28 days later - 9.3

A 28 nappal később megjelenésének napja számomra egybe esik a brit zombi horrorfilm ipar megszületésével. Valamilyen szinten a film a napjaink modern, szaladó, veszélyes zombik felvonultatásának úttörője, és bár jó néhány alkalommal megnéztem, a mai napig szívesen nekiülök a filmnek. A Dawn of the Dead remake mellett ez a második kedvencem.

Mit tennél hogyha felébrednél egy kihalt kórházban, és semmi emléked nincs arról hogyan kerültél oda? Főhősünk Jim pontosan ebben a helyzetben van. Ahogy elgyengült teste felett kezdi visszanyerni az uralmat, úgy fedezi fel a környezetét. Üres kórterem, üres folyosók, üres utca, süket telefonok, kihalt egész London. Jim semmit nem ért, rémülten bóklászik a halott metropoliszban, és egyedül a földön heverő újságfoszlányokra hagyatkozhat amikor megpróbálja kitalálni mégis mi történt. Az egész felvezetés kísérteties, hátborzongató, az egyik legjobb bevezetés amit valaha láttam. Jim hamarosan közvetlen közelről megtapasztalhatja, mi a felelős azért, hogy amíg ő 28 napig kómában feküdt egy kórházban, Anglia teljesen elnéptelenedett. Hősünkre rátalálnak a város túlélői is, az eleinte nagyon barátságtalan Selena, valamint kevésbé feszült társa Mark. A két túlélőtől Jim teljes felvilágosítást kap a kimaradt 28 napról. Mint megtudja, nincs már kormány, nincs katonaság, televízió, rádió, internet. Miután a düh kórnak nevezett járvány elszabadult, az evakuációs kísérletek is kudarcba fulladtak és nem maradt más, mint a zombikra hajazó, nyáladzóharapó szörnyetegek, akik semmi mást nem akarnak csak ölni, de azt mindennél jobban. Jim belecsöppen a két fiatal tanácstalan mindennapjaiba, ahogy egy metró aluljáróban lévő kis büfé mögé behúzódva próbálják átvészelni a világvégét. Jobb ötletük nem lévén, megpróbálják felkutatni Jim szüleit, amiből aztán további veszélyes célok fodrozódnak.

Aprólékos képet kapunk arról, milyen is lenne egy hasonló paraméterekkel rendelkező vírus elszabadulása után a világ. Sehol nem biztonságos eléggé és még aludni sem lehet jóformán altató nélkül a félelemtől. A fertőzöttek csupán ösztönlények, de ettől még nagyon veszélyesek, és ha egy csepp vér is a szervezetedbe kerül, másodpercek kérdése és te is olyanná változol. Ezt a túlélőink is pontosan tudják, ennek megfelelően viselkednek minden találkozáskor a zombikkal.

Ahogy halad előre a történet, Jim egyre jobban összekapja magát a kezdeti sokkból, amennyire lehet alkalmazkodik a megváltozott világhoz. Összetalálkoznak Frank-el, a korosodó, jellemző brit édesapával és lányával. Felismerik hogy a nagyvárosban egyre kevesebb esélyük van a túlélésre, kifogyóban a készletek, nincs víz és mindenhol ott vannak a fertőzöttek, ezért útra kelnek egy bizonytalan rádióüzenet irányába egy állítólagos katonai bázishoz, ahol megtalálták az ellenszert. Útjuk végeztével megismerjük milyen is az apokalipszis, amikor már a katonaság sem az embereket védi, hanem saját túléléséért küzd.
Nem fényezem tovább a filmet, aki még eddig valamilyen csoda folytán nem látta volna, annak mindenképpen ajánlott megnézni, mert az egyik legjobb horrorfilm.

Zombie Driftwood - 2.0

Egy 2010-es amerikai produkció, Karib-szigetek, nyár, zombik, tehát minden adott egy normális filmhez. Ennek ellenére a Zombie Driftwood csak egy újabb példány azon filmek közül, amiket időpocsékolás megnézni.

A történet nem halálraítélt, egy kis városrész kocsmáját ismerhetjük meg, ahova is betoppan négy bulizni vágyó fiatal és felpörgeti az unalmas kocsmáros napját. A nap nem átlagos, hiszen pont ekkor találták meg a néhány hete eltűnt nagy luxushajót a part mentén, de a legénység eltűnt. Az egész város a misztikus hajóról beszél, innentől kezdve pedig kitalálható hogy az eltűnt legénység bizony zombiként visszatér.

Idáig tart a film jó része, ugyanis innentől kezdve elkezdődik az agyroncsoló idióta poénáradat. Nagyon kevés az olyan film, ahol a készítőknek sikerült eltalálni a poén és a zombik optimális keverékét, ezek a próbálkozások olyannyira ritkák hogy egy kezemen meg tudnám számolni őket, sajnos esetünkben melléfogtak. Az összes érzelmi hatás amit kiváltott belőlem a film, szummázva egy fél mosolyra lenne elegendő, ami komoly kritika, hiszen az egész film az eltúlzott paródiajelenetek tárháza. Amint a zombik megérkeznek a szigetre, ostrom alá vetik a kocsmát, ahol eddigre már csupán 5 szereplőt találunk. Dan, a kiöregedett kopaszodó rocker kocsmáros, két vendége akik annyira jelentéktelenek hogy nem jegyeztem meg a nevüket, valamint a négy fiatalunk verőlegénye és barátnője. A kis csapat a zárt helyiségben kénytelen felderíteni hogy mi is történik odakint, ami azért is nehézkes mert a tévében szinte csak a zombik műsorait lehet látni...

...Várj, mi? Igen.

Amint a zombik megérkeztek a szigetre, elkezdték forgatni saját műsoraikat, ahol gügyögve feszegetnek olyan témákat, hogy a kormány miért ellenzi annyira a zombik jelenlétét, és hasonlók. A film egészen közel sodort ahhoz hogy agyfaszt kapjak az érdektelenségtől, mázlimra azonban csak 70 percet kellett kibírnom. A bő egy óra alatt megtudhatjuk többek között azt is, hogy a rendőrség fél beavatkozni a zombi incidensbe, mert valamilyen megfontolásból turistának tekintik őket, és ártana a sziget turizmusának ha nekiállnának kaszabolni őket. Erre legjobb hangulatomban is azt mondanám, hogy túlzásba vitték a poénkodást a készítők.
A zombik viselkedését mindenki el tudja képzelni a fent olvasható rövid kis elemzés után. Táncolnak, söröznek, időnként harapdálnak is, sajna nem eleget. A Zombie Driftwood produkciót mindenki messziről kerülje el, aki szeret jókat nevetni vagy éppen borzongani egy filmen. Teljesen mind1 a környezet vagy a hangulat, ez egy szar.

Plaga Zombie 2 - Mutant Zone - 1.8

Van egy olyan rossz szokásom, hogyha a merevlemezre került egy film, legyen az bármilyen szar, addig nincs gyomrom letörölni amíg meg nem néztem. Ez a szokás vezetett ahhoz is hogy rászántam magam a PZ 2-re. Óriási közhely hogy a folytatás mindig rosszabb mint az első rész, esetünkben ez szerencsére lehetetlen lett volna, úgyhogy viszonylagos nyugalommal kezdhettem a 100 perces remekművet.

