The Last Days on Mars - 5.3

A film során állandó DejaVu érzésem volt, mintha én már láttam volna ezt a filmet, minden jelenet emlékeztetett valamire, kicsit olyan Apollo 18-as, máshol Prometheus-os, megint máskor meg kicsit Nyolcadik utas a halál, de gyengébb kivitelben. A történet és a gárda magában rejtette a lehetőséged hogy egy igazán jó film készüljön, ehelyett egy középszerű űr-zombi-horror filmet kaptunk, ami élvezhető, de csak egyszer.

A marsi különítmény legénysége fél éves küldetésen vesz részt, melynek célja ha minden igaz kőzetminták gyűjtögetése. A küldetés a végéhez közeledik, kevesebb mint egy nap múlva a legénység elhagyja a bolygót, ám ahogy lenni szokott az utolsó pillanatban egy szenzációs felfedezést, valamiféle baktériumot találnak a felszín alatt, amely nyilvánvalóan él. A képletbe hiba csúszik, és egyik kutatónk egy baleset folytán életével fizet a tudományos felfedezésért cserébe, ami viszont ezután következik, az szüntelen erőszak és idegesítő zseblámpával mászkálás a sötétben.

A film szereplőgárdája egészen erős - űrhorrorhoz képest - hiszen megtalálható benne Liev Schreiber (Kardfog [X-men]) és néhány b kategóriás, de sok filmet megélt színész, akiknek játéka élvezhetővé teszi a filmet. A karakterek megfelelően kidolgozottak, változatosak, a történet eleinte vészjósló, de nem csap bele a lecsóba, és mire a lényeghez érünk sikerül a feszült parás figyelmet kialakítani a nézőben és a kulcsfigurákat is megismerjük. Anélkül hogy túl sok spoilert ellőnék, nyilván a film nem véletlenül van fent a blogon mint zombifilm kritika, ha pedig negatívumot kell kiemelni, akkor talán túlzásba vitték a már említett *tök sötét van, semmit nem látni* ijesztőnek szánt jeleneteket, de annyi baj legyen. Én, mint a trehány nevenincs filmek tengerében fürdő kalandor, kifejezetten élveztem a filmet, felüdülés volt számomra végre minden aspektusból jól összerakott horrort látni. A műfaj kedvelőinek ajánlott horror, ám egyszer nézős darab.