgető effekteket, mégsem elég már a parához. Ha valaki az én perspektívámból tekint a filmre, az majdhogynem tökéletes a maga módján, a szavatossága hosszú mint a konzervbabnak, viszont az íze már nem az igazi, ha kóstoltad a valódit. Ettől a ködös megfogalmazástól eltekintve én bátran merem ajánlani mindenkinek klasszikus nosztalgiázós horrorestre, vagy csupán csak ha valaki szeretné tudni milyenek voltak a jónak számító horrorfilmek több mint 30 éve.

A Little bit Zombie - 6.5

Végre egy remek kis zombis vígjáték, történettel és színes karakterekkel. És ebben most cseppnyi irónia sincs, megnézve a filmet ténylegesen elmondhatom, hogy valóban élveztem és egészen jókat nevettem is. Ugyanakkor jó ha már most tisztázzuk, a film nem említhető egy lapon a Haláli Hullák Hajnala c. filmmel, de átmenetet képez a szaros "b" kategória és az igazán jó filmek között. Vegyük át miért.

A film úgy kezdődik hogy sehogy, valójában magyarázatot a látottakhoz csak jóval később kapunk, de a humorból ízelítőnek elegendő. Alapvetően két szálon mozog a történet, egyiken Max és csinos segédje Penelope Pendleton élőhalottakra vadászik, másikon pedig a Steve és sleppje egy kellemes hétvégét tervez egy elszigetelt nyaralóban. A két történetben viszont van egy kritikus kapocs, Steve élőhalottá változik.

A két csoport összefut, ám sem a rutinos vén róka Max, sem Steve barátai nem sejtik, hogy a nevetséges történettel előálló zombivadászok éppen Steve-t keresik, és egyáltalán azt is nehezükre esik elhinni, hogy élőhalottak léteznek. Steve sem tűnik annak, hiszen beszél, mosolyog, a közérzete kicsit szar, és reggeli közben nagyokat hány barátnője nyakába, de annyi baj legyen. Viszont amikor már macskát és agyakat eszik, a történet kezd hihető közelségbe kerülni a banda számára. A sok párbeszéd és folyamatosan változó történet mellett nem igazán kell unatkozni, gördülékeny minden jelenet és a poénok megszínesítik az alapvetően sztori orientált filmet. Ugyanakkor arra is figyeltek a készítők, hogy az összesen három női szereplő mindegyike feltűnően csinos legyen, és ne maradjanak távol a rivaldafénytől túlságosan sokáig.

Sokan sokfélét mondanak a filmmel kapcsolatban, van aki még mögöttes tartalmat is próbál sulykolni az agyatlan zombivadász és a szimpatikus, valójában ártatlan zombi karaktere mögé, semmi ilyesmiről nincs szó. Ez egy egyszerű komédia, egyik oldalon az idős, intoleráns, fékezhetetlen és néhol barbár Max zombivadásszal, másik oldalon pedig Steve komoly traumát átélt karaktere, akinek nem csak magában lezajló változásokat kell megértenie, de barátait is meg kell győznie arról hogy saját maga ura képes maradni. Tűnhet ez mélynek, de ez nem túlmagyarázott, elrejtett társadalomkritika és nem is szimbólum, csak egy vígjáték, de abból legalább a jobbik. 

Gonosz halott / Evil Dead ( 2013 ) - 7.2

A sztorit már ismerjük; néhány 20as éveikben járó fiatal egy elszigetelt faházban tölt néhány napot akármilyen indokból, majd aztán sikeresen megnyitják a pokol kapuját, esetleg találkoznak az erdő szörnyeivel és elkezdődik a harc a túlélésért, amit rendszerint a csinos lány nyer, aki már az első jelenettől megkülönböztethető a többiektől.

Esetünkben viszont a történet nem mérvadó, hiszen klasszikus Gonosz halott ( 1981 ) remakeról van szó, ami egyike volt az első magára hagyott kabinos erdős filmeknek, így magától értetődik a történet. A kérdés csak annyi, mennyire lesz félelmetes és szavatos. Ebben egészen odatették magukat a készítők. Viszont jó már most tisztázni, hogy nem egy jelenetről-jelenetre átmásolt remakeről van szó, ami plusz pont, hiszen így annak is újdonságot nyújthat, aki már látta az eredetit.