Amilyen pocsék volt az első rész mindenre fel voltam készülve, de szerencsémre a készítők kicsit összerázták magukat és egy fokkal jobban összetákolt "filmet" adtak ki a kezük közül. A történet pontosan ott folytatódik ahol az első véget ér, adott a kisváros, adott a zombi kór, és három túlélő. Na most a három túlélővel annyi a probléma hogy kettő közülük meghalt az előző részben, akik most váratlanul és mindenféle magyarázat nélkül feltámadnak. Itt van nekünk Bill, a 23 éves medikus és az agy a csapatban, Max, a finoman szólva is elmebeteg idióta, valamint John West, a kövér, testhezálló leopárdmintás pizsamában riszál az egész film alatt, ő egy egykori neves pankrátor, akinek a nagysága előtt a film több szereplője is meghajol. Igazság szerint felesleges lenne kitérnem a film hiányosságaira, vagy a hibákra, mert reggelig gépelhetnék.

Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy itt egy paródiáról van szó, nem pedig vérbeli horrorról. Az a fajta gyengeség azonban öröklődött az első filmről, hogy egy darab vicces jelenet sincs a filmben, inkább fárasztó szar helyzetkomikumok. Felruházták a zombikat emberi tulajdonságokkal, karatéznak, nevetgélnek, mentségként szolgálhatna hogy a film régen készült, akkoriban talán még ezt viccesnek találták.
Összességében minden téren jobb a film mint elődje, de még mindig rettentően szar. Ha belegondolok hogy ez az alkotás egy évvel előzi meg a 28 days later-t, még inkább szembetűnik hogy nagyon mellé nyúltak akik leforgatták ezt a filmet.

Plaga Zombie - 1.2

Számomra teljesen névtelen spanyol alkotás, ami meglepően jó értékelést kapott az imdb-n, és több egyén toplistájában is benne van a legjobb 10 zombifilmben. Miután megnéztem a filmet, komoly kétségeim támadtak ezeknek az embereknek az épelméjűségéről, és megmagyarázhatatlan számomra, hogyan lehet 5.6-os értékelése a legnagyobb filmes adatbázissal rendelkező weboldalon.

Bár a film nyilvánvalóan nagyon alacsony költségvetésből készült, meggyőződésem hogy néhány barátommal a nulláról, csupán kölcsönkért kamerákkal és kellékekkel színvonalasabb filmet tudnánk készíteni. Nagyzolásnak tűnhet, de így van. 

Egy valamilyen külvárosban, vagy legalábbis kisvárosban találjuk magunkat, ahol a semmiből elkezdődnek a megbetegedések. Meglepő módon mindenki lusta orvost hívni, ezért egyedül a John West diagnózisában bízhatnak, aki azonban semmi konkrétat nem tud megállapítani a betegekről. Elkezdődik a rohadás, sorvadás, aztán delikvenseink egyesével átvedlenek zombivá. Történik néhány haláleset, és egy pillanat erejéig felmerül hogy talán hívni kéne a rendőrséget. Áhh inkább mégse, minek. A filmre jellemző hogy mindenki irreálisan buta, teljesen valószerűtlen döntéseket hoznak, a párbeszédek fájdalmasan szarok, szerencsére nincs belőlük túl sok. Idővel már az is megfordult a fejemben hogy ez tulajdonképpen egy paródia, de végül is letettem róla mert egy kicsit is vicces rész sincs benne.

A zombik köpködnek, nyálkásak, veszélyesek, az a baj hogy emellett nevetgélnek, piálnak, karatéznak, sőt még pókereznek is. Ami ráadásként teljesen nézhetetlenné tette a filmet az a borzasztó gyenge kivitelezés. Igazság szerint lehetne itt remek történet, párbeszédek, darabolás, az embernek minden jelenetnél az jár a fejében hogy ez mekkora egy reménytelen szar. Egyetlen pozitívumként tudom megemlíteni, hogy a film csupán 69 perces.

ZMD - Zombies of Mass Destruction - 6.1

A Zombies of Mass Destruction egy nevenincs amerikai zombi komédia, ami ebben a kategóriába mindenképpen a jobbak közé sorolandó. Vannak olyan filmek, amiket vígjátéknak mondanak, de egy eredeti poén sincs bennük és szenvedés megnézni. A ZMD kategóriákkal jobb, és simán élvezhető, eredeti poénok vannak benne.

Történetünk egy tökéletes amerikai kisvárosban játszódik, ahol két fő szálon követjük végig a világvégét, amik csak az apokalipszis utolsó jelenetében kapcsolódnak össze. Egyrészről adott Frida, az egy hónapja egyetemről hazatért lány, aki egyedüliként képviseli a józan észt és a hétköznapi viselkedési normákat. Szerencsénkre az idióta szomszédság rendre megtalálja őt a hülyeségével, nem egyszer bocsánatot is kérnek tőle az iraki háború miatt, ő pedig nem győzi válaszként adni hogy ő amerikai, az apja pedig iráni. A helyzetkomikumokon jól lehet szórakozni a káosz előtt és után is szerencsére.

Másik szálon találjuk Joe-t és Lance-t, akik szintén most értek a kisvárosba, méghozzá azzal a szándékkal hogy bevallják Joe anyjának, egy párt alkotnak, vagyis melegek. Mifelénk nem rajongunk a buzikért, de a film kedvéért hajlandó voltam eltekinteni ettől a kis mellékszáltól, mivel cserébe a két hombár remek agyzsibbasztó poénokkal dobta fel a filmet.

Bár nem túl eredeti, azért elmondható hogy a filmünk történetének képzeletbeli fogaskereke egészen jól pörög a sok vértől, és sikerül végig fenntartani a figyelmet. Még az apokalipszis előtt látszódnak jelei annak, hogy a kisváros néha túlságosan is tökéletes, de miután az élőhalottak ellepik az utcákat, a bolond szomszédság nem csak idegesítő lesz, hanem közveszélyesen hülye is. A vicces jelenetek néha már átcsapnak véresbe, és néha-néha egy jóízű nevetés után megfogalmazódik egy mondat az ember fejében; "ejj bazmeg ez azért fájhatott."
A karakterek mókásak, mindenkinek megvan a maga helye a történetben. Főszereplőink képviselik a hétköznapi embert, a gond velük csupán annyi hogy nem illenek bele a kisváros kicsinyes, konzervatív, pszichotikus összképébe, ezért a többség idegenként tekint rájuk és meg is kapják magukét az apokalipszis miatt. Ez ad egyfajta alap idegesítő konfliktust a filmnek. A zombikkal sincs különösebb gond. Általában a véres horrorfilmekben érzékeny vagyok arra hogyha sétálgató élőhalottakat akarnak beállítani veszélyesként, miközben simán el lehetne sétálni mellettük, de itt nem volt vele probléma hiszen nem az ijesztgetés a fő célja a filmnek. Pont annyira félelmetesek és veszélyesek, amennyire lenniük kell.

Minden pozitívum ellenére azt kell mondjam a film egy egyszer-kétszer megnézős film, amin az ember jól elszórakozik ha értékeli az ilyesféle agyzabáló elborult humort, de másodszor már minden poén unalmas ..

