A film úgy kezdődik hogy sehogy, valójában magyarázatot a látottakhoz csak jóval később kapunk, de a humorból ízelítőnek elegendő. Alapvetően két szálon mozog a történet, egyiken Max és csinos segédje Penelope Pendleton élőhalottakra vadászik, másikon pedig a Steve és sleppje egy kellemes hétvégét tervez egy elszigetelt nyaralóban. A két történetben viszont van egy kritikus kapocs, Steve élőhalottá változik.
A két csoport összefut, ám sem a rutinos vén róka Max, sem Steve barátai nem sejtik, hogy a nevetséges történettel előálló zombivadászok éppen Steve-t keresik, és egyáltalán azt is nehezükre esik elhinni, hogy élőhalottak léteznek. Steve sem tűnik annak, hiszen beszél, mosolyog, a közérzete kicsit szar, és reggeli közben nagyokat hány barátnője nyakába, de annyi baj legyen. Viszont amikor már macskát és agyakat eszik, a történet kezd hihető közelségbe kerülni a banda számára. A sok párbeszéd és folyamatosan változó történet mellett nem igazán kell unatkozni, gördülékeny minden jelenet és a poénok megszínesítik az alapvetően sztori orientált filmet. Ugyanakkor arra is figyeltek a készítők, hogy az összesen három női szereplő mindegyike feltűnően csinos legyen, és ne maradjanak távol a rivaldafénytől túlságosan sokáig.
Sokan sokfélét mondanak a filmmel kapcsolatban, van aki még mögöttes tartalmat is próbál sulykolni az agyatlan zombivadász és a szimpatikus, valójában ártatlan zombi karaktere mögé, semmi ilyesmiről nincs szó. Ez egy egyszerű komédia, egyik oldalon az idős, intoleráns, fékezhetetlen és néhol barbár Max zombivadásszal, másik oldalon pedig Steve komoly traumát átélt karaktere, akinek nem csak magában lezajló változásokat kell megértenie, de barátait is meg kell győznie arról hogy saját maga ura képes maradni. Tűnhet ez mélynek, de ez nem túlmagyarázott, elrejtett társadalomkritika és nem is szimbólum, csak egy vígjáték, de abból legalább a jobbik.
