A Hellraiser c. könyv adaptáció idén ünnepli 25. évfordulóját, és kis túlzással annyi folytatás készült belőle hogy lassan már sorozatnak lehetne titulálni. Nem véletlenül, hiszen a maga idejében egy igencsak ütős horrorfilmnek számított, de manapság sajnos már a kólával elmegy kategória.A Clive Baker írta rendezte film nem jelent álmatlan éjszakákat egy harcedzett nézőnek, persze hogy nem, hiszen negyed évszázada készült, amikor még a vásznon elég volt egy jó betétdal és némi vér az ijesztéshez, ugyanakkor van benne pozitívum is. A történet mai szemmel nézve sem *annyira bugyuta, a horror mester szokásához híven a démonok és szörnyek világához kapcsolódó kapuk időtlen történetéhez nyúl, ami esetünkben egy kis mágikus kirakós kockát jelent. Kulcsfiguránk Frank megszerzi a dobozt, és átkerül a kínok és szenvedések egyik dimenziójába, de sikeresen megszokik, az emberi hús segítségével pedig újra felépülhet. Ehhez természetesen segítséget is talál magának, Frank pedig példás zombi szorgalommal fogyasztja el újabb és újabb áldozatait, míg nem teljesen felépül. Természetesen aztán jön a bonyodalom, amiből még több vér következik, és persze a szenvedés démonai sem üldögélnek ráérősen a szivárvány lábánál, megpróbálják elkapni a szökevény Frank-et.
Nem a jellemző zombis horrorfilm, amit megszokhattam. Talán kicsit kakukktojás is a blogon, de mivel egy igen nagy háttérrel rendelkező műről van szó és mivel rengeteg helyen élőhalott kategóriába is sorolják a filmet Frank halovány agyzabáló vonala miatt, ide is befér. Összegezve, poros, régi, horror, de nem ijesztő. Bármennyire is próbáltam koncentrálni a pozitívumra, 2012-ben nagyon könnyen elmerülne valamelyik harmadvonalbeli kábelcsatorna kínálatában, a többi film között.