Dawn of the Dead (Remake) - 9.4

Az igazi, a megismételhetetlen, az abszolút etalon. Holtak Hajnala. "Miért kezdődött? Hol kezdődött? - senki sem tudja." Illetve de, az egész Miskolcon kezdődött, amikor tizenéves suhancként a Szinvapark mozibejárata előtt suhancoskodtam és megláttam a film előzetesét. Azonnal tudtam hogy nekem ezt a filmet látnom kell. Azóta több mint hét év telt el, de azóta is bizton állíthatom, ez a legjobb zombis horrorfilm.

Amióta a film megjelent, tucatnyi cikk látott napvilágot, ami a szereplők túlélési stratégiáját elemezte. Az ötlet, miszerint egy plázában vészeljük át a zombi apokalipszist nem újkeletű, Romero az azonos c. filmben találta ki a dolgot, a remake-ben mégis sokkal inkább a 20. század erődítménye mint valaha. 

Akármi is történt, és akárhogy is történt, a világ egyik napról a másikra szürreális rémálommá vált. Miután a holtak hajnalán sikerül elmenekülnie wisconsini otthonából, Ana összeverődik a túlélők egy csoportjával, a drabális állat rendőrtiszttel, a bolti eladóval, az utca dörzsölt emberével és orosz kedvesével. Nincs sötétség, kigyulladó lámpák, vad kamerarángatás, vagy a hátunk mögé teleportáló zombik, mégis az első perctől kezdve nyílvánvaló hogyha kiszúrunk egy élőhalottat, akkor szaladnunk kell az életünkért. Ebből következően a szabadban lenni nem túl biztonságos, mentőötletként pedig a kis csapatunk egy plázába veti be magát.

Kisváros, hajnal, még nem nyitott ki semmi. Miért is ne? És tényleg! Egy plázában minden megtalálható, ami ahhoz szükséges hogy átvészeljünk egy hasonló járványt, ha pedig az épület erős ajtókkal, ablakokkal van ellátva, mindemellett teljesen elszeparálható, akkor ez a tökéletes menedék. A film igényes alkotás, nincs hiány zombikban és félelemben sem. Már a hajnali káosz nyitójelenetében megadják az alaphangot, melyet aztán helyenként kis üresjáratokkal megszakítva de fenntartanak. 

Hősnönk Ana jól megformált karakter, amikor kell pörög az agya és nem habozik elvágni az érzelmi szálakat, ugyanakkor megvan benne a női naivitás, miszerint mindaddig védené az embereket ameddig nem törnek az életére. Van esze és talpraesett, a túlélő csoport fenntartását és lehetőleg bővítését szem előtt tartva cselekszik, ezért hamar előlép a csapatból mint iránymutató. Nő révén nem veri agyon a zombikat puszta kézzel, a fegyverekkel sután bánik, de ha menekülnie kell akkor jó döntéseket hoz.

A csoport többi tagja is kidolgozott, kapunk egy rendőrt (Kenneth), aki az a fajta ember aki mellett kifejezetten jó állni egy világvégén, vallásos, becsületes és nyers. Michael egy volt bolti eladó, akiről mint kiderül a holtak hajnala előtt egy senki volt. Hasonlóan irányt mutat mint Ana, de nála nincs meg a női naivitás. Jó helyzetfelismerő, mintha csak gyakorlata lenne benne hogyan kell kezelni a világvégét, a legfontosabb ötletek mindig neki jutnak az eszébe, mint például a barikád, segítségkérő üzenet, és a menekülő útvonal. Emellett még itt van nekünk Andre és orosz várandós kedvese, Luda. Andre a jellemző utcáról beesett fekete gyerek. Sokszor nem gondolkozik cselekvés előtt, ezért néha rossz döntéseket hoz, kedvese fontosabb számára a csoport minden tagjánál, amiből konfliktusa is akad, és sztereotípiának megfelelően jól bánik a fegyverrel. Később a csoport több mint tízre bővül, a jövevények nagy része pedig már nem olyan részletes mint a kemény mag, de megtaláljuk köztük a jellemző gazdag seggfejt, az ártatlan lányt, ennek férfi megfelelőjét, a jó csajt, nyuggereket, és az alternatív hősalakot CJ-t, aki megfelelően önző egy világvégéhez képest, de végül mártírrá válik.

A történet nem unalmas és reális képet fest le a világvégéről (már amennyire eme blog írója, akinek seggén még mindig ott a tojáshéj, meg tudja ítélni mi lenne reális). Tanúja vagyunk annak ahogy szépen lassan megszűnik a kommunikáció, a telefon, tv. A film nem mert hozzányúlni az internethez, ami jóval stabilabb lábakon állt már 2004-ben mint a vezetékes telefon. Ezt a fajta kommunikációs csatornát úgy ahogy van, kioperálták a filmből.

A zombik a filmben pontosan olyanok amilyennek lenniük kell. Vad ösztönlények, akiknek nincsenek érzelmeik, csak az ember húsa csillapítja étvágyukat. Már az első jeleneteknél sikerül lefixálni hogy nagyon veszélyesek, minél inkább el kell kerülni velük a találkozást, ha pedig véletlenül mégis meglátna egy, futás. A terjedésre való információkat a túlélők reális időn belül összerakják, levonják a konklúziókat. A produkció minden szempontból kiváló, minden filmkedvelőnek kötelező darab, egy valamit hiányoltam vele kapcsolatban, a folytatást.

The Dead Undead - 2.9

A halott élőhalott. Mindig meglepődök a zombifilmeket névadóin, mert amikor már azt hinné az ember, hogy nem létezik több permutáció az angol nyelvben amit ne használtak volna fel, megint kitalálnak valamit. A halott élőhalott vámpír beütésű zombik, vagy zombi beütésű vámpírok elől menekülő fiatalok/katonák néhány napját meséli el. Próbálhatnék most nagyon szofisztikált lenni, de valljuk be őszintén, ez egy szar.

Adott 5 fiatal, akik valamilyen okból a nagy büdös semmi közepére mennek nyaralni, egy hotelbe költöznek az erdő közepén, ahol semmiféle személyzetet nem találnak, és nagy örömüket lelik abban, hogy a part melletti retkes kis tóban fürödhetnek. Én már itt is ráncoltam a szemöldököm, de ezután elkezdődik a cselekmény, előkerülnek a zombik/vámpírok(?) és a semmiből feltűnik 5 katona is. Ettől a ponttól kezdve a film másról sem szól, minthogy a katonák halomra lövik az érkező zombikat, hol gépfegyverrel, shotgunnal, gránáttal, machetevel. Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogyha mi a semmi közepén vagyunk, honnan a több száz rohangáló hulla? Másik dolog amit sajnos észrevettem, hogy a film során folyamatosan mondogatják a katonák, hogy fogy a lőszer, (nem is csoda, olyan lövöldözés után amilyet a filmben láthatunk, minimum bokáig kéne járkálni a felhasznált lőszerben) de az soha nem fogy ki teljesen a csodafegyverekből. A film végére azt a konklúziót sikerült levonnom hogy a katonák Tripoli városát is bevehetnék ekkora arzenállal.

