Battle of the Damned - 4.6

A maga semmitmondó módján, ez egy jó kis délutáni zombis akciófilm. Mindamellett, hogy a történetben nincs semmi újdonság, a színészi munka közepes és ijesztő jelenet egyáltalán nincs benne, én a magam részéről élveztem. Amellett hogy egyértelműen kevés pénzből rakták össze, a látvány jól sikerül és a környezet is remekül lett kialakítva - többnyire.

Történetünk Ázsia egyik szegletére kalauzol minket, ahol egy egész város vált egy félresikerült biológiai kutatás áldozatává, és a város már hónapok óta katonai blokád alatt áll, ami alól a maréknyi túlélő sem kivétel. Így tehát senki nem távozik, illetve érkezik. Itt kerül a látószögbe Max Gatling (Dolph Lundgren [Expendables, Rocky 4 orosz gorillája]) aki zsoldosként azt a feladatot kapja, hogy csapatával hozza ki az egyik fejes lányát a veszélyzónából. Semmi új, ahogy már említettem.

Ez a felvezető, viszont történetünk valójában ott kezdődik, mikor az egész küldetés a kudarc szélére sodródik, Max teljes csapata pedig vagy meghalt, vagy dezertált. Gatling viszont egy keménykötésű dinoszaurusz, és megtalálja a lányt, aki mint kiderül egy nagyobb túlélőcsapat része, akikre a vénember törpapa Duke vigyázott hónapokig. A probléma ott kezdődik, hogy Max küldetése csakis a lány kimentésére szól, nem pedig az egész csipet-csapatra, így kapunk egy 50 perces melodrámát árulásról, cselszövésről, viszálykodásról és titkokról, amibe még terhesség is kerül, mintha csak a faszom barátok közt-öt néznénk zombikkal. Mondani sem kell hogy a szűkszavú élőhalott barátok-közt közepén elég idegenként mozog a közel 2 méter magas szűkszavú Max.

Mégis, ez a világvége majomkodás egészen lekötötte a figyelmemet, talán a néha humorvillantó Max, vagy a megmentésre váró vadóc Jude, esetleg a túlélők sokszínűsége miatt, de együtt éltem a történettel. Ahogy aztán a sztori halad, csapatunk új barátokra és ellenségekre tesz szert, és igyekszik kikerülni a blokád alól, amire már nincs túl sok idejük.

Az élőhalottak meglehetősen bénák, csak majomkodnak és ugrálnak az áldozatok felé, és technikai értelemben nem is igazán élőhalottak, csupán fertőzött agyhalottak, nem szükséges fejlövés az ártalmatlanításukhoz. A túlélők százával ölik őket, maga Max szerintem a film alatt 30-at terít le rúgásokkal, ami bizonyítéka hogy jelenlegi páciensünk csupán akciófilm, és nem horror. Klisék végtelen sorozata nyomán, hogy az utolsó pillanatban mindig kihúzza valaki a főszereplőket a csávából, a történet végéhez közeledve vészesen unalmassá válik, de szerencsére nem húzzák sokáig, és még pont időben sikerül lezárni a filmet. Nem egy nagy film, nem nyújt semmi újdonságot, de élvezhető, és megér egy próbát. Egy kukacoskodó gondolat a végére; Szegény Dolph Lundgren már több mint 57 éves, alkatra bár kiváló egyszemélyes hadsereg, a film során látszott, hogy már nem igazán képes gyors sétánál nagyobb tempót produkálni. Lehet geciség egy ilyen gyengeséget kiemelni, de a film szempontjából mégsem szerencsés, hiszen folyamatosan kibillent, és megkérdőjelezed az egész történetet.