Last of the Living - 2.9

Néhol vicces, néhol komoly, és mindenhol gyenge új-zéland-i produkció. A történet alapvetően három fiatalról szól, akik valahogy átvészeltél a világvégét, miközben a világ szinte teljes egészét elpusztította egy vírus, az élők helyébe pedig élőhalottak léptek.

Az ilyen szintű globális apokalipszis hallatán az ember azt gondolná, hogy ennek azért látszódnia kellene ha kimegyünk az útra, vagy beröfögünk a belvárosba. Az első és legfájdalmasabb pontja a filmnek az, hogy sajnos nem látszódik, hogy itt vége lenne a világnak. Érintetlen utcán, autók, épületek, még egy betört ablak sincs sehol faszom. Tippem szerint itt az történt, hogy pénzügyi megfontolásból szimplán egy nagyon korai órán vették fel a városi jeleneteket, hogy kihalt utcákat kapjanak maguk körül a készítők. Persze én aláírom, hogy könnyebb és olcsóbb korán felkelni forgatni mint engedéllyel lezáratni egy útszakaszt, de a filmnek nem tesz jót. Sőt. Egy idő után sajnos már arrafelé kalandozott el az agyam, hogy a háttérben véletlenül arra sétáló civileket, vagy autókat keressek. Az elméletben elpusztult városban nincsenek felborogatott autóroncsok és holtestek sem. Sőt, ránézésre még a szemetet is elszállította valaki a megelőző napon.

A másik sarkalatos pontja csalódottságomnak a gyenge történet. Egy középszerű filmrajongó egy délután alatt erősebb sztorit tud összehozni ha van egy kis fantáziája és látott néhány apokaliptikus filmet mint a jelen esetben górcső alá vett filmünk írói/rendezői. Hozzátartozik a dologhoz, hogy horror-komédiáról beszélünk, sajnos viszont csak a megvalósításon és a borzasztó jeleneteken tudunk derülni, mert a párbeszédek erre nem igazán alkalmasak. Hagyjátok ki.

Dead Genesis - 3.3

A Dead Genesis, egy nagyon alacsony költségvetésből készült kanadai produkció, és ránézésre nem voltak nagy elvárások támasztva a filmhez, csupán annyi hogy nézhető legyen és emészthető. Ezzel viszont az a baj, hogyha a vizsgán kettest akarsz elérni, akkor nem kapsz ösztöndíjat.

Az alacsony büdzsé ellenére a történet életképes, történetünk nem az apokalipszis sokkoló sebességét tolja az arcunkba, hanem a kilátástalan mindennapok halszagú egyvelegét próbálja bemutatni amikor már se kormány, se katonaság nincs, csupán a rendfenntartó szervek teljes felszívódása okán szerveződött félkatonai szervezetek. Egy ilyen szervezet megszokott életét követhetjük nyomon a fiatal és roppant csinos riporter, Jillian kameráján keresztül. Bár sokan hunyorítanak hogy a lány mégis miért érdeklődik ennyire a torz világ megmaradt otthontalan katonái iránt, ő mégis rendületlenül figyel, teszi fel a kérdéseket, és térképezi fel szemünk láttára a civilek előtt ismeretlen zombivadászok életét. Az ő oldaláról pillanthatunk bele a hanyatló emberiség egyik még pulzáló ércsatornájába. Bazmeg egy költő veszett el bennem.

A filmvásznon helyet foglaló világ már réges-régen a darabjaira hullott, de végérvényesen is kezdi elveszíteni az eszét, ami abból derül ki hogy mozgalmak ébredeznek annak védelmében, hogy a zombikat tisztelettel kezeljék a továbbiakban. Hiszen ők is csak emberek. Legalábbis az egyik hülye picsa szerint. Az elmeháborodott hölgy után szinte felüdülés az egész nap zombikat tizedelő civilekből szerveződött zsoldos csapat, Jillian is így gondolja eleinte, aztán viszont ő is ráeszmél hogy ebben a megcsonkított világban a felszín alatt mindenki az őrület határán táncol, sokan pedig már azon is túl.

A történet tehát jó. A film egyetlen baja hogy minden más rossz. Izgalmas jelenet nincs, csupán egymásba fonódó monológok, interjúk, erkölcsi dilemmák és szomorú történetek. Fájó szívvel de azt kell mondanom hogy nem éri meg végignézni. Kár a történetért.