A történet sablon. Nem is kap túl sok figyelmet, a készítők próbálták elterelni róla a hangsúlyt a folyamatos durrogtatással, de ettől sajnos még nyilvánvalóan szar. Több szót erre nem is nagyon tudok fecsérelni.
A karaktereink katonák, ennek megfelelően nem is nagyon látunk rajtuk sok érzelmet, minimális kidolgozottság azonban érezhető. Minden katonára van néhány egyéni jellemző tulajdonság, ami alapján mondhatom, hogy meg lehet őket különböztetni egymástól őket akkor is, ha zsákot húznak a fejükre. A zombik maguk nem sok vizet zavarnak, tekintve hogy legtöbbjükbe egy fél tárat tunkolnak gépfegyverrel, de a darabolós machetes jeleneteknél is olyan érzésem volt, mintha a retro Power Rangers egyik bunyóját nézném, ahol a ellenfelek csak ugrálgatnak a főhős körül, várva hogy az kikapja a tömegből és lerúgja a földre. Mondanom sem kell hogy a Power Rangers sem volt túl félelmetes.

Összességében a film alulról súrolja a nézhető kategóriát, de még éppen hogy nem éri el, ezért nem is nagyon ajánlom senkinek. Az egyetlen jó pont a csinos túlélő lány volt, akinek mindene a helyén van. Sajnos mindent elmond a filmről hogy szívesebben néztem őt mint bármelyik más jelenetet.

I am Omega - 3.1

A film egy Asylum produkció. Ezzel sokaknak mindent el is mondtam. A többiek számára; az Asylum egy filmeket gyártó valami, ami bizonyos körökben hírhedtnek számít. Van is erre oka, hiszen olyan produkciókkal hívta fel magára a figyelmet, mint a Titanic II, Battle of Los Angeles (Battle: Los Angeles koppintás), Paranormal Entity (Paranormal Activity koppintás), 100 million BC, Mega Piranha, Mega Shark vs Crocosaurus és hasonló szépségek. Azért is szeretjük különösen az Asylum-ot, mert permanensen minden filmnél hozza a borzasztó gagyi szar minőséget minden téren. Nos ez most sincs másképp.

Adott egy sablon történet, amiben szerepel egy világvége, egy vírus, egy magányos harcos, aki minden fegyvernemhez és a pusztakezes harchoz is ért, mindig jól dönt, és mindenkit megöl, valamint adott a törékeny nő, aki természetesen a vérében hordozza az ellenvírust. Mondanom sem kell semmit a történetről, már mindenki tud mindent.
Az utcán szaladgáló valamik nem zombik, mutánsos vírusos emberek, akik betöltik a boxzsák szerepét a filmben. Számtalan módon elhaláloznak, hol nunjakuval, hol puszta kézzel, hol gépfegyverrel darabolják szét őket, de mindegyikük közös tulajdonsága hogy nem ijesztő. Csupán zavaró tényező, mint a verekedős filmekben a maszkos akárkik, akik a főhős életét nehezítik. Ott van, él, de két pofon után már halott és teljesen nyilvánvaló hogy veszélytelen a főszereplőre.

A szereplők semmik, egyrészről összesen 6 embert látunk a film során, ebből 2 rögtön elhalálozik, ez még önmagában nem baj, de mindenki nagyon szürke és semmilyen. Elhaláloznak azt annyi. A főhös viszont igazi gladiátor, puszta kézzel üti a fertőző embereket, majd finálé gyanánt bekap három golyót egyik jóakarójától, de nem hogy meghalna, néhány óráig vergődik, alszik egyet, mivel orvosi segítséget nem kap, inkább betolja a nem induló autóját, üldözésbe kezd, majd puszta kézzel szétveri ellenfeleit egy ránézésre elég súlyos vascsővel. Mindezt alig lihegve. 3 golyóval a testében bazmeg? Asylum.

Zombie Nation - 1.1

Igen megérkezett! Itt a Zombie Nation (Zombi nemzet) c. kasszasiker értékelése. Aki nem ismerné a filmet, annak elárulom hogy zombi fanok körében hírhedt műről van szó, a szépséghiba annyi a dologban hogy ez nem azért van mert annyira jó lenne. Sokkal inkább köszönhető ez az 1.6 !!!-os imdb.com értékelésnek, mellyel a film a 7. legrosszabb horror film az oldal adatbázisában. Vagyis hivatalosan kijelenthető hogy a legrosszabb zombis film is egyben. Ezen információk és józan ítélőképességem teljes birtokában ültem neki megnézni a filmet, és elöljáróban azt kell mondanom, tényleg ez a legrosszabb.

Egy kisvárosba csöppenünk, ahol a történet központi szálán néhány rendőrt fogunk figyelemmel kísérni. Egy velejéig romlott rendszerről van szó, ahol egyik főszereplőnk gyerekkorban elszenvedett sérelmei miatt öli a fiatal csinos nőket, mindezt rendőrtársa szeme láttára. Joe Singer járőr mit sem törődik kötelességeivel, koholt indokokkal fogja be a nőket, és viszi őket raktárába, hogy aztán egy táskában kivigye holttestüket. Társa Vitaliano gyanakvással nézi Joe dolgait, és rászánja magát hogy elmondja főnökének. Pechére mint kiderül egyedüliként próbálja meg végezni rendőri kötelességét, mert mindenki, beleértve a titkárnőket és a rendőrkapitányt is korrupt. A kövér recepciós nő már-már unottan adja meg a legújabb ártatlan személyazonosságát akire majd rákenhetik a gyilkosságokat. A meggyilkolt nők aztán az utolsó 30 !! percben felélednek, és megölnek számszerint 3 !! embert.

A történet maga is elég rossz, azonban a kivitelezés és úgy tulajdonképpen minden más is pocsék. A film egésze (kivéve persze a szabadban forgatott jeleneteket) egy raktárban játszódik, a boltok, a rendőrőrs és a raktár egy ugyanaz a raktár csak más díszlettel. Ezt csupán megemlítem, elvégre nem lehet minden rendezőnek pénze városrészeket kibérelni a forgatáshoz, de sajnos nagyon látszott. A verekedések olyan látványosan megjátszottak, amire nem tudnék példát mondani más filmekből.

A zombi hölgyekkel is komoly problémák vannak. Kezdve attól, hogy kisminkelve, egy darab kosz és gyűrődés nélkül kimásznak a földből, addig hogy beszélnek és flörtölnek, végül pedig beállnak rendőrnek.
A fenébe is, tulajdonképpen az egész film minden jelenetét felsorolhatnám mint negatívum, de inkább nem teszem. Összegzésként azt tanácsolom mindenkinek hogy távolról kerülje el a filmet. Horrorkedvelő társaságok azt gondolhatják, hogy egy ilyen rossz filmet még poén is lenne megnézni, de nem az. Én magam már edzett horrorfilm nézőnek vallom magam, láttam sok nagyon rossz filmet, ez mindegyiken túltesz.

Severed - Halálos árnyak - 3.8

Eltöprengtetek már rajta milyen lenne egy zombi apokalipszis egy olyan erdőben ahol favágók dolgoznak? Én sem. A Severed aka Halálos árnyak c. csoda mintapéldája a tömegszámra gyártott zombis horrorfilmeknek. Sablon történet, ijesztgetés, butaságok és olyan rossz kivitelezés hogy az ember a film végén már azt kívánja, bár őt is szét tépnék a zombik, hogy ne kelljen tovább nézni ezt a szutykot.

