Eleinte megmondom őszintén fogalmam sem volt mit nézek, aztán láttam egy ismerős jelenetet és leestem a székről. A film keresztezi a Diary of the Dead (Holtak naplója) történetét egy jelenet erejéig. Filmünkben egy olyan katonai alakulat történetét kísérhetjük figyelemmel, akik kifosztották a Diary of the Dead főszereplőit az apokalipszis közepén.
Sajnos ezt követően kibontakozik az erőltetett történet, ami két keményfejű vidéki öregemberről szól, akik a maguk kis szigetén háborúznak egymás ellen, kiterjedt sleppjük segítségével. A háttérben megvannak a zombik, de koránt sem kapnak olyan figyelmet mint kellene, helyette inkább a két vidéki bazdszájba ellenségeskedését követjük nyomon, egészen az idióta végkifejlettig. Romero is rájöhetne már, hogy a balfasz totyógó zombik már lejártak. A sprintelő élőhalottak hozták újra menőbe az egész témát, a lassan lépdelő hörgő élőhalott egy nagy mező közepén már egyáltalán nem félelmetes, ennek fényében a film egy percig sem ijesztő. Az elsütött gyengusz poénok néha még azt is teljesen elfelejtetik a nézővel, hogy ő most tulajdonképpen egy véres Romero zombihorrort néz. Drámából kapunk néhány cseppet, de a karakterek nem elég kidolgozottak ahhoz, hogy igazából sajnáljuk a halálukat, egy vállrándítással tudomásul vesszük és már a néznénk a következő jelenetet, de mázlinkra combosan el vannak húzva a hatás kedvéért.
Nem amatőr film, nem szenvedős brit kézikamerás szar, ennek ellenére meg sem közelíti a mester igazán jó munkáit. Sokkal inkább nevezhető akció-vígjátéknak mint horrornak. Romero csillaga végleg leáldozott.