A görög filmipar nem tekint vissza túl hosszú és dicsőséges múltra horrorfilmek terén, és egészen biztos hogy az Evil c. 2005-ös akció-komédia-horror sem fog ezen változtatni. A film egy tűrhető pontszámot kapott a legnagyobb filmes adatbázison, és még láttam is egyéni listákban a legjobbak között. Kíváncsian ültem neki.Történeti szempontból semmi új nincs. A zombi járvány elszabadul, akad néhány túlélő akik bandába verődnek hogy együtt szálljanak szembe a szörnyekkel. Hatalmas sablon, de elsősorban nem ennek köszönhető, hogy a film pocsék. Csak néhány dolgot kiemelve, látszik a szűk pénztárca amiből a film készült és ez teljesen megöli. Pocsék jelenetek, pocsék minőség, de más terén is komoly hiányosságok vannak. Úgy néz ki a görög rendezőnek nem sikerült kellőképpen áttanulmányozni a zombi szubkultúrát, így az élőhalottak a lassú és unalmas csoszogás, vagy éppen őrült rohangálás helyett majomszerű ugrálással cserkészik be az élő húspalackokat. Lehetne azt mondani, hogy ez biztosan csak a vicc kedvéért van így, hiszen vígjáték besorolás is megfigyelhető a film neve mellett, de sajnos ez a se nem vicces, se nem félelmetes, szimplán szar. A látványosan buta karakterek, ostoba párbeszédek és látványosan megjátszott dulakodások mellett azonban volt még valami, ami teljesen élvezhetetlenné tette a filmet, mégpedig a hanghatások. Nem lepődnék meg, ha a hangtechnikus valamelyik 90'-es évek végén menő kazettás nintendo játékból nyerte volna ki a betétdalokat, ami még oké ha éppen a Contra-val játszol, de egy horrorfilmbe nem való. A legrosszabb hogy nem is igazán spórolnak vele, minden létező jelenetben kapunk egy három perces agyzabáló soundtracket, én pedig életemben először a film 15. percében elgondolkodtam rajta, hogy talán inkább abba kéne hagyni ezt a szart.
Végül is büszkén mondhatom, hogy nem tettem, és szellemi képességem teljes birtokában merem lehúzni a filmet a béka feneke alá.