Egy fakitermeléssel foglalkozó nagyvállalat genetikailag próbálja elérni hogy a fák gyorsabban és nagyobbra nőjenek. Ez persze balul sül el, egy baleset után az egyik favágó vérébe kerül a szer, és pillanatok alatt átalakul az erdő a zombik vágóhídjává. A túlélők egy csoportba verődnek, hogy megpróbálják átvészelni a nem átlagos munkanapot. Természetesen semmiféle segítség nem jön, mobiltelefon, rendőrség, mentők nem léteznek, csak a túlélők, a zombik és a láncfűrészek. Adott a vállalat vezetőjének a teljesen jellemtelen fia Tyler, a helyi keménykötésű fekete főnök Mac, a genetikai kutatásokat végző piponya Carter, a megszállott favédő Rita, valamint sok-sok kiegészítő senki akik majd szépen lassan elhullanak a film során. A helyszín mondhatni jónak, hiszen egy rakat favágó baltákkal és láncfűrészekkel egészen jó összetétel a zombik ellen, azonban itt valamilyen oknál fogva mindenki őrülten futni próbál, ahelyett hogy darabolna. Az egyetlen valamirevaló ölést is a hölgy túlélőnk követi el, miközben a kőkemény főnök zokog a háta mögött...

Amint feltűnnek a zombik, itt is elkezdődik a vad kamerarángás, megpróbálják félelmetesen feltüntetni a mutánsokat, de néhány jelenetnél nagyon jól látszik hogy ők valójában csak hörögnek és totyognak, lassan, körülményesen. Jelen filmre is igaz, hogy teljesen kivonja a félelmet a tudat, hogyha akarnák a túlélők elsétálhatnának a zombik mellett.

Igazság szerint, van a filmben mindenből egy kicsi, de nem több. Szürke karakterek, sablon történet, béna zombik, semmi gyilok, semmit nem veszít az ember ha kihagyja.

Pontypool - 8.0

Pontypool...Pontypool...Mi is az a Pontypool. Nem más mint egy kanadai kisváros ahol az ég világon semmi nem történik. Ó dehogynem! Soha nem hallottam előtte a filmről, megnézve a borítót pedig valamilyen horror-vígjáték végkifejletre gyanakodtam, ezért is voltak minimális elvárásaim. Talán ennek is köszönhető hogy a film pozitív csalódás lett.

Hősünk Mazzy, az egykor menő rádiós szokásos napját kezdi a jelentéktelen kisváros rádiójánál, munkáját pedig két csinos hölgy segíti. Az átlagos napot megpróbálja kicsit feturbózni azzal, hogy reggeli találkozását egy rejtélyes nővel elmeséli a hallgatóságnak, mivel máskülönben nem tudna másról beszélni mint eltűnt macskákról és az időjárásról. A nap a megszokott ütemben folytatódik, a szokásos hétköznapi problémák és párbeszédek lefolyása közben egyre különösebb beszámolók kezdenek beérkezni. Mazzy és társai kezdetben nem veszik figyelembe az értesüléseket, de ahogy egyre több beszámoló érkezik a városból, kénytelenek tudomásul venni hogy úrrá lett az őrület az embereken. Egymásra támadnak, szétszedik a várost, a kis elszigetelt rádióállomás pedig egyre inkább a központjává válik a világvégének. Ahogy futnak be a drámai jelentések, úgy közeledik a tömeg feléjük is.

A tünetek egyértelműek, minden más azonban kérdéses a fertőzéssel kapcsolatban, hőseink pedig a történet egészén a válaszokat keresik. Nem kiszámítható a filmben semmi, nem tudni mi fog történni vagy éppen mi miért történik, de pont ez az ami leköti a nézőt és a teljes figyelmét. A zombi filmek legtöbb megszokott alaptézise (vérrel fertőznek, nem gondolkodnak, stb.) itt nem érvényes, ezért a néző is kénytelen töprengeni a szereplőkkel együtt. Mazzy a totális világvége közepén találja magát, amikor mindenki csak fél információval rendelkezik, Ő pedig az első sorból figyelheti az eseményeket, hogy aztán belebüfögje azokat a mikrofonba.
Közvetlen közelről érezhetjük a félelmet ami a kis stúdióban uralkodik, egészen addig amíg a halál bekopog az ajtón és még tovább. Valódi ijesztgetésekről nem beszélhetünk, mert a készítők nem éltek hirtelen képváltásokkal beszaratlak megszokással, inkább a drámára és a feszültségre élezték ki a hangulatot, és amikor valami igazán félelmetes a filmben, az nem egy pillanatig az, hanem elnyújtják a jelenetet addig amíg már 20 éves létedre képtelen vagy tovább nézni.

A szereplők kidolgozottak, érezhetően erős személyiségek ezért meg is ütköznek egymással néhány témában. A 30-as éveit taposó Sydney és a fiatal segéd Ann kedvelik a korosodó Mazzy-t, tisztelik a nagy rádiós múltja miatt, azonban kénytelenek a rádió megszokott stílusába erőltetni a főszereplőt. Sydney minden alkalommal szigorúan megszólja ha valami számára nem tetszőt hall, ezzel szemben Ann bájos mosollyal veszi tudomásul ahogy Mazzy próbálja feszegetni a határokat. A hármas hangulatos környezetet teremt, mindhárom karakter szerethető és jellemző vonásokkal rendelkezik, tökéletes helyszínt varázsolnak a világvége közvetítéséhez.

Túl sok negatívumot nem tudok mondani. A készítők nagyon jól kijátszották az alacsony költségvetés szabta határokat. Ha egy misztikus, zombi témás filmre vagyunk akkor ez a nekünk való. Sajnos a véres, igazán darabolós részek a filmben elég ritkák, de minden más tökéletes. 8/10.

Mortuary - Halottasház - 3.5

A film tökéletes példája a "b" kategóriás horrorfilmeknek. Egy összesített ranglistában találtam rá, mint zombis horrorfilm. Való igaz, volt benne néhány élőhalott (fel is dobta a filmet), de ez kevésnek bizonyult egy jó film összerakásához.

Vannak azok a filmek, amiket nézve az embernek végig olyan érzése van hogy ezt már látta. Nos ez is olyan, méghozzá azért, mert az egész történet a jól megszokott horrorfilm sablonra épül. Adott egy család, a hétköznapi anya, aki jobb fizetés miatt elköltözteti családját egy vidéki kisvárosba, ahol problémás világi csicska fiának meg kell küzdenie a beilleszkedés nehézségeivel. Nem túlzok ha azt mondom kis keresgélés után 10-nél is több filmet tudnék mondani ami pontosan erre az alapra épül. Főszereplőnk Jonathan Doyle a jellemző amerikai tinédzserek balfasz változata, aki rövid időn belül megismerkedik a kisváros befogadó és kevésbé befogadó fiataljaival, miközben kénytelen anyjának segédkezni aki volt olyan eszes és beköltözött családjával egy elhagyott, leharcolt halottasházba. Megismerjük a városi rémtörténetet, melyen mindenki csak mosolyog és csak az idősebbek veszik komolyan. Ahogy az lenni szokott, a történet minden abszurditása ellenére igaznak bizonyul, a központja pedig természetesen Jonathan családjának háza lesz.

