Az ő jelenlétük alapból sokat repít a filmen, de ez persze nem elég hogy igazán jó filmről beszélhessünk, mivel a történet tényleg semmi újdonságot nem rejteget, színészi játék, félelem és látvány pedig csak elvétve található. Adott Gretchen, a kezelésre szoruló hülye picsa, aki bátyja elvesztése után szeánszokon keresztül próbálja visszahozni testvérét, bár az indok nemes, a dologra mégis aggódva néznek barátai, de belemennek, hiszen mi az esély rá hogy szerencsétlen csóró sikerrel jár. Egyik szeánsz alkalmával Gretchen nyakába kerül egy talált antik nyaklánc, ami a kántálás közben köp egy kis lézersót és elkezdi feléleszteni a halottakat.
Amíg a nyakában van, Gretchen hamar rájön hogy parancsolni is tud nekik és az új hatalom hamarosan az agyára is megy, ám nem ez a bonyodalmat képviselő szál a filmben, hanem a vámpírok. Ja, a két fentebb említett üszkös úriember bizony vérszopók szerepébe bújt, akiknek célja felkutatni és elvenni ezt a bizonyos medált, mert egy zombihadsereg mindenkinek jól jön. Jelenet-jelenetet követ és az erdőben a két banda néhány plusz zombival kiegészülve egymás nyakát fojtogatva harcol a medálért.
Bár ez így leírva igazán nem hangzik jónak, megnézni nem volt annyira borzasztó. A jelenetek gördülékenyek és nincs túlzásba véve malmozás, így aztán elalvás előtt könnyedén végig lehet nézni, a nevetést pedig Andrew Divoff nevetségesen szar vendéghaja garantálja, ezzel szemben tucatnyi jobb filmet lehet találni mély keresgélés nélkül. Én nem ajánlom.
