The Dead Undead - 2.9

A halott élőhalott. Mindig meglepődök a zombifilmeket névadóin, mert amikor már azt hinné az ember, hogy nem létezik több permutáció az angol nyelvben amit ne használtak volna fel, megint kitalálnak valamit. A halott élőhalott vámpír beütésű zombik, vagy zombi beütésű vámpírok elől menekülő fiatalok/katonák néhány napját meséli el. Próbálhatnék most nagyon szofisztikált lenni, de valljuk be őszintén, ez egy szar.

Adott 5 fiatal, akik valamilyen okból a nagy büdös semmi közepére mennek nyaralni, egy hotelbe költöznek az erdő közepén, ahol semmiféle személyzetet nem találnak, és nagy örömüket lelik abban, hogy a part melletti retkes kis tóban fürödhetnek. Én már itt is ráncoltam a szemöldököm, de ezután elkezdődik a cselekmény, előkerülnek a zombik/vámpírok(?) és a semmiből feltűnik 5 katona is. Ettől a ponttól kezdve a film másról sem szól, minthogy a katonák halomra lövik az érkező zombikat, hol gépfegyverrel, shotgunnal, gránáttal, machetevel. Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogyha mi a semmi közepén vagyunk, honnan a több száz rohangáló hulla? Másik dolog amit sajnos észrevettem, hogy a film során folyamatosan mondogatják a katonák, hogy fogy a lőszer, (nem is csoda, olyan lövöldözés után amilyet a filmben láthatunk, minimum bokáig kéne járkálni a felhasznált lőszerben) de az soha nem fogy ki teljesen a csodafegyverekből. A film végére azt a konklúziót sikerült levonnom hogy a katonák Tripoli városát is bevehetnék ekkora arzenállal.

A történet sablon. Nem is kap túl sok figyelmet, a készítők próbálták elterelni róla a hangsúlyt a folyamatos durrogtatással, de ettől sajnos még nyilvánvalóan szar. Több szót erre nem is nagyon tudok fecsérelni.
A karaktereink katonák, ennek megfelelően nem is nagyon látunk rajtuk sok érzelmet, minimális kidolgozottság azonban érezhető. Minden katonára van néhány egyéni jellemző tulajdonság, ami alapján mondhatom, hogy meg lehet őket különböztetni egymástól őket akkor is, ha zsákot húznak a fejükre. A zombik maguk nem sok vizet zavarnak, tekintve hogy legtöbbjükbe egy fél tárat tunkolnak gépfegyverrel, de a darabolós machetes jeleneteknél is olyan érzésem volt, mintha a retro Power Rangers egyik bunyóját nézném, ahol a ellenfelek csak ugrálgatnak a főhős körül, várva hogy az kikapja a tömegből és lerúgja a földre. Mondanom sem kell hogy a Power Rangers sem volt túl félelmetes.

Összességében a film alulról súrolja a nézhető kategóriát, de még éppen hogy nem éri el, ezért nem is nagyon ajánlom senkinek. Az egyetlen jó pont a csinos túlélő lány volt, akinek mindene a helyén van. Sajnos mindent elmond a filmről hogy szívesebben néztem őt mint bármelyik más jelenetet.