A karakterekkel nem volt különösebben bajom, lehet hogy a többi hiányosság elvonta a figyelmem, vagy valóban rendben van a kidolgozottságuk. Azt azonban hozzá kell tennem hogy mint minden hasonló filmben, a szereplők irreálisan buták, soha nem láttak horrorfilmet, nem ismerik fel a nyilvánvaló jeleit annak hogy a halottasházban valami nincs rendben. Egy évtizede még menő volt úgy túráztatni a néző agyát, hogy a szerencsétlen szereplők buták, nem látják az összefüggéseket, elbotlanak az egyetlen faágban menekülés közben ami az erdőben található stb., de manapság ez inkább már idegesítő mint ijesztő, és a néző nem izgul rajta, hanem inkább a halálát kívánja a balfasznak.

A zombik nem a sztereotípiáknak megfelelőek. Itt nem vérszomjasak, nem esznek embert, csak furán viselkednek és belehánynak mindenki szájába hogy terjesszék a kórt. Egyértelműen negatívumként könyvelhető el ez is, legalábbis számomra.

Dráma nincs, hogy is lenne, félelemről sem nagyon beszélhetünk, kivéve néhány jelenet erejéig amikor a rendezőknek a hanghatásokkal és a hirtelen képváltásokkal nagy nehezen sikerült elérni hogy a néző kicsit felugorjon, de másfél órára nagyon kevés. Imdb-n megkapta a film a 3.9-et, nálunk nem kap ennyit. 3.5/10.

Carriers - 7.6

Valamikor valahol szembejött egy kritika a neten a filmről. Az első két sor dicsérő szavai után abba is hagytam az olvasást, nehogy valami spoilert szedjek össze, és leültem megnézni a filmet. Megérte!

Négy fiatal egy autóba, jókedvűen kocsikáznak az úton...mekkora sablon, minden második horror így kezdődik. Elmennek vakációzni, ahol keresztezi az útjukat egy gyilkos/szörny/őrült/ismerős aki jól szétszúrkálja őket. Azonban itt mocskosul nem erről van szó. Oltások és nevetgélés közepette a négy fiatal meglát maguk előtt egy autót és a hangulat azonnal elkomorodik. Ők már tudják amit mi nem, a világ megváltozott, az emberiség nagy része elpusztult egy vírusban, az úton keresztben álló autó barátságosnak tűnő gazdája pedig minden bizonnyal egy fertőzött útonálló aki képes bármire hogy megszerezze amit akar.

Valójában a filmben nincsenek zombik, történetét tekintve inkább egy fertőzött világban játszódó horror, ahol is az emberek megpróbálnak emberek maradni, de ez nem sikerül mindig. Nagyon jól jellemzik a megváltozott világot a drámai jelenetek, mint például amikor /spoiler/ a négy hősünknek kiszolgáltatott édesapa fertőzött kislánya wc-re szeretne menni. Édesapja tudja, hogyha lányát elkíséri a néhány méterre lévő mosdóba, akkor a fiatalok elhajtanak az autóval, őket pedig ott hagyják, mégis megteszi, mert 8 éves lánya nem tud járni. Mindenki számára teljesen nyilvánvaló a helyzet, egyedül a kislány nem látja az összefüggéseket, apja pedig igyekszik szóval tartani, elterelni figyelmét, meggyőzni róla hogy nincs semmi baj, miközben hallják hogy hátuk mögött beindul az autó, és a négy fiatal ott hagyja őket megdögleni. Ettől kezdve ők gyakorlatilag halottak.

Valódi drámát kapunk a filmben, és valódi hősöket. Olyanokat akik nem mentik meg a világot, nem tűznek ki irreális célokat hogy aztán a film végén valamilyen isteni segédlettel megvalósítsák őket. Itt embereink kellőképpen önzőek, mert tudják hogy a túlélés csak így lehetséges, megvannak a szabályaik és tudják hogy aki elkapja a fertőzést az már biztosan halott, ezért így is kell kezelni. Lehet az egy valódi, kitartó apa, aki lányát védelmezi, barátnő vagy testvér, ott kell hagyni az út szélén, vagy fejbe lőni. A filmben a józan ész diktál, az emberek eszesek, és csak azoknak van esélye túlélni akik betartják a szabályokat.

Woke up Dead 5.0

Vannak olyan pillanatok amikor az ember kifogy az ígéretes filmekből és csak a névtelen zsákbamacskák maradnak, ilyenkor nincs más alternatíva, ki kell bontani őket. A Woke up Dead-ről annyit tudtam hogy zombi témás vígjáték, de olyannyira nem kapott figyelmet hogy magyar feliratot se csináltak hozzá egyelőre. Nem túl jó előjelek...

Ha egy jó kis horrort szeretnénk látni akkor nagyon rossz választás, viszont ha egy idióta vígjátékra vágyunk, akkor azt kell mondanom hogy remek film. A film a zombik és a hivatali patkányok fúziója. Vért talán háromszor látunk a film során, ellenben sűrűn előfordulnak a jobbnál jobb helyzetkomikumok.
Adott szerencsétlen Drex, aki most áll munkába adatrögzítőként, az élete egy szar és ezzel maga is tisztában van. Ennek ellenére nem vágyik másra csak hogy élhesse megszokott sovány életét, de még ez sem adatik meg neki. Egyik napról a másikra furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele, kövér barátja pedig rávilágít, Drex zombivá változott. Eleinte nevetségesnek tűnik az ötlet, de ahogy veszik át sorra a tüneteket kizárnak minden más lehetőséget és a frissen hozzájuk csapódott csinos medikus Cassie sem tudja orvosilag megmagyarázni a dolgokat.

Drex nem a sztereotípiáknak megfelelő zombi, teljesen ura testének, gondolatainak, csupán nem kell lélegeznie, nem érez fájdalmat, nem tud meghalni és oda van az emberi agyért. A három fős csapat elkezdi kutatni mi okozhatja az egészet, közben nevetséges kalandokba keverednek, Drex kövér szemüveges világi cimborája pedig igyekszik mindent dokumentálni és kommentálni, ezzel biztosítva számunkra az agyroncsoló poénok kifogyhatatlan tárházát.

Mint vígjáték, nem találtam benne kivetni valót, talán a poénok a végére kicsit ellaposodtak és kezdtek fárasztóak lenni, de aki kedveli az ilyesféle humort annak mindenképpen ajánlott, akik viszont horrorra és félelemre vágynak azok skippeljék.

Devil's Playground - 7.0

Jómagam a brit zombi horror ipart 2002 óta tartom számon, amikor is megjelent a 28 nappal később. A történet zseniális volt, a kivitelezés végig ijesztő, egy percig sem unatkozott az ember. Azóta sorban jelennek meg a brit próbálkozások, váltakozó sikerekkel, de a Devil's playground (Ördög játszótere) mindenképpen a jobbak közé sorolandó. Látva a jó értékeléseket, a szaftos trailert azonnal leültem megnézni a filmet.

Az előtörténet mondhatni jól kitalált. Azt kell mondanom hogy teljes mértékben hiánypótlója lehetne a 28 nappal később bizonyos 28 napjára, amikor is kitör az exodus. A gyógyszergyártó nagyvállalat széles körben tesztelni szeretné új szerét, 30ezer embernek adnák be a szurit, merthogy kicsire nem adunk, azonban ez nagyon rosszul sül el, és a tesztalanyok átváltoznak lüktető eres sprintelő gyilkológépekké, valamint mindegyikük profin megtanul parkourozni. Kezdetben az alanyok csak rosszul lesznek, majd végül válságos állapotba kerülnek, leállnak a belső szervek és hasonló finomságok. A mentősök próbálnak segíteni rajtuk, de ahogy sorban átváltoznak már késő bármit is tenni, a város halálra van ítélve. Órákon belül 30ezer zombi lepi el London utcáit, akik harapással terjesztik a kórt. Késő bármit is tenni.

