De van akinek ez bejön, sőt elég sokan akadnak, elég csak a Tarantino féle örökké 90'es évekbeli alkotásokra gondolni. Az ehhez hasonló sajátos humort és világot kedvelők számára a film kiváló választás, mert egészen jó kis Grindhouse koppintásról van szó, persze a történet és minden más silányabb egy fokkal de kamunak jó ez is.
Történetünk egy szabadtéri tűz körül táncolós partiban kezdődik, ahol a korosztály erősen meghaladja a 30-at, és az egész annyira gagyira sikerült hogy gyorsan lecsekkoltam a film készítésének dátumát még egyszer. Ahogy peregnek a porosabbnál-porosabb jelenetek, az ember ráeszmél hogy ez szándékosan ilyen gagyi, és azon a pontot túl már élvezhető a film. A húsos finom hippi picsa Lucy egy zombitámadás szemtanúja lesz a bulin, ahonnan egyenesen képregényrajongó Darrell boltjáig rohan, ahol megismerkedik az említett faszagyerekkel és erősen paraszt akcentusú idős cimborájával. A két karakter aztán elválaszthatatlan Bonnie és Clyde lesz azt leszámítva hogy őket élőhalottak üldözik. Idővel pedig a páros bevállalja a nemes feladatot hogy megmentse a világot, miközben a másik szálon megkapjuk a képsorokat ahogy az ördög ribanca ( aki mellesleg Lucy déd-déd-dédanyja { aki piszok jól tartja magát korához képest } ) éppen mindent elkövet hogy pusztulásba taszítsa, hogy öltönyös szivarozó cápamosolyú emberét kihozza a föld alól, aki mellesleg maga a kibaszott ördög személyesen.
A két szál aztán összefut, bugyuta jelenetek az arcba orrvérzésig. A befejezést nem lövöm le, hátha valakinek kedve támad a filmre, mindenesetre én nem ajánlom.
