A történetünk teljesen rendben van, még ma is gond nélkül megállja a helyét, sőt. A Will Smith féle Legenda vagyok c. film tulajdonképpen egy elég sok párhuzamot felvonultató koppintásnak mondható. Főhősünk, Dr. Robert Morgan egyedül ébred egy elhagyott házban. A dolog nem újdonság számára, hiszen már három éve mindenki meghalt körülötte, és egyedül harcol az élőhalottak ellen. Az idők folyamán már megtanulta hogyan kell távolt tartani a házától az éjszaka előmerészkedő szörnyeket, hogy aztán nappal túlélők, készletek után kutasson. Sokat szorong és visszaemlékezései során megtudhatjuk mi is történt családjával a járvány kitörése idején. Kutatásait már abbahagyta, beletörődött hogy nincs gyógymód, keresése során pedig kezdi feladni a reményt, szinte már átoknak tekinti hogy egyedüli emberként immunis a zombivírusra, ám ekkor élő emberek nyomaira bukkan, a nyomokat pedig hamarosan tényleges túlélők is követik.
Említettem, hogy a film komoly átfedésben van a Legenda vagyok c. filmmel, nem is kicsit, csak hogy néhányat említsek;
Neves kutató, aki a járvány orvoslásán dolgozik, dolgozott | Egyedüliként immunis | Éjszaka szörnyek, nappal keresés | A járványban elveszített család | 3 éve van egyedül | Nő túlélőre bukkan | de ha megerőltetem magam, egészen biztosan találnék még.
Azonban, a sok elismerésre méltó dolog mellett a filmen igenis látszik a 60 év nyoma, mai szemmel már nem igazán félelmetes, parás. Egyedül éjszaka, adott körülmények között sem volt egy parás pillanatom sem, emellett a történet vontatott, a sok narráció és elmélkedés inkább a nyomasztó környezetet próbálja meg átadni, de ezt sem igazán sikerül. Végeredményben unalmas, de elgondolkodtató film. Aki szeretne betekintést nyerni milyen is volt egy ütős horrorfilm nagyszüleink korában, akkor hajrá.