Filmünk három túlélő csoport történetét meséli el, miután a fertőzés elszabadult a világban. A filmet Ideglelés stílusban vették fel a szereplők, ebből mindenki kitalálhatja hogy van sok hirtelen bevágás amikor egy zombi tűnik fel a semmiből és totálban bámul a kamerába. Megnézhetjük a vírus kitörését megelőző órákat, amikor is egy riporter stáb szeretne interjút készíteni egy kisvárosban egy valakivel, amikor kapják a hírt hogy London elesett. Ezután megismerhetjük milyen az apokalipszis sűrűjében élni, készleteket és fegyvert keresni a szétkúrt országban. Segítségre nincs esély, és menekülhetnek bármilyen messzire, a zombik ott is megtalálják őket. Valamint betekintést nyerhetünk az egyik utolsó túlélő csoport utolsó napjaiba is. Amikor a menekülés már olyannyira kikezdte az emberek elméjét, hogy nem is a zombik, hanem az egymás iránti gyanakvás jelenti a legnagyobb veszélyt. Ez követően visszatérünk az első csoportunkhoz, ahol végignézhetjük miért is nem élték túl ők a világvégét, ügyesebbek még közös szereplőket és összefonódásokat is találhatnak a csoportok között.
A zombik kicsit döcögősek. Amolyan Romero féle lassú víz partot mos szörnyetegek, mindenhol ott vannak és közelednek, akárhányat lelősz, jönnek újak. Nem igazán szoktak félelmetesek lenni, de itt sikerült elérni valamiféle világvége hatást, amitől az ember átérzi milyen nyomasztó is lehet egy hasonló világban tengetni a mindennapjainkat.
Összességében a film nézhető, a rajongóknak ajánlott darab, de aki nem szereti különösebben a zombikat, nem fogja értékelni a filmet, úgyhogy tanácsolnám hogy hagyja ki. A sok sötétség és a kamerarángatás miatt néhol félelmetes is, de a történettel nem voltam kibékülve, lehetetlennek tartom hogy napjainkban egy ilyen "lassan és körülményesen" terjedő fertőzés egyik-napról a másikra összeomlassza a világot. Nem omlana össze az internet, a telefonhálózatok, kommunikáció, kormány, katonaság.