Stag Night of the Dead - 3.2

Egészen gyakran tűnik fel egy-egy sztripper a zombis horrorfilmekben. Az indok persze nyilvánvaló, egy kivillanó mell, vagy a formás vonalak a filmen tartják a tekintetet, és sok esetben sikerrel fedik el a film hiányosságait. Igaznak szokott bizonyulni a tézis, miszerint az ehhez hasonló filmben minél többször mutatnak csöcsöket, annál szarabb a film, és javítani kell - ha mást nem - akkor a férfi közönség érzetét.

A Stag Night of the Dead összességében egy borzasztó produkció. Viszont részekre bontva lehet benne ígéretes dolgokat találni, ilyen például az alapötlet. Főhősünk Dean holnap esküszik, ezért ma fergeteges legénybúcsúban kell részt vennie, aminek csak a bemelegítése a meztelenül elfenekelés, a java csak azután jön. Barátaival elmennek egy elkerített katonai központba, ahol kezükbe nyomnak néhány fegyvert, és egy külön erre kialakított játékterületen élhetik ki magukat.A játék pedig nem más, mint a túlélés a zombikkal szemben. Ez határozottan jó.

Ha én egy combos iparmágnás lennék - ami nem vagyok - akkor azt hiszem ez lenne a második megvalósításra váró ötletem, a hajléktalanokból verbuvált középkori zsoldoshadsereg után.

Szereplőink is nagyon élvezik a dolgot, egy ellenőrzött játéknak tekintik az egész tivornyát, egészen addig amikor már saját életük árán kell ráébredni hogy a zombik kicsúsztak a katonai bázis irányítása alól. A probléma tényleg csupán egyedül a minőséggel volt, pocsék párbeszédek, lassú pöcsölős zombik, szürke karakterek, és abszolút irreális jelenetek tobzódnak a filmben. Azt kell mondanom hogyha az alapötletet egy nagyszabású hollywoodi produkcióban karolják fel, és mellőzik a felesleges humort, akkor most a krémben pihenhetne az eredmény. Ehelyett egy nagy piros tiltótáblát rakhatunk rá.