Belevaló hőseink egyik reggel arra ébrednek, hogy kubát ellepték az élőhalottak és eljött a világvége. Illetve mások azt hinnék, de miután rájönnek hogy ezeket a zombikat viszonylag könnyen likvidálni is lehet, Juan üzleti lehetőséget lát a dologban, így aztán pénzért bárkit megszabadít átváltozott szeretteitől és jó hős módjára segít a bajban szárnysegédjével együtt. Mindeközben folyamatos mosolyra ad okot, hogy a kubai kormány az apokalipszist a rezsim elleni támadásként próbálja beállítani.
A film különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre mutat fityiszt és teszi nevetségessé a kubai kommunista rezsimet, és mutatja be vígjátékhoz képest igazán közelről a havannai életet. Tulajdonképpen egy gettóban csótányként leledző embereink egyrészről rendkívül viccesek, hiszen tényleg a fából is vaskarikát csinálnak, másrészt a nyomort látva a nézőnek eszébe jut hogy a zombik nem is igazán teszik rosszabbá ezt a szarfészket. Az élőhalottak nélkül is halálra lenne ítélve mindenki, Juan pedig bármennyire is hasznot próbál húzni a dologból, életben tartja az embereket, ahogy eddig is tette. A fekete humor mellé természetesen kapunk egy adagot abból hogy milyen büszke és makacs emberek is a kubaiak. Hát tudja a faszom...mindenesetre a filmnek egy érezető üzenete ez akart lenni, amivel kapcsolatban nem tudok érdemben véleményt alkotni.
A főbb karakterek remekre sikeredtek, kidolgozottak, a Juan-t alakító Alexis Díaz de Villegas remekül adja főhőst, de a többi szereplő színészi munkája is egészen jó. A filmben s speciális effektek élvezhetőek, a poénok, a párbeszédek egyszóval minden a helyén volt. A tavalyi év egyik magas íven szárnyaló zombis horrorfilmje, és én is nyugodt szívvel merem ajánlani, nem kasszasiker, de egy egyszernézős amin jól lehet szórakozni.