Ahogy az lenni szokott, a legkülönbözőbb túlélők csoportba verődnek és megpróbálják megtervezni a menekülést Londonból. Kapunk idegesítő, önző párt, a gyógyszervállalat verőlegényét, rafkós fenegyereket és frissen szabadult hős szerelmes fegyenc barátját, szerelmét és annak barátnőjét. Bonyodalom van bőven, akárcsak darabolás és félelem, egész jól sikerül átadni a káosz hangulatát az időnként bevágott ordításokkal, szaladgáló örültekkel és biztonsági kamerák képeivel, ahol azt látjuk ahogy néhány szerencsétlen túlélőt üldöznek.

A film jól sikerült, mindenképpen megér másfél órát, de nem tökéletes. A sok-sok gyilkolás helyenként monotonná teszi a filmet, és elunja magát az ember, valamint a karakterek néhány kivételével (Mint például Cole, a gyógyszervállalatnál kérdőjeles munkát végző hős.) nem igazán kidolgozottak, nincsenek rájuk jellemző vonások, ettől a néző nem sajnálja a halálukat, nincs valódi dráma. Sok helyen pedig a filmtörténelemben százszor lejátszott jeleneteket vélünk felfedezni.

Undead 4.1

Hogy őszinte legyek, az Undead (Holtak városa) c. alkotást kicsit vegye érzelmekkel fejeztem be. Egyrészről a film során lenyomnak rajtunk egy végtelenül bugyuta történet, amihez hozzá kell tennem hogy egy horror-vígjáték-paródiához képest is erős, másrészt viszont kapunk jó adag belezést, darabolást, kidolgozott karaktereket, és jó kivitelezést.

A film egy jelentéktelen ausztrál kisvárosnál zajlik, ahol is egyik-pillanatról a másikra elszabadul a pokol, hullanak az emberek, néhány egészen eltérő karakter pedig összeverődik hogy átvészeljék ezt. Kapunk egy tipikus ausztrál farmert, aki emberfeletti módon bánik a fegyverekkel, egy nő testvérpárt, akik fasírtban vannak egy bizonyos szépségkirálynői cím miatt, egy pályakezdő bizonytalan, és egy mocskos szájú végtelenül ellenszenves rendőrt, valamint az egyik lány kedvesét.
A bő másfél óra alatt nyomon követjük ahogy a kis csapat megpróbál kiszabadulni a káoszból, töltényük, fegyverük korlátlan mennyiségben áll rendelkezésükre mint a James Bond filmekben, és ennek hála a legkülönbözőbb módon ölik meg az élőhalottakat. A film közben találtam néhány furcsa jelenetet amit nem tudtam hova tenni, szerencsémre végül összeállt a kép, az ufók is megérkeztek a kisvárosba.

És itt vissza is kanyarodunk a film legnagyobb betegségéhez, a bugyuta történethez. Bár lehet mondani hogy a film maga egy paródia, a történet pedig ennek megfelelően elborult, idióta, de véleményem szerint túl szabadra engedte fantáziáját a Spierig testvérpár. A film egészét nézve egy kerek egész zombis sztorit kaptunk volna, hogyha nincs beleerőltetve a sok baromság. Mindennek ellenére a filmben időnként élvezhető poénok vannak, és kellően sok vér, de sok félelemre ne számítson aki nekivetkőzik.

The Dead Outside - 7.6

Az egyik népszerű torrent oldalt böngészgetve bukkantam rá a filmre. Előtte soha nem hallottam még róla, de a borító nagyon megkapó volt. Első benyomásra a film egy alternatív különálló történet a 28 nappal később világából.

Ez később sem változik, sőt minden szempontból megegyezik a két film környezete, valószínűleg nem véletlenül. Hősünk Daniel az elhagyatott brit pusztán vándorol. Minden halott, de a férfi már rutinosan szerzi be a leharcolt családi házakból a szükséges dolgokat. Az egyik házban azonban összetalálkozik a sokat szenvedett lánnyal, April-el. A lány a maga módján gondoskodó, csak hát egyszerű és nyers mint egy százas szög. A két fiatal úgy dönt együtt marad a farmon egy darabig, hiszen hova is mennének, minden halott, fertőzött, elhagyatott, reménytelen.

Ez nagyon jól érződik a film teljes történetén keresztül. Még ha csak egy egyszerű reggeli konyhajelenetet nézünk is, érezzük hogy az ajtókon kívül már nem a jól megismert világ van, hanem egy rémálom. Az alacsony költségvetés nem látszik a filmen, a színészek viselkedése minden jelenetben megerősíti hogy a kint szaladgáló élőhalottak baszottul veszélyesek, a lányka (Sandra Louise Douglas) nagyon jól alakítja karakterét, vagyis a sok szenvedés miatt már-már megőrült, antiszociális lányt. Ezt a zombik játéka és a környezet is segíti, a nagy mezőkön időnként felbukkanó szörnyeteget kellően szaratóak és véresek. Bizony, ez itt már nem az álldogáló, megmosolyogtató balfasz zombik filmje.

Ahogy egyre jobban megszokja egymást a két túlélő, megismerjük mindkettejük fájdalmas történetét a jelenig, de jön a bonyodalom, a kedves és néha már túlságosan is barátságos lány Kate rátalál a házra. A hangulat feszült, mindannyian tudják hogy hármuknak nincs elegendő élelem, de nem ez vetíti előre a film tetőpontját. A kis csoport magasztosabb érdekellentétek miatt nem maradhat túl sokáig együtt (nem spoilerezünk baszod), a három fiatalnak viszont egyre több zombit kell távol tartani a háztól.
Nem csicsás, nincsenek benne látványos vizuális effektek, ennek ellenére messze jobb mint a legtöbb zombi horror amit eddig láttam. A történet nem egy kiragadott sablon, a színészek jól játszanak, vér és félelem van dögivel, és még párhuzam is a 28 nappal későbbel.

Survival of the Dead - 3.5

Valódi kuriózum azoknak aki a George Romero féle zombi megszállottja. Ennek ellenére a film nem lett túl meggyőző, az alacsony költségvetés nagyon meglátszik és sok néhány dologban véleményem szerint melléfogott a zombikirály rendező.

Eleinte megmondom őszintén fogalmam sem volt mit nézek, aztán láttam egy ismerős jelenetet és leestem a székről. A film keresztezi a Diary of the Dead (Holtak naplója) történetét egy jelenet erejéig. Filmünkben egy olyan katonai alakulat történetét kísérhetjük figyelemmel, akik kifosztották a Diary of the Dead főszereplőit az apokalipszis közepén.

