Mindannyian tudjuk hogy a japán kultúra eléggé sajátosan kezeli a...nos mindent, és töredelmesen bevallom, hogy nem is vagyok nagy rajongója a szigetország filmjeinek, de örök reménykedő lévén mindig megnézek egyet-egyet. Végleges konklúzióként azt lehet mondani, hogy ha az ember tudja hogy ez itt egy adaptáció, és kedveli a japán filmeket, akkor nézhető darab, de lehet hogy csak a Zombie Wars utáni sokk mondatja ezt velem.
Aya a nagyobbik testvér, megszámlálhatatlanul darabolja a zombikat, miközben kishúgát, Saki-t keresi. Aya karakterének legfőbb pozitívuma, hogy a film 80%-ban csizmában, bugyiban és melltartóban harcol, ami nyilvánvalóan nagyon kényelmes és jól áll neki, de nem tudom mennyiben előnyös ha az ember zombik ellen küzd. Persze nem akadtam fenn rajta, mert a színésznő meglehetősen csinos, és kardforgatás közben van néhány mozdulat ahol a néző ösztönösen oldalra dönti a fejét ( if you know what i mean ). Közben megismerjük Katsuji-t, aki segíti Aya-t húga felkutatásában. Amellett hogy rajta lényegesen több ruha van, Katsuji legfőbb ismérve hogy képes rövid csövű puskájából 15-20 lövést is leadni bármiféle lőszeradagolás nélkül. És persze itt van a kövér férfi fegyverhordozó, aki lélekben támogatja a két lányt, és beszél helyettük, mert harcolni nem igazán tud.
Lényeg a lényeg, a kis csapat keresztülvág néhány száz zombin, míg megtalálják Saki-t, egy gonosz doktor oldalán aki élőhalottakat gyárt szabadidejében, megvan a végső küzdelem, és Aya bugyiban legyőzi megerősödött kishúgát egy komoly szemtől-szemben csatában. A harc a maga módján egészen jó is volt, valahol a Dragon Ball átalakulásos, szuper csillagharcos színes test körül lebegő energia dologra hasonlított, alul öltözött nőkkel, ami csak javít az egészen.A zombik a töltelék szerepét kapták a filmben, mivel ez itt valójában egy japános testvérbosszú, így aztán csóró élőhalottaknak annyi dolga van hogy szétesnek a kardcsapás után. Bár akció-horror besorolást kapott, paráról nem igazán beszélhetünk.