Én láttam, és azért is vártam ennyire a remake-t, mert élveztem és szerettem volna újra átélni. Viszont ahelyett, hogy ugyanazt a sztorit lepörgették volna más színészekkel, kaptam egy helyenként az eredetitől egészen eltérő, jól felépített, folyamatosan szinten tartott rettegést, pont ideális gyilkossággal, démonnal, semmiből előugró szörnyekkel és rengeteg vérrel. Elégedetten hajtottam álomra a fejem, mert jó esélyem volt az éjszaka folyamán további rémálmokra. Amit külön ki lehet emelni, a démoni gyilkosságok brutalitása és egészen megdöbbentő közelisége. A jelenetekben a szörny nem csak a sötétben mozog, hanem az arcodba mászik és annyira részletgazdag képet kapsz róla hogy megszámolhatod a gennyes pattanásokat az arcán. Az undor és brutalitás mellett viszont kapunk sokkot is, mert a filmben lévő démonok és "élőhalottak" nagyon szeretnek ijesztgetni. A színészi játék elmegy, nem volt vele különösebb problémám, a történetben központi helyen álló Mia démoni játéka kifejezetten jó volt, és a sminkesek is jó munkát végeztek.

Azok számára viszont akik csupán egy ütős horror filmek keresnek az estére, szintén remek választás lehet a klisékkel telepakolt, sablonos történetre épülő, mégis erős Gonosz halott remake változata. A blog természetéből adódóan azonban meg kell említeni, hogy nem egy kifejezett zombis film. A szerepet inkább a démonok kapják, meg a pokol kapuja, és hasonló szarságok, azonban a földből kimászó élőhalottak, és a halálból visszatérő megszállt haverok miatt mindenképpen helyet kap a blogon.

Blood Moon Rising - 3.9

A Blood Moon Rising egy nehezen érthető film. Részben azért, mert a 2009-ben bemutatott komédia legalább 20 évvel idősebbnek néz ki,a vizuális effektek egészen borzasztóak, és a "poén" amit a készítők megpróbáltak átadni a film minden jelenetére értendő. Időben egészen közel néztem meg egymáshoz a jelenleg górcső alá vett delikvenst és a Zombik Városa c. 1980-ban készült filmet, és csak nehezen lehetne eldönteni hogy melyik is készült később, hiába a majdnem 30 év különbség.

De van akinek ez bejön, sőt elég sokan akadnak, elég csak a Tarantino féle örökké 90'es évekbeli alkotásokra gondolni. Az ehhez hasonló sajátos humort és világot kedvelők számára a film kiváló választás, mert egészen jó kis Grindhouse koppintásról van szó, persze a történet és minden más silányabb egy fokkal de kamunak jó ez is.

Történetünk egy szabadtéri tűz körül táncolós partiban kezdődik, ahol a korosztály erősen meghaladja a 30-at, és az egész annyira gagyira sikerült hogy gyorsan lecsekkoltam a film készítésének dátumát még egyszer. Ahogy peregnek a porosabbnál-porosabb jelenetek, az ember ráeszmél hogy ez szándékosan ilyen gagyi, és azon a pontot túl már élvezhető a film. A húsos finom hippi picsa Lucy egy zombitámadás szemtanúja lesz a bulin, ahonnan egyenesen képregényrajongó Darrell boltjáig rohan, ahol megismerkedik az említett faszagyerekkel és erősen paraszt akcentusú idős cimborájával. A két karakter aztán elválaszthatatlan Bonnie és Clyde lesz azt leszámítva hogy őket élőhalottak üldözik. Idővel pedig a páros bevállalja a nemes feladatot hogy megmentse a világot, miközben a másik szálon megkapjuk a képsorokat ahogy az ördög ribanca ( aki mellesleg Lucy déd-déd-dédanyja { aki piszok jól tartja magát korához képest } ) éppen mindent elkövet hogy pusztulásba taszítsa, hogy öltönyös szivarozó cápamosolyú emberét kihozza a föld alól, aki mellesleg maga a kibaszott ördög személyesen.

A két szál aztán összefut, bugyuta jelenetek az arcba orrvérzésig. A befejezést nem lövöm le, hátha valakinek kedve támad a filmre, mindenesetre én nem ajánlom.