Fields of the Dead - 2.2

A most következő szuperprodukció bemutatásához szükséges egy kis kulisszatitkot megosztanom. Filmek közben, vagy amikor már fáradt vagyok, rövid jegyzeteket emelek ki arról, hogy mit is lehetne kielemezni a blogra. Nos, a Fields of the Dead mindössze a következő néhány szavas elemzést kapta: "kukorica indián akármi faszomja." Szó szerinti idézet.

A helyzet az, hogy lehet itt elemezni, értelmezni, rángatni a bőrt a pérón, de ez a film egy fos. Adott egy baráti társaság 7 emberrel, a nagy semmi közepén, kukorica van mindenhol, és tanulmányi kutatásnak álcázott sátorozós hétvégét terveznek. Az egész nagyon..nagyon..büdös. Az egész film annyi újdonságot tartalmaz mint a 20 éve forgatott karácsonyi Bud Spencer filmek.

Csapatunk takarék lángon végzi a tanulmányi kutatásba foglalt feladatokat, inkább buliznak és henteregnek, míg nem egyikük talál a kukoricamezőn valami megszáradt voodoo kutyaszart, ami aztán a táborhelyre vonzza az összes közelben tanyázó csöves kukorica indián szellemet. A film ezen a ponton rákapcsol, és megpróbál horrorként viselkedni, de csak még rosszabb lesz az egész. A színészi munka pocsék, semmi beleélés, a párbeszédek pedig olyan rosszak hogy önkéntelenül is összeszorítod a záróizmodat hallgatás közben. Mindez nem fogható az alacsony költségvetésre, mivel láttunk már - ha mást nem, legalább történet vagy színészi munka szintjén - remek filmeket kevés pénzből is.

Zombikból, félelemből nem sok, erőtlen ijesztgetésből viszont annál több jut a film második felére, és sajnos azt kell mondani hogy nem is igazán érdemel további elemzést, mivel még csak nem is olyan rossz, hogy arról már érdemes legyen hosszasan diskurálni, a jótól pedig olyan messze áll mint a magyarok a foci VB kijutástól. Messziről kerülni ajánlott.