Sajnos ezt követően kibontakozik az erőltetett történet, ami két keményfejű vidéki öregemberről szól, akik a maguk kis szigetén háborúznak egymás ellen, kiterjedt sleppjük segítségével. A háttérben megvannak a zombik, de koránt sem kapnak olyan figyelmet mint kellene, helyette inkább a két vidéki bazdszájba ellenségeskedését követjük nyomon, egészen az idióta végkifejlettig. Romero is rájöhetne már, hogy a balfasz totyógó zombik már lejártak. A sprintelő élőhalottak hozták újra menőbe az egész témát, a lassan lépdelő hörgő élőhalott egy nagy mező közepén már egyáltalán nem félelmetes, ennek fényében a film egy percig sem ijesztő. Az elsütött gyengusz poénok néha még azt is teljesen elfelejtetik a nézővel, hogy ő most tulajdonképpen egy véres Romero zombihorrort néz. Drámából kapunk néhány cseppet, de a karakterek nem elég kidolgozottak ahhoz, hogy igazából sajnáljuk a halálukat, egy vállrándítással tudomásul vesszük és már a néznénk a következő jelenetet, de mázlinkra combosan el vannak húzva a hatás kedvéért.

Nem amatőr film, nem szenvedős brit kézikamerás szar, ennek ellenére meg sem közelíti a mester igazán jó munkáit. Sokkal inkább nevezhető akció-vígjátéknak mint horrornak. Romero csillaga végleg leáldozott.

Dance of the Dead - 5.1

A filmet egy ismerősöm ajánlotta, rögtön rávetettem magam, hiszen cím alapján még valamiféle George Romero film is lehetne, sajnos nem az. Egy apró információt is elhallgattak előlem, a film valójában vígjáték.

Ez nem jelentett különösebb gondot, mivel három perc után nyílvánvaló volt hogy a film nem egy vérfagyasztó horror, rögtön értelmet nyert a cím is, és ennek fényében már nem is volt annyira csábító. Egy átlagos amerikai középiskolában találjuk magunkat, a bál előtti napon, amikor is mindenki azon dolgozik hogy párt találjon magának az esti ünnepségre. A rossz előérzetek és a sablon ellenére a film nem is olyan borzasztó. A zombik időnként kellőképpen ijesztőek, van vér és darabolás bőven, mindez pedig a humor egy olyan elegyével keveredik ami élvezhetővé teszi a filmet. A megtaláljuk benne az átlagos tini karaktereket, a komolytalan Jimmy-t, aki az iskola salakja, barátnője a felelősségteljesebb barátra vágyó Lindsey, az iskola verőlegényét Kyle-t, valamint felvonul a láma sci-fi klub minden tagja és az idegbeteg tesi tanár. A kis csapat néhány plusz karakterrel egymásra talál a zűrzavarban és felfegyverkezik, hogy a kapu kulccsal együtt ötven kilogrammos főhös vezetésével megmentsék a várost.

Sajnos minden igyekezet ellenére a film nem több mint egy egyszerű kis horror-vígjáték, amit egy unalmas délutánon megnéz az ember, másnap pedig már semmire nem emlékszik belőle.

Dead Meat - 1.2

A halott hús nevű csodára az egyik torrent oldalon bukkantam rá, és miután megláttam az elfogadható imdb értékelést, neki is ültem a számomra teljesen ismeretlen filmnek. Utólag azt kell mondanom, méltán nem lett felkapva a film.

A végtelen ír vidékre csöppenünk, ahol hősnönk Helena és férje autózik a poros úton, amikor szembetalálják magukat a zombikkal. A történettel nincs is baj igazából, ennek ellenére a film ezer sebből vérzik. Alacsony költségvetés, miegymás, de azt mégis elvárná az ember hogy az élőhalottak élőhalottnak nézzenek ki, viszont ez itt nem igazán volt prioritás, a zombik többsége még csak ki sincs sminkelve, nem grimaszol, nem hörög, csak áll a horda közepén mint egy eltévedt turista. Ebből következően nem is félelmetesek. Számomra zavaró volt, hogy néha az első sorban állókról sem tudtam eldönteni hogy élő vagy halott.

A helyszín jó, 28 héttel később óta tudjuk, hogy milyen szarató is lehet egy elhagyatott farm, ellenben a totyogó céltalan halottak egyáltalán nem tűnnek vérszomjasnak, ha akarnák a főhőseink nyugodtan elsétálhatnának közöttük semmi perc alatt, emiatt a néző sem tudja igazán komolyan venni a jeleneteket. További jellemző hiba hogy minden szereplő irreálisan buta, úgy viselkednek mint akik életükben nem láttak horror filmet és önként sétálnak a saját halálukba.

Ami az utolsó szöget is beverte a filmbe, az abszurd jelenetek. Kezdve attól, hogy Helena kiporszívózza férje agyát a szemén keresztül addig, hogy a középkorú ír hurling játékos egy jól irányzott labdával kifekteti a kergemarhazombi tehenet...

...Igen. Leírva is szörnyű visszaolvasni, megnézni is ilyen volt. Szummázva, nem volt a film a történet megszületésekor azonnal halálra ítélve, de az alacsony költségvetés nagyon érezhető minden jelenetben, ettől a film teljesen élvezhetetlen.

Mulberry Street - 1.5

Az igazi névtelen senki, akire már én magam sem tudom hogyan bukkantam rá. Minimális elvárásokkal ültem neki a filmnek, remélve hogy látok néhány zombit, egy kis vért és egy jó történetet amivel a speciális effektek hiányát próbálják kompenzálni a készítők.

Sajnos a film így is csalódást keltően rosszra sikeredett. Az első fél órában elkezdődött kibontakozni valamilyen történet féle, amiben spanyol ajkú hősünk New York egyik igénytelen lakónegyedében várja veterán katona lányát. Egyesével megismerjük a lakókat, a ránézésre skandináv milf Kay-t, iskolakerülő fiát, az ezermester gondnokot és hősünk legjobb fekete bőrű barátját, aki állandó zöld köpenyében azt a hatást próbálja kelteni  hogy ő a telep királya. A kialakuló történet azonban elhal, a karakterek egyformák,  ott pedig végleg elvesztem amikor feltűnt a képernyőn az első magát halottnak tettető szuperzombi patkány, aki egy váratlan pillanatban feléled és megharapja áldozatát, az persze haladó idiótaként baszik elmenni kórházba miután a harapás rohasztani kezdi a kezét.

Kitör a járvány, elszabadul a pokol, a szürke manhattan-i délután horrorba csap át és tényleg látunk néhány ígéretes gyilokot. Hullanak az emberek, de a filmnek olyannyira nem sikerül átadni a hangulatot hogy a néző magasról szarik a filmre. Még arra is csak utólag kaptam fel a fejem, hogy főhősünk puszta kézzel megy ki rendet tenni a körletben, annak ellenére hogy egy perccel előtte mondta be a rádió hogy senki ne hagyja el otthonát. Amerika lévén azt várnánk hogy a veszély első jelére kint masírozik az utcán a katonaság, vagy legalább a nemzeti gárda, de ez nem így van. A kormány funkciója kimerül abban hogy teljesen haszontalan utasításokat ad a rádióban.

Zárásként pedig megkapjuk a legidegesítőbb jelenetet, amikor is egy pillanatra megpróbálják elhitetni velünk hogy egy zombiemberpatkány érzelmei felülkerekednek ösztönein. Bullshit.

Csokorba foglalva, érthető hogy a film nem lett felkapva. A történet semmi, a karakterek szűrkék, zombifilm gyerekbetegségek mindegyike megtalálható benne, ráadásul a zombik nem is zombik hanem zombipatkányemberek.