Történetünk egy motorbalesettel kezdődik, ahol Rose és barátja csúnyán megsérülnek. Rose a fasz rossz oldalán foglal helyet, komoly sérülései miatt szükségessé válik rajta a helyi klinika kísérleti plasztikai beavatkozása. A műtét sikeres, Rose gyorsan felépül, és nagy örömére sérült bőre újra puha és selymes mint a baba segge, azonban amint magához tér a kómából, látható hogy nem ugyanaz mint előtte volt. Bár én a magam részéről nem látok rá racionális magyarázatot, hogyan okozhat bőrbeültetés közvetlenül agytébolyt, bababőrű Rose esetében erről van szó. Pillanatokra erős emberi vér utáni vágy kapja el, amin nem tud uralkodni és harapdálásba kezd. Ugyanakkor azonban teljesen természetesen viselkedik, kétarcú viselkedése pedig lehetőséget ad neki hogy város méretű járványt terjesszen el az általa megharapott zombikkal. Zéró alany, így a mázlista Rose úgy néz ki akárcsak egy ember, nem rohad, nem hörög és nem részeg fiatalokat megszégyenítő koordinálatlan mozgással vonaglik áldozatai felé, viszont az utána következőknek habzik a szája, és sokkal inkább produkálják a zombik, vagy inkább a veszettség tüneteit.
Rose haladó pszichopataként mindig gyorsan lelép a helyszínről és új áldozatot keres magának, így egészen a film végéig fogalma nincs róla hogy tevékenysége nyomán a háta mögött liheg a zombi apokalipszis. A légkör és a színészi játék jól visszaadja miről is van szó, az ijesztgetésbe pedig megpróbálnak mindent beleadni, azért elmondható hogy akkoriban ez egy igazán ütős horrornak számított, de ma már kevés, ha hangosan ordítanak az áldozatok.
