Last of the Living - 2.9

Néhol vicces, néhol komoly, és mindenhol gyenge új-zéland-i produkció. A történet alapvetően három fiatalról szól, akik valahogy átvészeltél a világvégét, miközben a világ szinte teljes egészét elpusztította egy vírus, az élők helyébe pedig élőhalottak léptek.

Az ilyen szintű globális apokalipszis hallatán az ember azt gondolná, hogy ennek azért látszódnia kellene ha kimegyünk az útra, vagy beröfögünk a belvárosba. Az első és legfájdalmasabb pontja a filmnek az, hogy sajnos nem látszódik, hogy itt vége lenne a világnak. Érintetlen utcán, autók, épületek, még egy betört ablak sincs sehol faszom. Tippem szerint itt az történt, hogy pénzügyi megfontolásból szimplán egy nagyon korai órán vették fel a városi jeleneteket, hogy kihalt utcákat kapjanak maguk körül a készítők. Persze én aláírom, hogy könnyebb és olcsóbb korán felkelni forgatni mint engedéllyel lezáratni egy útszakaszt, de a filmnek nem tesz jót. Sőt. Egy idő után sajnos már arrafelé kalandozott el az agyam, hogy a háttérben véletlenül arra sétáló civileket, vagy autókat keressek. Az elméletben elpusztult városban nincsenek felborogatott autóroncsok és holtestek sem. Sőt, ránézésre még a szemetet is elszállította valaki a megelőző napon.

A másik sarkalatos pontja csalódottságomnak a gyenge történet. Egy középszerű filmrajongó egy délután alatt erősebb sztorit tud összehozni ha van egy kis fantáziája és látott néhány apokaliptikus filmet mint a jelen esetben górcső alá vett filmünk írói/rendezői. Hozzátartozik a dologhoz, hogy horror-komédiáról beszélünk, sajnos viszont csak a megvalósításon és a borzasztó jeleneteken tudunk derülni, mert a párbeszédek erre nem igazán alkalmasak. Hagyjátok ki.