Történetünkben főhősünk, Sam Lorit (Alban Lenoir) futball klubjával egy kupa meccs erejéig visszatér szülővárosába, ahol az emberek vegyes érzelmekkel fogadják. Nagy többségük már előre dörzsöli a tenyerét, hogy majd jól szétrúgják a fejét a meccsen, de van aki örül a rég látott arcnak, akinek legalább sikerült kitörni a kis porfészekből.
Sam pechére a meccs egészen hamar véget ér, mivel elszabadulnak a zombik, és a stadion vérfürdővé alakul. Itt fontos megjegyezni, hogy a díszletek és a látvány igazán igényes, bár mindent éjszaka, ködben látunk, azért látszik hogy a várost darabjaira szedik a zombik. Sam, Cleo (Sam lánya), az ifjú focista Idriss, és néhány jelentéktelen figura egymás mellé verődik, hogy átvészelje a vírus első hullámait, majd kiszabaduljon a városból. A történet azért működik, mert az egész fertőzés epicentruma a kis városka, ahol a rendfenntartó erők azonnal elbuknak, és senki nem képes segíteni a lakosságnak, így aztán mindenki magára van utalva a túlélésben.
Sam karaktere felemásra sikerült, egyrészt egy szimpatikus harcos figura, másrészt meg egy ellenszenves és nagyképű pöcs, a film pedig bemutat egy erős karakter fejlődést, amely során Sam eleinte önző karaktere egyre inkább igyekszik megóvni másokat is a bajtól, legfőképpen lányát, Cleo-t. Idriss fejlődése nagyjából ugyanez, csak 15 évvel fiatalabb korban.
A film hivatalosan horror-vígjáték, én viszont humornak nem sok nyomát láttam, lehet hogy egyszerűen immunis vagyok a francia poénokra, vagy olyan gyengére sikerültek hogy észre sem vettem őket. Inkább a horror dominál a jól sikerült apokaliptikus látványnak, rohangáló zombiknak és a sok vérnek köszönhetően. Aki szeretne látni egy hellyel-közzel élvezhető, "B" kategóriás apokaliptikus zombi horror-t, annak ajánlom figyelmébe a Goal of the Dead-et.
