Tomie egy kicsit más, ugyanis a film összességében annyira elborult, hogy a néző ösztönösen elemzésbe kezd, amíg rájön, hogy a filmnek van üzenete és komoly mondanivalója. Azonban azt most leszögezném, hogyha egy egyszerű és könnyen emészthető horrorfilmet keresel, akkor most azonnal hagyd abba a cikk olvasását.
Remekbe szabott történetünk szerint Tomie és Tsukiko két iskolás lány, akik testvérek. A film nem hagy számunkra sok időt faszverésre, ugyanis Tomie villámgyorsan elpatkol - keresztülszúrja egy két méter hosszú fémrúd - Tsukiko és szülei pedig a gyász őrlő mindennapjaival küszködnek. A szülők nem képesek feldolgozni a traumát, Tsikuko teljesen bezárkózik és nem tudja túltenni magát nővére elvesztésén. A küszködős napokat viszont egy váratlan dolog töri meg, Tomie újra megjelenik a család lakásának bejáratánál épen és egészségesen. Ez alapvetően egy örömteli esemény kellene hogy legyen, de Tomie különös, tébolyult viselkedése hamarosan zavarossá, majd kaotikus rémálommá változtatja a család és főleg Tsikuko életét.
A rémálmot itt szó szerint kell értelmezni, ugyanis teljesen szürreális helyzetekről, döntésekről, fájdalmas párbeszédekről a szeretteinkkel, levágott fejű Tomieról és szörnyekről beszélünk, ami valójában egy olyan fegyverarzenál teljes felvonultatása amitől Tsukiko legbelül retteg, és nem képes élni saját életét. A tömény több mint egy órás egybefüggő lidércnyomás egyre csak durvul, a játékmester pedig minden jelenetben a halott Tomie, aki rosszabbnál-rosszabb helyzetekbe kergeti szegény Tsukiko-t, egyetlen lehetséges végkifejletet hagyja főhősünknek, hogy szembe nézzen félelmeivel melyeket halott nővére Tomie testesít meg.
A film szimbólum készlete valahol művészinek mondható és a felépítésük is. A néző számára Tomie, egészen a film végéig a főgonosz romlott geci szerepét játssza, de ahogy rájövünk arra, hogy az egyetlen megoldást is ő kínálja fel Tsukiko számára, azonnal minden szimbóluma és horrorisztikus lépése értelmet nyer és kiderül hogy ő valójában a megmentő. Mindemellett az is nyilvánvalóvá válik, hogy Tomie nem tért vissza a halálból, ő nem létezik, csupán a fejünkben és csupán csak addig félelmetes ameddig nem nézünk szembe vele.
Bár nem szigorúan zombis film, megszokott hogy a halálból való visszatérés minden agybajos formáját kiértékeljük, így Tomie is maradéktalanul helyet kap a Pnadmeicen. A hosszas eszmefuttatást és elemzés ellenére viszont azt kell mondanom, hogy a film egy szar és épeszű emberek számára egyszerűen nem közönségképes. A film eseménysorozatai és szinte minden jelenete annyira elborult és világon túli hogy egy hatalmas egybefüggő szarkupacnak tűnik kiabáló japán lányokkal és szörnyekkel, viszont akinek felkeltette érdeklődését a leírás, az bátran ugorjon neki.
